Nem kérdés, hogy a gyógynövényeknek van gyógyászati jelentőségük, hiszen ezekből fejlesztették ki a ma is használatban lévő legrégebbi orvosságokat. Az első „hivatalos” gyógyszer, a morfium, a mák gubójában termelt alkaloidából készült. A sok szalicilsavat tartalmazó fűzfa kérgét már az egyiptomiak is használták fájdalom- és lázcsillapításra, Hippokratész is ekként emlegette, végül ebből a népi gyógyászati szerből izolálta 1829-ben Henri Leroux gyógyszerész a hatóanyagot, ami aztán Aspirin néven vált híressé. A kakukkfű egyik hatóanyaga, a thymol is kimondottan gyakori összetevője a fertőtlenítőszereknek.
De miért is van szükségük a növényeknek ezekre a szerekre? Elsősorban a saját testük és a genetikai örökségük (termés) védelmére hozzák létre a különböző bioaktív anyagaikat, nem kis energiabefektetéssel, ezért is kerülnek ki elsősorban az évelők közül a gyógynövények. Az, hogy ezek a növényi vegyi fegyverek ránk is hatnak, szerintem jól mutatja, hogy mennyire megdöbbentően egységes dolog az élet a Földön. Lehet, hogy külsőre nem sokban hasonlítunk, de az emberben és a kakukkfűben is van egy dolog, ami közös: az ellenségünk. A patogén baktériumok és gombák, akiket szeretnénk távol tartani magunktól.
De a bennem folyton furkálódó kíváncsiság ilyenkor azt kérdi: valóban hatnak a népgyógyászatból ismert szerek? Annyira, mint a szépen becsomagolt és meggyőzően marketingelt patikai szerek?
Nézzük azt a gyógynövényt, amiből felmérések szerint napi több millió bögrével fogyaszt az emberiség: a kamillát. Azt már biztosan tudják a tudósok, hogy a kamilla jótékony hatása flavonoid-tartalmának és azok jótékony bomlástermékeinek köszönhető, s talán a COX-2 gén kifejeződésének a gátlásán keresztül hat. Remek, remek, de van-e annyira jó gyulladáscsillapító a kamillatea, mint mondjuk a paracetamol?
Sajnos erre a kérdésre nehéz válaszolni. A paracetamol hatása talán valamelyest jobban mérhető, mert ugyan mindenkiben másként szívódik fel és hat, de legalább minden pirulában ugyanannyi van a hatóanyagból. A kamillateánál sokkal nehezebb képet alkotni arról, hogy mennyi gyulladáscsillapító hatású szert fogyasztottunk. Függ attól, milyen kamilláról van szó, hogyan termelték, milyen érettségben szüretelték, milyen napszakban szüretelték, hogyan szárították, hogyan – és főként: mennyi ideig – tárolták. A kamillateában ráadásul nem egy hatóanyag van, hanem akár több ezer bioaktív molekulát is tartalmaz, ezek ma is rengeteg tudományos kutatás tárgyai, sok esetben gyógyszerjelöltek.
Fotó: Dóra Melinda Tünde
De összességében a gyógynövény a gyógyszerhez képest nem jól mérhető, nem jól adagolható, nem jól tárolható, nem jól egységesíthető. Viszont hozzá kell tenni, hogy a paracetalmol eközben például potenciálisan akár halálos mellékhatással is járhat, nagyon terheli a májat, a többi nem-szteroid gyulladáscsökkentőhöz hasonlóan hosszú távú szedése nagyon rosszul hat az emésztésre is, talán részben a mikrobiomra gyakorolt rossz hatása miatt.
Kamillateába viszont tudtommal még nem halt bele senki. És, szemben a paracetamollal, finom ízű és illatú, lehet vele inhalálni, forró fürdőt venni, lehet lemosót készíteni belőle, sőt egészen remek mártás is lehet belőle készíteni testesebb hússzeletekre. Hogy mennyire hat vagy nem hat, azt egy jó kiadós nátha közepén ki tudja megítélni?
A magam részéről ehhez egy gondolatom van: ha egy olyan betegségről van szó, amit úgyis legyőz majd az ember immunrendszere, akkor a kipróbált gyógyteák fogyasztása sokkal jobb pótcselekvés, mint egymás után dobálni be a „hivatalos” nátha elleni tablettákat és inni a koffeinnel megerősített nátha elleni italporokat.
A tudományos kutatásokból az derül ki, hogy a gyógynövények változatos, észszerű mértékű használata az ételek ízesítésében, illetve a gyógyteák rendszeres fogyasztása egy egészséges, jó szokás lehet: kutakodásaim során én még nem találtam olyan fűszert vagy gyógynövényt, amelynél ne találtak volna gyulladáscsillapító, sebgyógyulás-serkentő és antioxidáns-hatású és a vércukorszabályozásban is pozitív erőket. Persze arról lehet vitatkozni, hogy a hatás erőssége pontosan mekkora, és senkinek sem ajánlanám, hogy írja felül az orvosát, ha az gyógyszert ír fel a betegségére.
De – a paracetamollal ellentétben – a gyógynövényeket néhány négyzetméteren egészen biztonságosan elő tudom állítani a kertemben és ráadásul sokkal jobban is néznek ki, mint az a ki tudja, hány éves gyógynövénypor, amit a patikában vásárolt műpapíros zacskóban találok. Nálam ugyanis folyamatosan frissülnek a szárított növények, ha itt az új termés, akkor a régi megy a tyúkoknak.
Egy dologra azonban mindig ügyelek: váltogatom, melyik gyógynövényből főzök teát és a fűszerezésben is célom a változatosság. Ahogy az életben oly sok dolognak van pozitív és negatív oldala is egyszerre, egy-egy gyógynövény túlzásba vitt, mániákus, napi szintű fogyasztása is okozhat problémákat. Ne felejtsük el, hogy a cián is természetes anyag és az arzénből valamennyit még igényelnek is a sejtjeink.
A dózis nagyon fontos: nem okos dolog egyetlen növényt sem napi szinten fogyasztani hónapokon át.
Az összes gyógynövényt megmosom és a lehető legalacsonyabb fokozaton szárítom meg az aszalóban. Nem érdemes a sütővel kísérletezni, barnítottam már meg benne kakukkfüvet és kamillát is annyira, hogy a tyúkok kapták meg. (Ha esetleg van olyan program, ami csak a lámpát és a ventilátort járatja, annak lehet azért értelme.) A napon aszalást (pláne autó szélvédője alatt) nem javaslom, mert az UV sok hatóanyagot lebont, és a levelekben található értékes klorofill is másodlagos minőségűvé válik.
A gyógynövények szárításánál a minőségmegőrzés mellett a legfontosabb elem a gombavédelem: a száradás során végig esőbiztos, jól szellőző helyen kell lenniük. Ez kell ahhoz, hogy véletlenül se mérgezzük magunkat gombatoxinokkal. (A híres távol-keleti gyógyteás megbetegedéses esetek is szinte mind a rossz tartósítási eljárás miatt elszaporodott gombatoxinok miatt történtek.) A jó minőségű szárított gyógynövényt onnan lehet felismerni, hogy a színe élénk, a levelek roppannak hajlítás esetén, a virágoknak pedig tiszta, éles az illatuk.
Fotó: Dóra Melinda Tünde
Gyakorlatilag minden növény, ami nem kimondottan mérgező (de néha az is, ami az), használatos valamilyen formában az igazi herbalisták köreiben. De én nem tartozom közéjük, elsősorban a viszonylag szűk gyógynövényhasználatunkat igyekszem csak házira cserélni. Nincs hársfám, tehát a hársfateát nem emlegetem, fenyőrügyszörpöt is ritkán csinálok, tehát csak azokról a növényekről fogok beszélni, amik kiállták a háztartásunkban az idők próbáját. Álljon tehát itt egy lista arról, hogy milyen fűszer- és gyógynövényekből lehet észszerű mennyiségű munkával és veteményeshellyel önellátóvá lehet válni az én tapasztalataim szerint. Előreveszem a hivatalosan is gyógynövénynek besorolt évelőket:
Csalán: amelyik kertben nincs csalán, ott dolgozni kell a szervestrágyázáson és az árnyékoláson. A tavaszi, vagy legalább virágzás előtti friss hajtásokat érdemes (kesztyűben) szedni, mosni és leszárítani. Az összes húgyúti jellegű fertőzésnél kúraszerűen ezt isszuk, bár nem olyan hatékony, mint a medveszőlő, de egy enyhe fertőzésnél elég a szimpla vízhajtó hatás, amit a csalán kifejt, nem feltétlenül szükséges növényi vagy patikai antibiotikumokban gondolkodni. A legtöbb húgyúti fertőzést okozó baktérium a kutatások szerint már amúgy is antibiotikumrezisztens, sajnos, ezért is vizsgálják a gyógyszerészek olyan lelkesen a medveszőlőhöz hasonlóan antibiotikus hatású növényeket. A csalán állítólag főzeléknek, levesnek is jó, de még nem próbáltam.
Kamilla: elég minimális területet igényel a mi igényeinkre bőven elegendő kamillavirágzat előállítása – már egyetlen négyzetméter is terem nálam annyi virágot, ami megtölti a kétliteres kamillás üvegem. Igénytelen, fagytűrő, már kora tavasszal ki lehet ültetni és vetve is egészen jól kicsírázik. Egy nehéz pontja van kertészeti értelemben: a szüretelése állhatatos derekat igényel. Az elnyílt virágok már nem tartalmaznak annyi hatóanyagot, ezért sűrűn kell szedni, vagyis hetente akár többször is végig kell bogarászni az ágyást. A 60 centi magasra megnövő német kamilla ennélfogva sokkal szimpatikusabb számomra, mint a római. A kamilla zömét teaként fogyasztjuk el, de egy-egy inhalálást igénylő nátha sem emészti fel a készleteinket. Extra jó években a felesleget levákuumozom.
Menta: a menta híres vehemens terjeszkedéséről, ezért érdemes valamilyen alul is körbezárt miniágyásba telepíteni. Nálunk fél négyzetméter menta van, aminek a zömét őszintén szólva le sem szüretelem. Ebből is egy kétliteres üvegnyi levelet szoktam tavasszal vagy ősszel leszárítani, amit aztán apróbb emésztési zavarok idején, illetve szimpla kedvtelésből is fogyasztunk. Van, hogy arabosan sűrű, cukros mentatea-koncentrátumot készítünk belőle, de általában inkább az „egy lapos teáskanál per deci lobogó víz öt percig áztatva” típusú általános gyógynövény-adagolási ökölszabályt használjuk. A szárított menta természetesen fűszerként is használható, ez megy például a mentás török lencselevesbe is.
Tea: hat darab Hollandiában fagyállóságra nemesített Camellia sinensis, azaz valódi teanövény szolgálja ki a család fehértea-igényét. A fehér tea tulajdonképpen a legzsengébb hajtásokból készített tea, a legkevésbé feldolgozott és legalacsonyabb koffeintartalmú teafajta. Ehhez épp csak megfonnyasztjuk a teabokor apró leveleit. A magasabb koffeintartalmú zöld teához már valamilyen módszerrel szárítják is a leveleket a fonnyasztás után: a kínai verzióban megpirítják, kicsit megfüstölik a leveleket, a japán eljáráshoz a gőzölést használják. A legmagasabb koffeintartalmú fekete teához pedig még fermentálják is a leveleket. De végső soron mind ugyanabból a növényből készülnek és minden verzióban rengeteg értékes tápanyagot tartalmaznak. Én csak a fehér teáig jutottam el eddig, de biztos eljön majd egy év egyszer csak, amikor úgy érzem: muszáj kipróbálnom a teafermentálást! Cserépben és ágyásban is nevelhető, nálam tavaly cserépben voltak, de idén kiültetem őket.
Kakukkfű: Ha valaki köhint kettőt, az a mi családunkban azonnal kap napi egy-két liter mézes kakukkfűteát. Minden köhögésünk el is múlik előbb-utóbb! Hogy ehhez a kakukkfűteának mennyi köze van, arról nem nyitunk vitát – a sok folyadék biztosan jót tesz, a kakukkfűnek és a (langyos teába rakott) méznek is van antibiotikus hatása, a sok folyadéknak pedig biztosan van nyákoldó hatása, ha van benne hatóanyag, ha nincs. Illóolajként is használjuk forró fürdőben orrdugulás esetén, de óvatosnak kell lenni: a tömény kakukkfűolaj bőrre kerülve égési sérülésszerű hólyagokat okoz és nehéz is lemosni. Fantasztikusan jó gombaölő, a kutatások szerint az emberi szervezetben is megtalálható egysejtű gombaféléket is irtja, még a fungicid-rezisztenseket is, tehát egy makacs gombafertőzés esetén is hasznos a kakukkfűtea-fogyasztása vagy az azzal való borogatás. És persze a kertben is, permetszerként. Ősszel szoktam levágni és leszárítani a 4-5 bokromat, azzal bőven megtöltöm a kakukkfűnek dedikált kétliteres edényem. Ágastól szárítom, a fás rész is tartalmazza az összes hatóanyagot, csak apróra össze kell törni.
Zsálya: nem véletlenül van a zsályának már a nevében is benne az, hogy orvosi zsálya – egy remek általános gyulladáscsillapító. A magyar gyógynövényes kultúrában elsősorban toroköblögetőnek, illetve ínygyulladás esetére ajánlják, de amúgy a nemzetközi szakirodalomban majdnem annyira általános köhögéscsillapító, nyákoldó hatásról számolnak be, mint a kakukkfű esetében. Amikor a náthásunk már unja a kakukkfűteát, akkor jön a zsályatea. Egyetlen (talajba ültetett) bokor bőven ellátja a mi családunkat, a szomszédokat és az összes baráti családot, aki még nem menekül előlünk zsályaszezonban. Fűszernek is csodálatos, sült csirkét, disznót szoktam vele ízesíteni, és egyszerűen imádom az olaszosan vajban pirított zsályalevelet. Kozmetikumokban is használják gyulladáscsillapító, sebgyógyító hatását. Virágzás előtt érdemes leszárítani, akkor van benne a legtöbb hatóanyag.
Citromfű: egyetlen citromfűbokor ellát minket nyugtató, vírusellenes hatású teával. Tavasszal és nyáron frissen is fogyasztjuk, limonádéba is tesszük. Ősztől tavaszig pedig szárított formában használom. Nincs nagyon erőteljes íze, hiába a menta közeli rokona. Jó hatással van stressz vagy szorongás esetén, bár erre a felhasználásra ma már inkább a 300 milligrammot tartalmazó tablettázott verzióját használják. Elvileg az emésztési problémákon is segít és hányingercsillapító (mi erre inkább a gyömbérteát használjuk). Még nem próbáltam a citromfűszörpöt vagy a citromfűfagyit, de rajta vannak a bakancslistámon! A mi citromfüvünk (Melissa officinalis) nem ugyanaz, mint az indiai citromfű (Cymbopogon citratus), aminek a hatásai sokkal többféle betegséget érintenek.
Fotó: Dóra Melinda Tünde
Körömvirág: ennek a szép, de ragacsos és szerintem kicsit kellemetlen szagú virágnak a magasabb verziója a praktikus a kertben, ugyanazért, amiért a kamillából is: a derekunk kímélése érdekében. A virágnak a szirmait lehet felhasználni, de mégis az egész fejet érdemes mindig szedni, mert akkor tovább hozza az újabb virágokat a növény. Én néhány éve elkövettem azt a „hibát”, hogy körbeültettem a terasz melletti díszágyásunkat körömvirággal – töredékét szedtem csak le, de annyi körömvirág-szirmunk lett, hogy azóta sem tudtam felhasználni. Néhány tő ebből pont elég, kis szerencsével még el is veti magát következő évre. (Nagyon érdekes a magja, olyan, mint egy megkövült szirom.) A szirmokat valamilyen semleges olajba áztatva készül a körömvirág-olaj, ami egy általános fertőtlenítő-sebgyógyító anyag, kozmetikai alapanyag. A szirmokból lehet inni teát is, ami elvileg segít begyógyítani az emésztőrendszeri fekélyeket antibakteriális hatásánál fogva. Viszont elég keserű.
Bodzavirág: A bodzaszörp-szezonban mindig leszárítok néhány tányér bodzavirágot teának is. Óvatosan kell vele bánni, mert a virágpor könnyen kihullik a szirmok közül és itt pont a pollen a lényeg. Ezért szárán, felfelé álló virágokkal szoktam leszárítani és a csak utólag lemorzsolni a virágokat a szárról egy szilikonlapra, ahonnan be tudom tölteni a félliteres befőttesüvegbe. (De le kell morzsolni, mert a bodzának a virágon és a bogyón kívül minden része enyhén mérgező.) Immunstimuláló hatása miatt szintén remek nátha elleni tea, ráadásul finom is. A szárított virágból is lehet szörpöt csinálni, bár nem lesz annyira mennyei, mint a friss. A kertünkben lévő bodzafáról gyűjtjük.
Echinacea: A másik híres immunrendszer-élénkítő a bíbor kasvirág. Ez egy meseszép kis virág, a nagy narancssárga közepéről szinte leomlanak a rózsaszín szirmok, sok kertben egyszerűen a külseje miatt termesztik. Tokától bokáig felhasználják: tinktúrát, tablettát, extraktumokat készítenek belőle, de sima gyógyteaként is ismert. Az amerikai indiánok patikájából származik, és nagyon lelkes volt az orvostudomány alternatív ága iránta, amíg egy 2004-es irodalomelemzésben nem jöttek rá, hogy eléggé gagyi volt az echinacea rengeteg pozitív hatását kimutató kutatások módszertana. Az azonban nem vita tárgya, hogy antioxidánsként remek és sokféle értékes illóolajat és hatóanyagot tartalmaz, így pár tő belőle elfér a mi kertünkben is. Az is bőven elég teát ad és díszíti is a terasz környékét.
Orvosi ziliz: Másik nevén fehér mályva, az Althea officinalis az egyik kedvenc gyógynövényem, bár magam még sosem használtam fel. Vagy két méter magasra megnő, egész nyáron egymás után hozza a beporzókat bódult táncra ösztönző virágait. Eredetileg azért ültettem, mert szerettem volna eredeti marshmellow-t készíteni, de még nem jutottam el oda. A leveléből készült teát a zsályához és a kakukkfűhöz hasonlóan lehet toroköblögetésre, nyákoldásra használni, de eddig még nem vitt el a kíváncsiság. A gyökerét megmosva, feldarabolva, cukorral felfőzve készült eredetileg a pillecukorka, egy tojásfehérjés-cukros francia desszert (pâte de guimauve) és a keleti halva, de amúgy különböző emésztőrendszeri panaszok gyógyításában használják.
Kevésbé népszerűek teaként a kertemben szintén pár tő erejéig megtalálható egyéb évelő fűszernövények: a babérlevél, a tárkony, a rozmaring, az oregano, a majoranna, a snidling, a fokhagymaízű snidling és a sáfrány főnixként törnek elő minden évben az előző évi romjaikból. De amúgy ezeknek is sok pozitív egészségügyi hatása van – a sáfrány antidepresszánsként vált híressé, az oregánót a tyúktetű távoltartására is használom, a rozmaring vérkeringésélénkítő hatását használják a samponok, a tárkony nyugtató, a snidling a memóriát és véralvadást javítja tápanyagaival.
Az egynyári fűszernövényekből (petrezselyem, koriander, turbolya, kapor, metélőzeller, bazsalikomfélék, kurkuma, gyömbér, shiso) is könnyű önellátónak lenni, de erről már majd egy másik alkalommal mesélek. Előbb megyek, és iszom egy jó mentateát!
Ezen a héten ez volt nálunk a menü:
꧁ Hétfő ꧂
Joghurtos-csillagánizsos meggyleves,
Paradicsomos húsgombóc zöldbabbal
꧁ Kedd ꧂
Török lencseleves mentával,
Joghurtos padlizsán és siskebab rántott hús (odaégettem)
꧁ Szerda ꧂
Orjaleves,
Rozmaringos sült sertéscomb, krumplipüré, gesztenyés lila káposzta és rózsaborsos sütőtökpüré,
Fekete ribizlis mandulapite házi vaníliafagyival
꧁ Csütörtök ꧂
Maradék
꧁ Péntek ꧂
Füstölt paprikás karfiolfrittata friss salátával
꧁ Szombat ꧂
Nagytakarítottunk a kertben, beértük pár főtt tojással ebédre
꧁ Vasárnap ꧂
Bográcsos paprikás krumpli csemegeuborkával,
Epres-tejszínes (bolti) torta
Összesen 6 munkaóra
(A menühöz tartozó receptekből felteszek párat a Kertkaland oldalára #alaplébisztró hashtag alatt.)
Március vége a kertben
E heti feladataim:
1/ Kiültetés (és az ágyások feltöltése komposzttal) (6 munkaóra):
- Saláták
- Hagymák
- Endíviák szétültetése
- Korai káposzták
- Karalábé
- Korai karfiol
- Korai brokkoli
- Vízitorma
2/ Palántázás (2 óra):
- Védővirágok és spárga (1 tálca)
- Uborkák és dinnyék (1 tálca)
- Zöldbab, edamame bab, futóbab (2 tálca)
- Téli káposztafélék (kelbimbó, karfiol, brokkoli, téli fejeskáposzták, leveles kel) 2 tálca
- Mángold, cékla, édeskömény, korai káposzta, karalábé (1 tálca)
- Kukorica (1 tálca)
Fotó: Dóra Melinda Tünde
3/ Vetés (3 óra):
- Retkek
- Sárgarépa
- Késői borsó
- Krumpli
4/ Egyéb (6 óra):
- Faiskola
- Gyümölcsfa/bokor ültetés (oszlopos gyümölcsfák kíváncsiságból, málna, áfonya, mag nélküli szőlő mazsolának, porzópár kivinek és körtének, pár tő eper – csak szabadföldes palántákat veszek, a konténeres sokkal drágább)
- Út szalmázásának a befejezése, hogy legyen a hely a tyúkól tetejére futtatni a tököket árnyékolás céljából
- Málnák ritkítása, komposztozása
- Eprek pótlása, komposztozása
5/ Állatok (fél óra plusz összesen 1-2 óra hét során):
- A kisfiam születésnapjára beszereztem 8 tündéri kis Australorp csibét, ezek egyelőre az irodámban csipognak a hátam mögött. A naposcsibéket két hétig szoktuk itthon tartani, mert azért egyelőre még nagyon hideg van nekik, műkotlóssal együtt is.
Australorp csibék (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
- Az egyik jércém betegeskedik, lehet, hogy elakadt benne egy tojás. Eszik, ha nem is tülekedik úgy, mint a többiek, úgyhogy egyelőre csak figyelem, ha rosszabbodik, akkor elviszem állatorvoshoz.
- El kellene kezdenem lecserélni a már nem tojókat. A héten vágásra biztosan nem lesz időm, de elkezdek felkészülni lelkileg.
- Megjavították az inkubátoromat, juhu, indulhat a keltetés! Jöhetnek a kacsatojások!
- A nyulak itatását csak félig oldottam meg, alkatrészeket várok, és akkor véglegesítem.
Összesen 19 munkaóra a kertben.
(Az e heti munkákról és a kertészeti részletekről többet mesélek a Kertkaland oldalán a #kertikalendárium hashtag alatt.)
Vetőmagtól a villáig 25-26 munkaóra – itt a tavaszi őrület!
Vetőmagtól a villáig – A sorozat korábbi részei:
Ilyen fordulatokat hoz a Merkúr a kapcsolataidba a következő hetekben
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
Ezt az alsóneműt három országban is betiltották
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Tepsiben sült túrógombóc tejfölöntettel – krémes, puha, isteni!
