Ádám dadog. Nagyon dadog. Szinte elképzelni is képtelenségnek tűnik, hogy ennek a srácnak esélye legyen rappelni. Pedig Ádám nyelve nagyon pörög, ha épp nem hallja senki. Szövegelésével leginkább önmagát szórakoztatja, ugyanis dadogó borsodi birkapásztorként amúgy sem egy társasági ember. A magányát jól adja vissza Hartung Dávid kamerája, aki sokszor veszi a gyakran céltalanul, magányosan bolyongó srácot, ahogy a lakhelye környékének útjain és mezőin jár-kel. Bár Ádám nem sokat beszél, azt rögtön érezzük rajta, hogy teli van dühvel, ami csak gyűlik és gyűlik benne, ő pedig nem tudja kiereszteni magából. Egy véletlen hozza őt össze Csala Do-val, a helyi rapperrel, aki odahaza rakja össze a maga kis dalait, és rögtön felfigyel Ádám tehetségére. Felrántanak egy songot, majd poénból beküldik egy zenei tehetségkutatóba, az esélytelenek nyugalmával remélve, hátha bejutnak a legjobb tízbe, és akkor felléphetnek a fővárosban az A38 hajón.
Vilmányi Benett Larryként az A38 színpadán (fotó: Mozinet)
Amerikai recept szerint Borsodban
Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje a cselekménye szempontjából akár Hollywoodban is készülhetett volna. Klasszikus történetet ad ugyanis elő a tehetséges fiatalról, akit visszahúz a környezete, ő azonban úgy dönt, hogy kitart, és egy nagy megmérettetésen megmutatja országnak-világnak, mennyire jó. Ez a cselekményvázlat sok mindenre ráilleszthető, de főképp a sportfilmekben használják, például ugyanerre az alapra épül a Sylvester Stalloneből sztár csináló Rocky is.
Larry szerepében: Vilmányi Benett (fotó: Mozinet)
Persze ebből a cselekményből ki lehet hozni óriási hőstörténetet is, a Larry (a filmben ez lesz Ádám művészneve rapperként) alkotói azonban tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy Ózd nem Philadelphia, Borsod megye pedig
nem az Egyesült Államokban, hanem Magyarországon van, ahol a társadalmi berendezkedés egy ideje már arra épül, hogyha csórónak születtél, akkor csóróként fogsz meghalni is.
Vagyis a film kitöréstörténet egy olyan régióból, ahonnan szinte lehetetlen kitörni, és ennek fényében nem csoda, hogy nem egy vidám darab. Ádámról a játékidő teltével gyorsan megtudjuk, hogy az anyját elveszítette, a rendőr apja pedig súlyosan bántalmazta, bár most, hogy egy ideje lejött az alkoholról, valamennyire helyreállt a családi béke. A fiú annyit keres, hogy amikor összetöri egy autó lámpáját, és ki kéne egy újért pengetnie bő százezer forintot, azzal megy ki az autóalkatrész-boltból, hogy nagyjából ennyi a teljes havi fizetése. A kilátástalanságba tehát csak a rappelés és az apja új barátnője hoz némi reménysugarat, aki valódi érdeklődéssel fordul a fiú felé.
Fájdalmas felnövéstörténet Borsodból
A Larry egyszerű eszközökkel elmesélt egyszerű film, ami leginkább az autentikus környezetrajzával és a színészei bivalyerős játékával tud kiemelkedni a mezőnyből. A Vilmányi Benett – Thuróczy Szabolcs – Szandtner Anna trió mindegyike remek, Thuróczynak jól áll a zsigeri vadállat szerepe, aki szeretne embernek látszani, Vilmányi pedig olyan feszültséget tud csempészni a karaktere minden mozdulatába és pillantásába, hogy azt tanítani kellene. A film ügyesen építkezik, és a csúcspontnak szánt A38-as fellépés is kellően energikus, erőteljes és ügyesen felvett/vágott ahhoz, hogy valódi feszültséget teremtsen a nézőtéren, pedig nem történik más, csak egy srác életében először engedi meg magának a luxust, hogy kiszakadjon belőle az élete összes eddigi fájdalma, ráadásul művészi formában. Az már csak slusszpoén, hogy a zsűrit olyan ismert emberek játsszák – önmagukat alakítva -, mint Borbély Alexandra, Puzsér Róbert és Linczényi Márkó. Bernáth nem engedi Larryt az olcsó happy end felé, de nem is akar totális reménytelenséggel ott hagyni bennünket a mozi nézőterén. Pont annyi életörömöt és reménysugarat villant fel az utolsó jelenetben, hogy mi is elkezdjünk hinni Larryben. Fájdalmas felnövéstörténet ez Borsodból, sok-sok dühvel és rappel.
A Larry december 1-től látható a magyar mozik műsorán.
