Kritika Az elveszett város című filmről

Elszomorít, mégis be kell látnom, hogy a Michael Douglas és Kathleen Turner főszereplésével készült A smaragd románca már egy majdnem negyvenéves film, és hiába ismételték nagyjából ezerkétszáznegyvennégyszer a magyar tévécsatornák, már egyáltalán nem biztos, hogy ismerik a mai nézők. A Vissza a jövőbe sikerének kapujában álló Robert Zemeckis rendezte, és volt benne egy kis Afrika királynője (az meg egy olyan régi film, hogy le sem merem írni) és némi Indiana Jones is. A film elsősorban a sztárjai vonzerejére, az egzotikus tájakra, a piszkálódó humorra és a se veled-se nélküled viszonyból kinövő románcra épített, és a receptet azóta is rengetegen próbálják másolni több-kevesebb sikerrel. A Sandra Bullock, Channing Tatum, Brad Pitt és Daniel Radcliffe szereplésével bemutatott Az elveszett város gyakorlatilag egy enyhén XXI. századira hangszerelt A smaragd románca-klón, ami ugyan leírva nem hangzik túl jól, de a mozivászon előtt ülve az eredmény felettébb szórakoztató.

Sztárokkal eladó

„Akkoriban voltak fiatalok a szüleink” – A besúgó sztárjaival, Szász Júliával, Patkós Mártonnal és Hermányi Mariannal beszélgettünk

A sztárrendszer a régi formájában egy ideje már halott, ma a stúdiók már csak a brandek és sztárok összekapcsolásában hisznek: úgy gondolják, hogy egy sztár vonzerejének a nézettségre csak akkor van komoly hatása, ha a neve egy jól ismert branddel, franchise-zal, történettel vagy karakterrel találkozik. A számításaik szerint egyre kevesebben váltanak mozijegyet mondjuk egy Robert Downey Jr.-filmre, viszont ha Robert Downey Jr. mondjuk épp Sherlock Holmes-ot vagy Vasembert alakít, egyből vonzó opcióvá válik a mozik programjában válogatva. Ezért is különösen érdekes, hogy 2022-ben Az elveszett város című film egyáltalán megszülethetett és a mozikba került.

A film nem egy jól ismert franchise része, nem egy híres könyv vagy egy számítógépes játék adaptációja, tévésorozat-változatban sem létezett korábban, vagyis az egyetlen vonzerejét a sztárjai, Sandra Bullock, Channing Tatum, Brad Pitt és Daniel Radcliffe jelentik, és persze az, hogy a film messziről hirdeti magáról, hogy egy könnyed, vicces, kalandfilmes románc. Furcsa, hogy ez a kombináció húsz-harminc éve még garantált kasszasikert hozott volna, ma pedig a Paramount stúdió rendkívül nagy kockázatot vállalt azzal, hogy elkészítette. Úgy néz ki, bejött nekik, legalábbis Amerikában egész szép nézőszámokat produkál Az elveszett város. Persze ha ezt összehasonlítanánk azzal, amit mondjuk A smaragd románca vagy A múmia hozott, már nem lenne ilyen szívderítő a kép, de az mindenesetre látszik, hogy a megfelelő sztárok kombinációjával még ma is fel lehet építeni egy sikeres filmes marketingkampányt.

Brad Pitt, Sandra Bullock és Channing Tatum (Fotó: Paramount Pictures)

Változó Hollywood: idősebb nő, fiatalabb pasi

Ebben az új rendszerben Sandra Bullock is keresi a helyét, és az utóbbi években azzal próbálta csökkenteni a kockázatokat, hogy leginkább a Netflixnek dolgozott, mert egy náluk bemutatott filmmel nem lehet igazán megbukni, viszont siker esetén az elismerést ugyanúgy bezsebelheti. Azelőtt az Ocean’s 8-ben jó néhány kollégájával osztozott a kockázaton, és utoljára 2013-ban fordult elő, hogy főszereplőként próbált mozifilmeket sikerre vinni: ez akkor sikerült is neki mind a Gravitációval, mind a Női szervekkel. Úgy tűnik, hogy minimális filmes jelenlét és 57 éves kor ide vagy oda, Sandra Bullock még ma is igazi mozicsillagnak számít, a nézők pedig tódulnak a vásznak elé, ha megtudják, hogy azon izgulhatnak, hogy összejön-e a nála tizenöt évvel fiatalabb álompasival (Channing Tatum, azaz Mr. Magic Mike).

Ez a felállás már csak azért is különösen izgalmas, mert a régi hollywoodi módi szerint mindig a pasi volt az idősebb az ilyen filmekben, a nő pedig a jóval fiatalabb, szóval Az elveszett város már abban is újító, hogy Bullocknak nem egy hatvanas pasiba kell beleszeretnie. Ez talán kis dolognak tűnhet, de egyáltalán nem az: egy-egy ilyen sikerfilm sokat tehet azért, hogy ne nézzünk rossz szemmel arra, ha egy idősebb nőnek jelentősen fiatalabb férfipartnere akad.

Hová lett a klasszikus macsó kalandfilmsztár?

A szuperszexi Zac Efron és a magukat szándékosan elcsúfító hollywoodi szépfiúk

Az elveszett város azonban nemcsak ebben XXI. századi, hanem abban is, hogy a férfi főszereplő, Channing Tatum karakterétől elveszi a klasszikus macsós tulajdonságokat. Az általa játszott Dash egyáltalán nem az a minden lében kanál, ironikus humorú, mindenhez értő, hősies figura, mint például Indiana Jones. Dash egy tökéletesen kidolgozott testtel rendelkező férfimodell, akinek a munkája nagyjából kimerül annyiban, hogy szélgépek előtt kevés ruhában pózol. Nincs tapasztalata abban, hogyan kell túlélni a dzsungelben, nem tud profin verekedni vagy lőfegyvert kezelni, sőt nincs mindenkit ügyesen alázó, vaskos beszólásokra beállított humorérzéke sem, vagyis papíron egyáltalán nem alkalmas arra, hogy egy ilyen kalandfilm főhőse legyen, mégis azzá válik, mert helyén van a szíve, és amikor kell, még a bátorságát is összeszedi, pláne, ha a szíve választottjának kell segítenie. Ráadásul Dash olyan nagyon XXI. századról vitatkozik Lorettával, mint a mansplaining, a feminizmus vagy éppen az, hogy mit is jelent 2022-ben a nemek közötti egyenlőség. Mindezt persze nem kioktató, hanem nagyon is vicces és szórakoztató módon teszik, úgyhogy a felmerülő komolyabb témák magát a filmet nem teszik komolykodóvá.

A filmnek jót tesz, hogy megszabadul a klasszikus férfi hőstől, pontosabban nem megszabadul, csak átteszi mellékszerepbe: pár évvel ezelőtt kizárt, hogy Az elveszett városnak ne a Brad Pitt által alakított egykori elitkatona, Jack Trainer lett volna a főszereplője, ezúttal azonban meg kellett elégednie egy emlékezetes, és nem túl hosszú ideig tartó mellékszereppel.

Daniel Radcliffe és Sandra Bullock (Fotó: Paramount Pictures)

Film a popcorn mellé

A fentieket leszámítva azonban Az elveszett város mindenben a régi hollywoodi receptet követi. Adott a sikeres lektűríró, akit elrabol az őrült milliárdos (Daniel Radcliffe láthatóan élvezi, hogy rosszfiút játszhat), hogy a segítségével találjon rá egy ősi kincsre egy dzsungellel tarkított szigeten, melynek a közepén egy kitörésre készülő vulkán áll. Az elrabolt író keresésére a könyvei borítóján szereplő férfimodell érkezik, és – némi segítséggel – ők ketten addig botladoznak és bolondoznak a dzsungelben és a vulkán közeli barlangokban, hogy eljutnak a nagy kincshez.

A humort és az akciójeleneteket is patikamérlegen adagolják, és a románc – ami már csak azért is izgalmas, mert Bullock saját bevallása szerint is eszes pasikra bukó karaktere a végén egy kissé üresfejű, de kockahasú modellsrácba lesz szerelmes –  is a nagy könyv betűi szerint bontakozik ki, szóval akár azt is mondhatnám, hogy valójában nincs itt semmi látnivaló, csakhogy ez nem lenne igaz: Az elveszett város az a fajta jóféle filmes iparosmunka, aminek nem könnyű és nem is érdemes ellenállni. Limonádé szívnek, léleknek, vagyis igazi popcornfilm a jobbik fajtából.

Az elveszett város már látható a magyar mozik műsorán.