Kritika a Cha Cha Real Smooth című filmről

Mivel a Sundance Filmfesztivál egy ízig-vérig amerikai fesztivál, ezért az ottani sikert leginkább abban mérik, hogy kinek sikerül az ott bemutatott filmjét eladnia egy forgalmazónak, és milyen áron. A furcsa című, és a címét egy dalról kapó Cha Cha Real Smooth nemcsak a fesztivál közönségdíját nyerte el, hanem forgalmazót is talált magának, méghozzá az Apple TV+ formájában, akik tizenötmillió dollárt pengettek ki azért, hogy az év későbbi részében az ő streaming szolgáltatójuknál debütálhasson ez a hatalmas szívű, jó humorú alkotás, ami még némi star powerrel is rendelkezik az egyre kapósabb Dakota Johnsonnak köszönhetően. Johnson A szürke ötven árnyalata-filmek óta következetesen kerülte a nagy hollywoodi filmeket, és kevésbé jól fizető, kisebb közönséghez eljutó, de sokkal izgalmasabb projektekhez adta a nevét. A pofátlanul fiatal Cooper Raiffot is ő fedezte fel magának, aki 2020-ben, mindössze huszonhárom évesen debütált az első filmjével, a szuperalacsony költségvetésű egyetemista/kollégista dramedyvel, a fura című, de nagyon szerethető Shithouse-zal. Johnson nemcsak szerepet vállalt Raiff második nagyjátékfilmjében, hanem gyakorlatilag felkarolta azt: producertársával a Cha Cha Real Smooth mögé állt, megszerezték a finanszírozást, a fiatal, most alig huszonöt éves srác pedig megszolgálta a bizalmat.

Cooper Raiff és Dakota Johnson a Cha Cha Real Smooth című filmben (fotó: Sundance)

Nem lehet örökké csak mások boldogságára figyelni

Bár a Cha Cha Real Smoothot a legtöbb néző nyilván Dakota Johnson miatt fogja megnézni, az ő karaktere csak mellékszereplő ebben a történetben. A főhőse egy srác, Andrew (őt maga a rendező alakítja), aki éppen csak lediplomázott az egyetemen, de valahogy még nem áll készen arra, hogy nekikezdjen a felnőtt életének. Visszaköltözik a szülői házba, egy szobába a kisöccsével, és jobb híján pultozni kezd egy helyi gyorsétteremben. Miután az öccsét egyszer elkíséri egy bar-micvóra, ahol sikerül hatalmas hangulatot csinálnia, felmerül benne ötletként, hogy mi lenne, ha bar-micvók hangulatfelelőseként, afféle esküvő nélküli vőfélyként keresné a kenyerét, hiszen világ életében jó volt abban, hogy másokat jobb hangulatra derítsen. Az egyik ilyen bulin találkozik Dominoval (Dakota Johnson), aki eléggé meglepi a srácot azzal, hogy egy kiskamasz korú autista lány anyukája. Andrew meglepően könnyen megtalálja a hangot Lolával, és ezzel az anyukáját is leveszi a lábáról. Csakhogy van egy kis gond: Domino éppen összeházasodni készül az ügyvéd pasijával.

A Cha Cha Real Smooth felnövéstörténet egy srácról, aki világéletében nagyon jó volt abban, hogy másokat boldoggá tegyen, de most eljön a pillanat az életében, hogy a saját boldogságára koncentráljon. Sok szempontból tipikus amerikai független film teli más filmekből ismerős típusfigurákkal, mégis van benne valami, ami miatt nem lehet neki ellenállni. Hiába dolgozik klisékkel, ezeket meg tudja tölteni élettel, és a film utolsó harmadában pedig meghaladja az általa használt sablonokat, hogy valami nagyon eredetit hozzon ki belőlük. Mesél felelősségről és felelősséghárításról, érettségről és éretlenségről és arról, mennyire kell az eszünkre, és mennyire az érzelmeinkre hallgatni a döntéseink során, ahogy arról is érdekes gondolatokat mutat be, hogy hány lelki társunk van körülöttünk a Földön, és mit kell csinálnunk, ha találkozunk eggyel. Megmosolyogtató, édesbús, szívhez szóló mozi, ami a végére minden cselekményszálán és minden karakterén csavar annyit, hogy meglepetést okozzon nekünk. Talán egy-kettővel többször fejeződik be a kelleténél, de nem fogsz ezért haragudni rá.

A Cha Cha Real Smoothot a Sundance Filmfesztiválon láttuk. Az Apple TV+ fogja bemutatni valamikor idén.