Éreztél már úgy, mikor megismerkedtél valakivel, hogy annyira klappolt minden, hogy képtelen voltál másra gondolni, csakis rá? Ha igen, akkor netán óriási katasztrófának élted meg, ha nem válaszolt úgy egy órán belül az üzenetedre? Vagy éppen riadóztattad a barátnőidet, mert a stratégiai szándékkal kihelyezett Insta sztoridra nem érkezett tőle a megfelelő reakció? Mindannyian jártunk már így. Ez a kis izgalom és idegeskedés teszi olyan szórakoztatóvá az ismerkedés kezdeti fázisát. Tudod, amikor még csak maximum a crush-odnak tudnád nevezni az illetőt (vagyis kezdesz odáig lenni érte, kicsit rajongsz, de semmi komoly), és pillangók repkednek a hasadban. Csakhogy ha a pillangók egyenesen pánikrohamokká válnak, akkor lehet, hogy elindultál egy olyan csúszós lejtőn, aminek az alján csak az úgynevezett limerencia, azaz a szerelemfüggőség vár.
Ez egy legális drog, aminek kezdetben mennyei magasságai vannak, a föld fölött ezer méterrel lebegsz, azonban hiába hiszed, ez nem szerelem, hanem egyfajta extrém romantikus megszállottság, ami sokkal intenzívebb, és potenciálisan sokkal ártalmasabb, mint egy átlagos crush vagy a kapcsolatok nászutas időszaka. De nem pont az lenne a cél, hogy az érzelmek szenvedélyes, bódító elegyét érezd életed legmeghatározóbb szerelmi történetének kezdetén? Hát, a tündérmesék, a romkomok és a romantikus regények ugyan erre kondicionálnak minket, hiszen ezek szerint akkor vagy igazán szerelmes, ha mindent elsöprően megszállottjává válsz az új partnerednek. Csakhogy a kulcsszó itt a megszállottság: bár az előbb említett sztorik miatt egészen nehéz dolgunk van különbséget tenni a kettő között, valójában egyáltalán nem akarsz limerenciába esni szerelem helyett. Hogy miért? Mert ezesetben a magasságok egy idő után nem lesznek elég magasak, a szervezeted hozzászokik az élvezetek hajszolásához, ezért többre vágyik, majd az addikció – mint bármelyik kábítószer esetében – szépen lassan átveszi az irányítást az életed felett… De hogyan tudod szétválasztani a crush-t, a szerelmet és a limerenciát egymástól?
A függőség felismerése
Megan Green pszichoterapeuta egészen egyszerűen világít rá arra, hogy pontosan mi is az a limerencia: „az akaratlan rajongás és idealizáció állapota, amely szerelemnek tűnik, de valójában annak a sötét oldala, amit a vágyaink tárgyáról szóló tolakodó gondolatok kontrollálnak”, melyeket gyakran az elutasítástól való félelem és a magány érzése kísér. Mármint olyankor, amikor éppen a függőség okozta hatalmas – egészségtelen és fenntarthatatlan – magasságból éppen a mélybe estél.
Annak hajszolásában, hogy visszakerüljön a felhők fölé, a limerens minden mondatot kielemez, a legapróbb bókokat is alaposan elraktározza, miközben annak a reménye tartja kvázi életben, hogy a vágyainak tárgya hozzá hasonlóan érez, valamint az a dopaminbomba, amit a kiszemeltjétől érkező üzenet vagy a vele való találkozás kelt bennük.
Végül a limerenciát átélő személy a függősége tárgyát látja minden problémájának megoldásaként (ezt a szakértők a kikristályosodás fázisának hívják), akárcsak a Crazy Ex-Girlfirend című sorozatban. A szerelemfüggőséget ironikus musical-vígjátékként reprezentáló szériában Rebecca Bunch (Rachel Bloom) mindent feladva West Covina kisvárosába költözik, miután egy véletlen találkozás miatt újra fellángol benne a „szerelem” gimis pasijáért – úgy gondolja, az lesz számára a boldogság kulcsa, ha megszerzi magának Josh-t.
Ez az abszurd szituáció jól mutatja, hogy valójában semmi romantikus nincs a megszállott rajongásban, ahogy ez a mindent elsöprő addikció – mint azt Rebecca és Josh példája is mutatja (bocsi a nyilvánvaló spoilerért) – sem szolgálhat túl stabil alapként egy új kapcsolatnak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a limerencia nem érzelem, hanem egy tapasztalás, amit bárki átélhet (Rebbeca egy intelligens, sikeres nő, Josh mégis sakkban tartja az érzelmeivel), nehéz kordában tartani, és képes teljesen elvonni a figyelmed a valóságról. Napról napra, pillanatról pillanatra változhat a limerencia élménye attól függően, hogy milyen sok vagy éppen milyen kevés figyelmet kapsz a saját megélésed szerint a kiszemeltedtől.
„A limerencia az eufóriától a letargiáig terjedő érzelmi skálát rejt magában, amit a vágyaid tárgya határoz meg, valamint az, te hogyan értelmezed a feléd táplált vonzalmát egy adott pillanatban”
– foglalja össze Green. Vagyis: igazi érzelmi hullámvasúton ülsz.
Nem csodálkoznánk amúgy, ha még nem láttad volna a kriminálisan alulértékelt Crazy Ex-Girlfriendet, de mégis találkoztál volna már a limerencia koncepciójával. És most nem arra gondolunk, hogy esetleg átélted (ebben az esetben üdv a klubban, és nem mellesleg őszinte együttérzésünk). Hanem arra, hogy a TikTokon nagyot ment mostanában a limerencia témája – jelenleg 29,1 millió megtekintésnél járnak a kérdést taglaló videók. Pedig a fogalom nem ennyire újkeletű: Dorothy Tennov vezette be 1979-ben a Love and Limerence: The Experience of Being in Love című könyvében. Melyben a szakember úgy írja le a limerenciát, mint valami, ami „feltűnően kitartó, önkéntelen és ellenáll a külső befolyásnak, miután elkap valakit.”
Miért nem crush?
Valljuk be, az „arra sétálok, amerre ő szokott lenni, hátha látom”- taktikája azért mindenkinek ismerős. Ahogy az is, hogy hatszor elolvasol egy üzenetet, mielőtt elküldöd (és persze jóváhagyatod a legjobb barátaiból álló group chat-bizottsággal), és még a legegyszerűbb emojiba is többletjelentést látsz. Mert hát amikor crushod van, akkor tökéletes lesz a napod, ha a kiszemelted rád mosolyog, de extra adag boldogságot kapsz akkor, ha még rád is ír. Ja, és természetesen még életedben nem láttál nála szebb/okosabb/vonzóbb/viccesebb embert.
Oké, talán mindez inkább a gimnáziumi éveidbe repít vissza, ezért felmerülhet benned a kérdés: a limerencia nem csak a crush felnőtt változata? Röviden a válaszunk, nem. Hiszen a crush élménye nem ér véget, mikor betöltöd a 18-at, sőt, ez az az érzés, ami a leginkább megfiatalít. Hiszen azonnal újra úgy érzed magad, mint egy haját csavargató tinilány. De akkor mi a különbség a crush és a limerencia között? Ezt a Living with Limerence nevű oldal egyik kommentelője, Allie fogalmazta meg igen frappánsan:
„Számomra a differencia a kettő között az agyamban elfoglalt terület. A crush létezhet az életemmel párhuzamosan, anélkül, hogy túlságosan hatna rá. A limerencia viszont olyan, amint folyamatosan jár az eszem, függetlenül attól, mit csinálok éppen, ezzel megnehezítve az életem.”
A crush tehát ad egyfajta fűszert, némi izgalmat a szürke hétköznapjaidhoz, de nem uralja azokat. Hiszen lehet anélkül vonzódni valakihez – szexuálisan, intellektuálisan és/vagy érzelmileg –, hogy limerenssé válnánk. Nem válik a kiszemelted a droggá, aminek magaslatait kergeted, nincsenek elkeseredett vágyakozással keveredett gyötrő érzelmi kilengések, és a crush – a limerenciával ellentétben – nem teszi szinte teljesen lehetetlenné, hogy bármi másra fókuszálj azon kívül, hogy mennyire kell neked az az illető.
Illusztráció: Natalia SERDYUK/Getty Images
Nem szerelmes vagy, hanem limerens
Megan Green szerint, mikor limerenciába esel annak természeténél fogva elveszted a kapcsolatot a valósággal, hiszen „a vonzalmad tárgya a szemedben tökéletes”. Tökéletesség viszont nem létezik. Éppen ezért a limerencia leginkább akkor üti fel a fejét, amikor távolról rajongasz valakiért, esetleg épp, csak ismerkedtek vagy situationshipben ragadtál. „Amikor valakit nem ismersz elég jól, könnyű kapcsolódni a személyisége bizonyos aspektusaihoz, illetve kivetíteni azt, hogy milyennek képzeled a többi részét” – magyarázza a pszichológus.
Szóval minél kevésbé ismersz valakit, annál nagyobb eséllyel alakul ki benned a megszállottság kaotikus érzelme, amit az idealizált verziója felé táplálsz. Ez azt jelenti, hogy a limerencia alapvetően ellentétes az érzelmi intimitás alapkövével, amelyen az igazi szerelemnek nyugodnia kell.
Sőt, egyes szakértők szerint a limerencia potenciálisan egy tudatalatti védekezési mechanizmus is lehet, amely a valódi intimitástól való félelmen alapszik. Azaz: direkt egy eredendően elérhetetlen fantáziába kapaszkodsz, mert valahol mélyen tudod, hogy úgysem lehet belőle semmi, ezzel védve magad attól, hogy igazából sebezhetővé válj.
Ám, ahogy azt Dumbledore professzor is nagyon bölcsen megjegyezte: „rossz úton jár az, aki álmokból épít várat”, mert – és ezt most mi tesszük hozzá – az álomvár elkerülhetetlenül össze fog dőlni. Ilyenkor érkezel el a limerencia értékcsökkenésnek nevezett fázisába, hiszen küzdened kell azért, hogy életben tartsd az illúziót, amit alkottál. A rajongás pedig pánikba csap át. Ez azt eredményezi, hogy nyolcvanhatszor csörgeted meg és írsz rá, halmoznád a randikat, és túl gyorsan akarsz haladni.
Szóval, ha azon kapod magad, hogy olyanokat mondasz, mint „Mintha ezer éve ismernénk egymást”, közben viszont csak úgy két hete találkoztatok, akkor sanszos, hogy a limerencia már a spájzban van. Green felhívja a figyelmet, hogy az igaz szerelem mély, érzelmi intimitásból virágozhat ki.
„Az egészséges kötődés őszinteségben, bizalomban és kommunikációban gyökerezik. A stabil és tartós kapcsolatok akkor fordulnak elő, ha két személy egyetértésben van az egymás iránti érzelmeikkel, és a céljaikkal kapcsolatban.”
Mássz ki a gödörből
Hangsúlyozzuk: nincs azzal semmi baj, ha az ismerkedés elején (!) pillangókat érzel a gyomrodban, izgulsz, ha egy kicsit rizikósabb üzenetet küldesz, vagy crusholsz a kiszemeltedre. De amikor az új románc magaslatainál erősebben éled meg a megválaszolatlanul hagyott üzenet által okozott mélységet, akkor az jelezheti, hogy ideje némi detoxnak. Mert bármit is mondanak a romkomok meg a popszámok, a szerelem valójában nem drog (bocsi, Carson Coma).
A Living with Limerence oldala például négy utat javasol a limerencia kigyomlálására:
- Teljesen szigeteld el magad a limenerciád tárgyától. Kerüld a társaságát, kövesd ki minden social média felületen, és ne is próbálj meg „csak a barátja” lenni. Némi idő – meg nagy adag elvonási tünet (nem vicc!) – után le fog szokni az agyad a kiszemeltedről.
- Néha nem lehet a semmi kontakt-módszerét bevetni, mert egy suliba/melóhelyre jártok, ilyenkor jöhet a pszichológiai átprogramozás. Próbálj meg a hibáira koncentrálni (igen, vannak neki), és ha valami kellemetlen történt egy találkozásotok alkalmával, arra emlékezz, ne a pozitívumokra. Ezáltal áthuzalozod az agyad, ami egy idő után nem fogja azt gondolni, hogy minden jó érzésnek a vágyaid tárgy a forrása.
- Ültesd át a limerenciából felgyülemlett romantikus érzelmeidet valaki másba. Ha már van párod, koncentrálj rá. Ha nincs, találj magadnak valakit, akinél a limerencia egészséges vonzalommá tud alakulni.
- A legradikálisabb módszer pedig az, ha ledobod a bombát: mondd meg neki kerek-perec, mit érzel iránta (már ha ezt a körülmények nem nehezítik meg – mondjuk létező párkapcsolat, vagy hatalmi egyenlőtlenség). Ezután két lehetőség van. Vagy viszonozza az érzéseid, és akkor elkezdhettek dolgozni egy egészségesebb kötődésen, vagy nem. Fájni fog? Igen. Túlleszel rajta? Abszolút. Letépted a ragtapaszt, most már csak meg kell várni, amíg csillapodik az égető kín. Nem mondtuk, hogy könnyű lesz..
(Forrás: Cosmopolitan US, Living with Limerence)
