Margaret Greville – leánykori nevén Margaret Helen Anderson – 1863-ban született William McEwan, egy dúsgazdag sörfőzde-tulajdonos és a szeretője, Helen Anderson kapcsolatából, aki szakácsnőként maga is a főzdében dolgozott és az üzem egyik hordárának felesége volt. McEwan rajongásig szerette törvénytelen lányát és nem csupán gondoskodott róla, de kiskorától kezdve méregdrága ajándékokkal, többek között pazar ékszerekkel halmozta el.
Margaret legnagyobb vágya az volt, hogy bekerüljön a legelőkelőbb londoni társaságba, azonban a tény, hogy nem volt nemesi vérből való, elzárta előle az ehhez vezető utat. Édesapja azonban, aki időközben sikeres politikai karriert is épített, mindent megtett annak érdekében, hogy lánya mégiscsak bebocsátást nyerjen a társadalmi elitbe. Ehhez pedig egy megfelelő származású férjet kellett találnia. A lány 1891-ben egy ígéretes fiatal politikussal, Ronald Greville-lel kötött házasságot, akinek apai nagyapja Fulke Greville, Greville bárója volt, míg anyai ágon rokonságban állt James Grahammel, Montrose negyedik hercegével. A bőséges hozomány kisegítette a férjet szorult anyagi helyzetéből, míg Greville nejeként Margaret számára megnyíltak az ajtók a legfelsőbb körökbe. A házasság azonban mégsem kizárólag érdekek mentén köttetett, Margaret és Ronald boldogok voltak együtt, azonban mindezt beárnyékolta, hogy nem fogant közös gyermekük.
Margaret Greville (Forrás: Wikipedia)
1906-ban McEwan megvásárolta lánya és veje számára a Polesden Lacey birtokot a surrey-i Great Buckhamben. Két évvel később azonban Ronald Greville elhunyt, 1913-ban pedig Margaret az édesapját is elveszítette. A gyászidőszak letelte után Mrs. Greville visszatért a pezsgő társasági életbe, rendszeresen adott fogadásokat és partikat a birtokán. Bár újra férjhez is mehetett volna, hiszen két magasrangú kérője is akadt Sir Evelyn Ruggles-Brise és Sir John Simon személyében, végül mindkettejüket kikosarazta és úgy döntött, egyedül éli tovább az életét.
Otthonában rendszeresen vendégeskedtek a brit arisztokrácia tagjai, de megfordultak nála különböző országok uralkodói is. Barátságot ápolt a brit királyi család több tagjával, köztük Teck Mária királynéval, a leendő VII. Eduárd királlyal, de a későbbi VI. Györggyel és feleségével, Erzsébettel is, akik még a nászútjuk egy részét is Polesden Lacey-ben töltötték.
Margaret egész életében rajongott az ékszerekért, anyagi helyzetéből és státuszából adódóan pedig megtehette, hogy lenyűgöző gyűjteményt halmozzon fel. Szerette a Boucheront és a Cartiert, de világkörüli utazásain is lelkesen vásárolta a drágaköveket, melyekből aztán pompás ékszereket készíttetett magának. Kollekciójában mindezeken felül helyet kapott néhány olyan kuriózum is, mint Marie Antoinette egyik nyaklánca, illetve egy másik nyakék, mely egykor Josephine császárné, Napóleon első feleségének tulajdonában volt.
Mrs. Greville-ről már életében is megoszlottak a vélemények származása és életmódja okán, azonban kellőképpen gazdag és befolyásos személyiség volt ahhoz, hogy ezeket a véleményeket csak kevesen merjék kifejezni.
Margaret 1942-ben hunyt el, mivel pedig gyermeke nem volt, a közvéleményt igencsak foglalkoztatta, mi lesz a vagyonának sorsa. A birtokát és az abban találhtó ingóságokat végül apja emlékére a National Trustra, míg ékszergyűjteményét, vagy legalábbis annak egy részét Erzsébet királynéra – a későbbi anyakirálynéra – hagyta.
Bár a kollekció teljes terjedelme máig is ismeretlen, az azonban tény, hogy Mrs. Greville ékszerei közül néhányat az 1940-es évektől napjainkig is rendszeresen viselnek a brit királyi család tagjai. A sort maga az örökös, vagyis az anyakirályné indította, de Erzsébet királynő is hordja a drágaköves Greville ékszereket, ahogy Kamilla cornwalli hercegné, illetve Katalin hercegné is magára ölt néha egy-egy értékes darabot közülük, Eugénia hercegnő pedig az esküvőjére választotta azt a smaragd Kokoshnik tiarát, mely szintén az örökségből került a királyi család tulajdonába.
Források: Afrinik, Royal Central
