Interjú T. Danny-vel

T. Danny hatalmas követőtáborral rendelkezik, imádják a rajongói, ő pedig élvezi a sok szeretetet és figyelmet, amit tőlük kap. 2018 februárjában debütált az első olyan dala, amely elérte az egymilliós megtekintést, karrierje azóta is szárnyal. Olyannyira, hogy nemrég zenekaros fellépésre cserélte a haknikat és bár azt mondja, mindkét műfajnak megvan a szépsége, nem titkolt szándéka, hogy egy idő után már csak élőben zenéljen. A rajongókat természetesen a dalain kívül a magánélete is foglalkoztatja, ám azt mondja, ebbe a jövőben sem enged betekintést. Az online világ mellett érdekli a tévézés is, de nem mond igent akármilyen felkérésre. Telegdy Danival beszélgettünk.

Túl vagy az első zenekaros koncerteden, amit hatalmas élményként írtál le. Mennyit készültél erre és milyen érzések kavarogtak benned a színpadon?

Hihetetlen jó volt zenekarként állni a színpadon, egy új fejezet nyílt az életemben, életünkben. Hosszú folyamat volt, évek óta építgettük a karrieremet, mire eljutottunk erre a szintre. Sokat készültünk rá, rengeteg munkánk van benne, pedig nem volt sok időnk a felkészülésre.

Fotó: Leéb Ádám

Most, hogy ráéreztél az élőzene ízére, azért még a haknikat is vállalod?

Lesz több zenekaros fellépésünk a közeljövőben, de ettől függetlenül a klubokat is járjuk majd, ahogy eddig. Nem fosztom meg magam ettől az élménytől, mert bár egy másfajta fellépés, mégis jó tapasztalat és ez is a munkánk része. Nem tudjuk elvinni a zenekart mindenhova, nem mindenhol adottak a körülmények, de szerintem a kettő együtt is működik.

A legtöbb fiatal, feltörekvő zenész megragad ott, hogy klubokban lép fel és nem jutnak el a zenekaros fellépésekig. Te viszonylag hamar elérted ezt a szintet. Gondoltad a karriered elején, hogy ez sikerülhet?

Amikor elkezdtem zenélni, már tudtam, hogy szeretnék egy zenekart, egy csapatot magam mögé, akik egy második családként funkcionálnak. Nem volt egy egyszerű út és vannak, akiknek nem adatik meg, de nem feltétlenül azért, mert nem tudnak elérni erre a szintre, hanem mert egyszerűen nem szeretnének zenekart maguk mögé. Én mindig is szerelmes voltam az élőzenébe, ezért ez régóta tervben volt.

Mit gondolsz, lesz olyan, hogy magad mögött hagyod a haknikat és csak élőzenét játszol?

Nem titkolt szándékunk, hogy előbb-utóbb elhagyjuk a klubozást és csak zenekaros fellépéseket vállalunk. Hiába élvezem a haknikat, ez egy nagyon fárasztó műfaj: sok utazással, éjszakázással jár, ami azért hosszú távon nem szerencsés.

Hogy bírod az éjszakázást?

Nem volt nehéz átállítani a szervezetemet, mert addig is sokat buliztam. (nevet) Mire eljutottam oda, hogy minden este más városban lépek fel, addigra már buliztam annyit, hogy alapvetően nem jelentett problémát.

Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy a zene lesz fókuszban és minden mást parkolópályára teszel?

Másodéves egyetemista voltam, amikor elkezdett befutni egy-két zeném. Egyre több megtekintésem volt és akkor úgy éreztem, hogy akár lehet is belőle valami. Mindig próbáltam erre orientálódni, de nem tudtam, mikor jön el az a pont, amikor már igazán megéri ezzel foglalkozni.

Fotó: Leéb Ádám

Mennyi időbe telt, amíg felfigyeltek rád?

A Csak te című számommal értem el először az egymillió megtekintést, ami mérföldkő volt az életemben. Hét-nyolc év kellett hozzá, hogy másokhoz is eljusson a zeném, szóval nem volt annyira rövid folyamat, noha sokan úgy gondolják. Amit a rajongók láttak belőle, az már gyors volt.

Voltak mélypontjaid, amíg nem érted el az átütő sikert?

Soha nem volt bennem kétség. Szerintem azért sikerült ilyen hamar eljutnom idáig, mert nem adtam meg magamnak azt a lehetőséget, hogy nem fog működni, nem volt B tervem. Sokat is kaptam emiatt a szüleimtől, mondták, hogy azért találjak ki valamit, ha esetleg a zenei karrier nem a tervek szerint alakul. De én nem akartam az agyamat ráállítani arra, hogy van más lehetőség is. Számomra egy opció volt és azt végig akartam csinálni.

A karriered elejétől kezdve ugyanazokkal az emberekkel dolgozol?

Eleinte nem volt mellettem senki, csak csináltam a zenémet és örültem, hogy egyre több megtekintést érnek el. Mindenképp szerettem volna független maradni, ezért én adtam ki a saját dalaimat. Többen lemorzsolódtak az út alatt, de sok barátom van, akik az elejétől kezdve segítettek és a mai napig segítenek nekem.

Említetted, hogy a szüleid kétkedve fogadták a pályaválasztásodat. Ennek ellenére elkísértek ezen az úton?

Persze, mellettem voltak végig, bár inkább csak lélekben. Most már 100 százalékosan támogatnak, ők a legnagyobb rajongóim. Eleinte is támogattak, de szerették volna, ha nem a zene lett volna az egyetlen utam. Mivel én vagyok az első zenész a családban, számukra ez a pálya egy vakfolt volt, nem nagyon tudták hova tenni és azt gondolták, hogy ebből nem fogok megélni. Évek kellettek, hogy bizonyítsam nekik, ez egy járható út.

Átformálta a személyiségedet a hirtelen jött ismertség?

Abszolút pozitív hatással volt rám, még a rosszabb időszakaim is hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok. Sokat hibáztam, de mindig tanultam belőle. Szerencsére a megfelelő emberek voltak mellettem, és visszahúztak a földre, ha rosszabb pillanataim voltak.

Fotó: Leéb Ádám

Sokat változott a stílusod is a karriered elejéhez képest: eleinte inkább szerelmes számaid voltak, aztán áttértél az odamondós stílusra, de az új albumod ismét tele van lírai dalokkal. A lelkedben is ekkora változás ment végbe?

Bármi történik velem, azt kiírom magamból – én így zenélek. Nyilván az a cél, hogy a közönségem is szeresse, amit csinálok, de csak a saját tapasztalataimból tudok ihletet meríteni. A zeném által jobban megismerhetnek az emberek: ha éppen szerelmi csalódáson megyek keresztül, akkor arról írok, de volt már dalom a nagyon boldog időszakaimról és arról is, ha éppen bántva éreztem magam. Számomra fontos, hogy önazonos legyek a zenén keresztül is, nem a trendeknek akarok megfelelni.

Az odamondós szövegeidben utalsz az utálóidra is. A kritika inkább a kommentelőktől, vagy szakmabeliektől érkezik?

Mind a kettő. A kommenteket megtanultam kezelni és kizárni, a második pedig szimplán nem érdekel. Mindig is volt verseny az előadók között, de ez lehetne egy egészséges verseny is, ám sokszor sajnos átcsap ellenségeskedésbe. Tudom, hogy kik azok, akik nem szeretnek és azt is, hogy ki bír engem.

Volt olyan, aki a szemedbe mást mondott, mint a hátad mögött?

Persze, rengetegen. A mai napig vannak olyanok. Mindenkiről tudom, hogy merről jön, mindenkit a helyén kezelek.

Ez inkább a szakmabeliekre, vagy másokra is vonatkozik?

Nemcsak az előadókra gondolok, hanem azokra az emberekre is, akik barátkozni szeretnének egy kis felhajtást remélve. Jó emberismerőnek tartom magam, érzem, hogy ki, miért közelít felém. Van egy szűk baráti köröm és a családom, az biztos, hogy ők csak jót akarnak nekem.

Folyamatosan telt ház előtt lépsz fel, rengeteg rajongód van és a közösségi oldaladon is 270 ezren követnek. Hogy tudod feldolgozni ezt a fajta népszerűséget?

Fotó: Leéb Ádám

Mindennapos dolog, hogy valaki odajön hozzám képet csinálni és már megszoktam, hogy megismernek az utcán. Azt gondolom, ha valaki elég erős fejben, akkor könnyen kezeli ezeket, de azért nekem is voltak nehéz pillanataim. Ha a helyén tudod kezelni az ismertséget, a sikert, akkor nincs nagy baj. Sokszor fel sem fogom egyébként, hogy ennyien kíváncsiak rám egy-egy koncert alkalmával. Nagyon furcsa érzés, még most is rácsodálkozom arra, hogy mi történik körülöttem.

Ha már felhoztad a nehéz pillanatokat: ősszel jelezted a rajongóid felé, hogy egy kis időre eltűnsz, az Instagram-oldaladról is törölted a képeidet, sokan aggódtak érted. Mi történt?

Mindenből elegem lett, de annyira nem szeretném kifejteni. Az egy nehéz időszak volt, nemcsak nekem, de a körülöttem lévőknek is. A Még egyszer című dalomat – ami abban az időszakban íródott – azóta sem hallgattam vissza és fellépéseken sem fogom előadni. Ezek olyan dolgok, amiket az ember kiír magából és ezáltal sikerül lezárnia a múltat.

Ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy ki az, aki melletted áll. Volt olyan, akit ebben az időszakban veszítettél el?

Szerencsére nem. Mindenki igyekezett támogatni, amennyire lehetett és amennyire engedtem.

A social platformokon és a Youtube-on is népszerű vagy, de mennyire izgat a tévézés?

Nem csinálok belőle titkot, hogy szeretnék szerepelni egy-két műsorban. Voltak már megkeresések, de egyelőre várunk a nagy lehetőségre. Ez még a jövő zenéje, de abszolút nyitott vagyok erre is. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy az emberből nem lesz egyik napról a másikra zsűritag vagy műsorvezető, de nagy vágyam mindkettő szerep.

Csak zenével kapcsolatos műsorokban gondolkodsz?

Elsősorban igen, de nem zárok ki más lehetőségeket sem.

A közösségi oldaladon kihasználhatnád, hogy ennyien követnek, még sincs tele reklámposztokkal az Instád. Tudatosan kerülöd az influenszerkedést?

Csak azokat az együttműködéseket vállalom el, amiket magaménak érzek, amiket bátran ajánlanék másoknak. Kevés ilyen van és csakis hosszú távban gondolkozom. Nem reklámfelület vagyok, nem erről szól a közösségi oldalam, hanem a zenéről és nem akarom ezt beszennyezni mindenféle szponzorált tartalommal.

Sok mindent megosztasz, a magánéletedről azonban szinte semmit nem árulsz el. Igénylik a követőid, hogy ilyen szinten is belelássanak az életedbe?

Igen, de ez senki másra nem tartozik, csak rám. Ha a sajtótól jön érdeklődés, az is leginkább bulvártémákat érint, ezért is nem szerepelek gyakran az újságokban. A magánéletemet megtartom magamnak, mert úgy gondolom, hogy addig működik jól egy kapcsolat, amíg nem lát bele senki más.

Fotó: Leéb Ádám

Ha szerelmes leszel, akkor sem fog ez változni?

Nem hiszem, hogy bármi változtathat a véleményemen.

Lányok ezrei rajonganak érted, ezt hogyan kezeled?

A rajongó lányok a mai napig meg tudnak lepni, sokszor elég durva, amit látok. Már-már ijesztő, hogy mennyire odavannak valakiért. Éppen ezért nem is ismerkednék rajongómmal, nem hiszem, hogy bármi jó kisülhet egy ilyen kapcsolatból.

Tudatosan használod a közösségi médiát?

Igyekszem nem túlzásba vinni a véleménynyilvánítást, mert nem vagyok megmondóember. Valamilyen szinten felelősséggel tartozom azon emberek irányába, akik szeretnek és követnek engem, úgyhogy figyelek arra, hogy milyen jellegű tartalmakat osztok meg. Fontos, hogy mit közvetítesz a fiatalok felé, főleg azért, mert a többségükre tényleg hatással vagy. Nem politizálok, nem játszom influenszert, de igyekszem jó irányba terelni a követőimet.