Miután Vlagyimir Iljics Uljanov, közismert mozgalmi nevén Lenin, a Szovjetunió atyja, vezetője, fő ideológusa és első számú védőszentje 1924-ben – hivatalosan agyvérzésben, kevésbé hivatalosan szifiliszben, még kevésbé hivatalosan mérgezés következtében – meghalt, és az utódlási harcokban végül, micsoda meglepetés, Sztálin kerekedett felül, a néhai bolsevik pártvezér felesége és egyúttal egyik legbizalmasabb munkatársa, a szovjet nemzet (illetve birodalom) nagy özvegye, az októberi szocialista forradalom first ladyje, Nagyezsda Krupszkaja lassacskán a partvonalon kívülre került, mivel ő eleinte a később kivégzett Zinovjev és Kamenyev frakcióját támogatta Sztálin ellenében.
Bár aztán visszakozott, túl sok babér már nem termett számára a Szovjetunióban: ugyan Lenin özvegyeként voltak bizonyos előjogai, és hivatalosan továbbra is a párt Központi Végrehajtó Bizottságának tagja maradt, tényleges hatalma vagy befolyása alig volt, és leginkább csak a könyvtárak, illetve múzeumok felügyeletét bízták rá. 1939-ben, pár nappal a hetvenedik születésnapja után halt meg: elvileg akut vakbélgyulladás következtében, gyakorlatilag meg, hát, a jó ég tudja. Ez ugyebár még az ún. nagy tisztogatás korszaka volt, ami körülbelül abból állt, hogy Sztálin mindenkit kivégeztetett, aki szembe jött vele a Kreml folyosóján, szóval elképzelhető – de tényleg csak elképzelhető -, hogy Nagyezsda Krupszkaja halálában is benne volt a keze; őt nyilván nem lehetett csak úgy falhoz állítani és agyonlövetni egy heveny koncepciós per után, így állítólag egy születésnapjára küldetett tortában kapta meg a halálos mérget (hogy pontosan milyen torta is volt ez, sajnos nem tudtuk kideríteni).
Nagyezsda Krupszkaja a századforduló környékén (fotó: Wikipedia)
Mindenesetre, ha Krupszkaját valóban Sztálin mérgeztette meg, ráadásul egy gusztusosan elkészített sütemény segítségével, akkor akár azt is feltételezhetjük – és ezzel már tényleg az összeesküvés-elméletek és bizarr spekulációk leghomályosabb bugyraiba térünk -, hogy a műveletben
Vlagyimir Putyin orosz elnök nagyapja, Szpiridon Ivanovics Putyin is részt vett.
Talán pont ő csempészte a mérget a tortába! Miért is ne? Tudniillik Putyin nagypapa, ha minden igaz, előbb Lenin, aztán Nagyezsda Krupszkaja személyi szakácsa volt, majd annak halála után közvetlenül – gyakorlatilag melegváltásban – Sztálin egyik dácsájában kezdett dolgozni, hasonló munkakörben. Mindezt egyébként magától Vlagymir Putyintól tudjuk, aki 2000-ben – még megbízott elnökként, pár hónappal első rendes elnöki ciklusa megkezdése előtt – megjelentetett Első személyben című interjúkötetében mesélt először nyilvánosan a családjáról: „Minden bizonnyal jól főzött, mert az első világháború után a Moszkva mellett Gorkijba hívták dolgozni, ahol Lenin és egész családja lakott.”
Hogy ez tényleg így volt-e, vagy csak az önmítosz-építésre amúgy is hajlamos orosz elnök agyszüleményéről van szó, azt nem tudjuk, mindenesetre Putyin családfáját aztán 2005-ben – nyilván afféle szolid propagandamutatványként – az Oroszországi Állami Levéltár egyik munkatársa is feltérképezte, akinek tizenkét nemzedéken keresztül sikerült végigkövetnie az államfő felmenőit. Amint arról annak idején az MTI is beszámolt, a vizsgálat kiderítette, hogy Putyin ősei a Tveri kormányzóság területén éltek az Aprakszin grófi család, majd később a Romanovok tulajdonában lévő birtokokon, s sokuknak – jobbágyok lévén – még vezetéknevük sem volt. A Putyin család leghíresebb képviselője, leszámítva a jelenlegi elnököt, az államfő nagyapja volt: Szpiridon Ivanovics, aki híres szakácsnak számított, mesterségének fortélyait Szentpéterváron sajátította el, s számos korabeli hírességnek főzött: konyhaművészetét Lenin felesége – Nagyezsda Krupszkaja és Joszif Sztálin is élvezte.
1. A fiatal Szpiridon Putyin családi körben 2. Az idős Szpiridon Putyin újságot olvas (fotók: Wikipedia)
Ezen kívül Szpiridon Ivanovics Putyinról olyan nagyon sok információt nem találni. 1879-ben született, tizenkét éves korában már egy kocsmában dolgozott, ahová eredetileg csak amolyan konyhai kisegítőnek vették fel, azonban olyan jól feltalálta magát, hogy nem sokkal később egy szentpétervári étteremben kötött ki, majd az elegáns – és máig létező – Hotel Astoriában szakácskodott (ez 1912-ben nyitott, szóval Szpiridon az első alkalmazottak egyike lehetett): itt a legenda szerint még magát Raszputyint is kiszolgálta egyszer, habár az nem teljesen világos, hogy szakács létére miért ő vitte ki az ételt. De persze az is lehet, hogy a Romanovok sötét csodadoktora egyszerűen annyira elégedett volt feltálalt finomságokkal, hogy az ebéd végén az asztalához hívatta a séfet, hogy gratuláljon neki.
Közben meg is házasodott (egy falubeli lányt vett el, bizonyos Olga Ivanovát, akitől négy fia született, köztük Vlagyimir Putyin apja is, természetesen), szóval úgy tűnt, hogy jól mennek a dolgok. Ám aztán jött az első világháború: a harmincas évei közepén járó szakácsot is behívták, és amikor az ún. nagy októberi szocialista forradalom után a hadsereg összeomlott, a fővárosba visszatérve azzal a szomorú ténnyel kellet szembesülnie, hogy a káosz és a nyomor tombolásának idején épp nincsen senkinek égető szüksége egy luxusszakácsra. Szpiridon ezután egy időre családjával visszaköltözött a szülőfalujába (Putyin egy jó két évtizeddel ezelőtti interjúban azt nyilatkozta, hogy a ház, amelyben éltek, még mindig áll), aztán az új rendszer megszilárdulása után Putyinék Moszkvába, később pedig Gorkijba (Nyizsnyij Novgorod) tették át a székhelyüket, a történet további alakulásáról meg már írtunk: Putyin nagypapa Leninnek és Krupszkajának sütött-főzött (persze az nem derül ki, hogy mégis hogyan került ilyen érinthetetlen nagyságok közelébe), aztán ’39-ben vagy segített eltenni láb alól a mellőzött özvegyet, vagy nem (mondjuk az tényleg elég gyanús, hogy rögtön utána ilyen simán Sztálin szolgálatába szegődött).
De olvasni olyat is, hogy valójában csak akkor főzött Sztálinnak, amikor az meglátogatta Krupszkaját (és ez nyilván nem túl sokszor fordult elő), az asszony halála után meg a Kommunista Párt egyik elit szállodájában helyezkedett el Moszkva környékén, ahol különféle nagyfejű elvtársakat szolgált ki, köztük akár rettegett főtitkárt is. Akár Sztálin környezetéhez tartozott, akár nem, a nagy tisztogatásban semmiféle bántódása nem esett, és a továbbiakban is folytatta a szovjet kommunista elit etetését, bizonyára igen magas színvonalon. 1965-ben, 86 éves korában hunyt el; Putyin akkor volt 13.
