Kritika a Szent pók című filmről

Sorozatgyilkosos mozi Iránból? Ráadásul igaz történet alapján? A Szent pók című filmnek ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy magára irányítsa a világ figyelmét az idei Cannes-i Filmfesztiválon. Persze a látszat picit csalóka, hiszen bár Ali Abbasi rendező valóban Iránban született, már jó ideje Skandináviában él és alkot, ráadásul a filmet Irán helyett Jordániában vették fel, biztonsági okokból. Az iráni hatóságok biztosan nem nézték volna jó szemmel, hogy a történelmük egyik szégyenfoltjáról valaki filmet forgasson az országban.

Bár a film egy 2001-es esetet dolgoz fel, nem is lehetne aktuálisabb, hiszen az iráni nők helyzetét mutatja be, ami most kiemelten fontos téma lett a közéletben, miután a hatóságok meggyilkoltak egy húszéves nőt, akit azért vittek be a rendőrök, mert nem viselt hidzsábot. A perzsa országban tüntetések és lázadások törtek ki, melyeket ugyan a hatalom próbál elfojtani, de egyelőre kevés sikerrel. A hidzsáb viselése a Szent pók kapcsán is előkerült: a filmet többek között azért sem láthatják majd az iráni mozinézők, mert egyes jeleneteiben a női szereplők nem viselnek hidzsábot.

Sorozatgyilkos kevés ésszel

Saeed Hanaei-t tisztes családapaként és szerető férjként ismerték a szomszédjai. A szigorúan vallásos nevelést kapó férfit borzasztóan zavarta, hogy a szent városként ismert Mehsed utcáit elárasztották a prostituáltak. Ahogy az lenni szokott, Saeed nem a rendszert kárhoztatta azért, hogy sok nőnek a testét kell árulnia azért, hogy el tudja tartani magát (és sok esetben a gyerekét/gyerekeit), hanem magukat a nőket. A velük szembeni gyűlölete olyan fokra hágott, hogy elkezdte sorra gyilkolni őket az ezredforduló környékén. Nem volt nehéz dolga.

Julia Roberts és George Clooney romkomja az új Mamma Mia, csak épp ABBA-dalok nélkül

A nőket a saját lakására vitte a kismotorjával – amikor a családja épp nem volt otthon –, majd a két kezével megfojtva őket néhány kilométerrel arrébb dobta ki a holttesteket a városhatárban. A férfi az áldozataira nem tekintett emberként, mélyen megvetette őket és undorodott tőlük, amit onnan is lehet tudni, hogy nem találták nyomát annak, hogy közösült volna velük vagy megerőszakolta volna őket. Egy-másfél év leforgása alatt 16 nővel végzett, és ha a hatóságokon múlik, talán még éveken át gyilkolt volna. 2001-ben pusztán kizárólag azért került rendőrkézre, mert egy újságírónő megelégelte a rendőrség semmittevését, és magát prostituáltnak kiadva került kapcsolatba a férfival, és még időben elmenekült tőle ahhoz, hogy megússza: ő legyen a tizenhetedik áldozat a sorban.

Szent pók (2022) – Fotó: Vertigo Media

Értünk gyilkolt, nem ellenünk

A rendőrség leginkább azért nem foglalkozott Saeed Hanaei gyilkosságaival, mert az áldozatai prostituáltak voltak. A rendőrök szinte már szívességként élték meg, hogy a gyilkos tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb örömlány legyen kint esténként a város utcáin. Az eset Mehsed városában nagy port kavart. Miután a lapok cikkezni kezdtek a tetteiről, sokan úgy érezték, hogy valójában a férfi nem bűnöző, hanem egy szent tevékenységet folytató ember, akinek a célja az volt, hogy megszabadítsa a várost a bűntől és a bűnözőktől, és emiatt nem érdemel büntetést. Még szimpátiatüntetéseket is szerveztek érte, sőt a felesége és a fia is nyíltan küzdött a szabadulásáért. 

Ez végül szerencsére nem következett be, de tény, hogy sokáig benne volt a levegőben, hogy Hanaei-t felmenthetik, vagy csupán enyhe büntetéssel sújtják a rémtetteiért. A férfit végül kivégezték a 16 áldozata meggyilkolásáért, és biztosra vehető, hogy amennyiben a rendőrség komolyan veszi az eseteket, ennek a nagy része könnyedén megelőzhető lett volna. Hanaei nem volt sem elővigyázatos, sem eszes: ugyanarra a környékre járt lányokat felszedni, ráadásul azzal is rendre óriási kockázatot vállalt, hogy a lakására vitte őket, sőt még a holttesteket is egy környékre vitte. Ha egy újságírónő rövid idő alatt a nyomára tudott bukkanni, egy dolgát normálisan végző rendőrnek ez nem tarthatott volna néhány hétnél tovább.

A Szent pókról

Már-már kegyeletsértés: a Szöszi traumákba, könnyekbe és csorgó férfinyálba fojtja Marilyn Monroe emlékét

A Szent pók két oldalról közelíti meg a történetet. Egyrészt megnézhetjük Saeed sztoriját, az ő szemszögéből láthatjuk a családi életét, a frusztrációit (melyek beszivárognak a hétköznapi életébe is, például amikor szabályosan rátámad a fiára) valamint azt is, hogyan vitelezi ki a gyilkosságait. Ali Abbasi rendező sok esetben kényelmetlen közelségből vizsgálja a brutális gyilkosságokat, és azt is bemutatja, mennyire kiszolgáltatottak voltak ezek a nők a gyilkos kénye-kedvének. Iránban nem számíthattak sem a hatóságok, sem mások segítségére, és mivel többnyire nagyon szegény nők váltak csak prostituáltakká, sokszor nem engedhették meg maguknak azt a „luxust”, hogy a nekik nem tetsző vagy gyanús férfiakat visszautasítsák.

Szent pók (2022) – Fotó: Vertigo Media

A film másik szála pedig Rahimit, az esetet felgöngyölítő újságírónőt mutatja be. A karakterén keresztül egészen hétköznapi pillanatok ábrázolásával Abbasi ügyesen tudja bemutatni a nők felháborító másodrangúságát az iráni társadalomban. Amikor Rahimi egy szállodai szobát szeretne magának kivenni, a recepciós gyakorlatilag elutasítja, mert egyedülálló nőknek nem adnak ki szobát, és az is beszédes, hogy Rahimi a nyomozás legtöbb helyszínére kizárólag egy férfi kollégája kíséretében mehet el, mivel ha egyedül lenne, sokan nem vennék komolyan, és alig állnának vele szóba. Aztán a két szál egy ponton találkozik, a gyilkos börtönbe kerül, ettől kezdve pedig az kerül a Szent pók fókuszába, hogyan reagál az iráni közvélemény egy része és a gyilkos családja egy sorozatgyilkosra, aki tizenhat élet kioltásáért felel. Nehéz feldolgozni, hogy ez a nyilvánvalóan zavart elméjű, magát felsőbbrendűnek érző férfi sokak szemében hőssé válhatott, sőt egy filmvégi, egészen felzaklató interjúban a fia arról mesél, hogy az apja példaképként szolgál számára.

Interjú egy sorozatgyilkossal

A Szent pók sorozatgyilkosát játszó iráni színész, a 18. CineFest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál vendége volt még szeptemberben, ahol az nlc színeiben én is beszélgethettem vele. Körülbelül egy nappal az interjú előtt derült ki, hogy Bajestani nem beszél angolul, így a fesztivál az utolsó pillanatban szerződtetett egy perzsa-angol tolmácsot, ami aztán kissé zavaros kommunikációhoz vezetett. Annyi mindenesetre kiderült róla, hogy Mehdi Bajestani már nem Iránban, hanem közel egy éve Berlinben él, és a film cannes-i sikere egyelőre nem mozdította előre a színészi karrierjét.

Mehdi Bajestani

Bajestani alig győzte hangsúlyozni, hogy a Szent pók című filmje kizárólag a múltról szól, szerinte az iráni társadalom az azóta eltelt húsz évben már sokat fejlődött és a korrupció már messze nem hálózza be annyira az iráni mindennapokat, mint ahogy a filmben láthatjuk. Azt pedig a mostani véres tüntetéssorozat fényében különösen furcsa volt hallani, hogy szerinte Irán ma már jobban vigyáz a nőkre, mint annak idején, és egy hasonló nőkkel szemben elkövetett gyilkosságsorozat szerinte 2022-ben már biztosan nem fordulhatna elő az országban. Bajestani továbbá azt is elmondta, hogy az alakításához a legfőbb ihletet egy 2003-as dokumentumfilm, az And Along Came the Spider jelentette, onnan szerezte a legtöbb információt az általa alakított gyilkosról, Saeed Hanaei-ről. A film nagyrészt hűen követi a történteket, ennek ellenére (vagy épp ezért?) Iránban biztosan nem fogják bemutatni az alkotást, ugyanis sok olyan jelenet van benne, amiben a nők nem viselnek hidzsábot, és emiatt a bemutatását az ottani törvények nem engedik. Bajestanit lelkileg eléggé megviselte az alakítása, főképp az erőszakos jelenetek leforgatása. Egy kaszkadőr tanította be neki a fojtogatási jeleneteket és az ütéseket, de még úgy is nehéznek bizonyult mindez számára, hogy biztonságban zajlott, mivel annyira intenzív és kegyetlen jelenetek voltak.

A Szent pók csütörtöktől (10.13.) látható a magyar mozik műsorán.