nlc.hu
Vetőmagtól a villáig

Vetőmagtól a villáig: háztáji önellátó gazdálkodás

Vetőmagtól a villáig: háztáji gazdálkodás kapálás nélküli kerttel és RFID-chipes tyúkokkal

Új kerti sorozattal köszönti a tavaszt az nlc, de ne a szokásos ekkor-metszd-a-málnát típusú kerti tippekre számíts. A Vetőmagtól a villáig című naplóban Dóra Melinda Tünde hetente ad képet az önellátás gyönyörűségeiről, nehézségeiről és értelméről, a kertben és a konyhában aktuális feladatokról.

Kedves Olvasó!

Mielőtt belevágnánk a sűrűjébe, hadd meséljek egy kicsit arról, mibe is csöppentél. Ülj be mellém! Reggel elvisszük a gyermeket az újbudai iskolába, aztán Budaörsre megyünk. Kivesszük az autóból az élelmiszermaradékos kukát, odaadjuk a tyúkoknak, aztán meghizlaljuk a szemünkkel a jószágot (Kaja? Van. Víz? Van. Grit? Van? Beteg? Nincs. Ketrec ép? Igen. A két kiskakast elrendezte már az öreg? Nincs balhé, úgyhogy valószínűleg igen. Kotlós van? Nincs. Jaj, lökött libák, megsüketülök tőletek, komolyan mondom.)

Kiszedünk 56 tojást a két faforgáccsal megtöltött almásládából és iktatjuk Google Formsba. Bakker, mennyi összegyűlt a három napban, amíg náthás voltam, most aztán kereshetek valami vevőt vagy gyárthatok tésztát, mert így, hogy a jércék is elkezdtek tojni, napi 15 tojásom van, azt nem fogjuk sosem megenni rántottának…

Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér Lóránt

A fóliából szedünk kis petrezselyemzöldet, turbolyát, a szárzellernek a szára még mindig fagykáros, az max levesbe mehet, de az majd hétvégén lesz csak, kár most leszedni. De szép a madárbegy és a rukkola! Jó lesz salátának. Kicsavarunk egy őszről maradt lilabelű retket. A kora tavaszi vetés még nem bújik, de hamarosan lesz egy jó eső, akkor tuti megindulnak a retkek, a spenótok meg a borsók. A fűtött palántapadon elindítjuk az öntözést, mert az üvegházhatás azért dolgozik, és kiszáradnak a hagymapalánták. Már csak 2-3 hét és kimehetnek, hamarosan fürtökben lógnak majd itt a palánták. Te jó ég, mennyivel magasabbak azok a paprikapalánták, amik alá beszórtam a trágyapelletet. Péntektől neked itt a szép új világ, palántapad! A férjem fog téged a távolból öntözni, wifiről vezérelt automatikával, és indul a Venturi-csöves fertigation (az öntözővízzel kijuttatott tápanyagutánpótlás).

Tyúkok, ti is készüljetek! Mentek rotációs legeltetésbe villanypásztorral, automata etetéssel, itatással és kaptok RFID-chipes menő lábkarikát is, hogy egzaktul tudjam, melyik lógós nem jár rendesen tojást rakni! 

Na, de most akkor indulunk haza, mindjárt fél 9, otthon vár a meló, de 11-kor újra találkozunk, ezúttal a konyhában, jó? 

Ma ricottás-sütőtökös gnocchit készítünk zsályás vajjal és a kertből hozott salival, ez elég macerás, de cserébe egyszerű lesz a leves és a desszert. Mondjuk mirelit brokkoliból krémleves kis baconnel, desszertnek vaníliás joghurt, friss kivi és a két héttel ezelőtt készült mézes granolából rászórunk kicsit. Segíteni szeretnél? De kedves vagy. Akkor kezdd el kipakolni légyszi a mosogatógépet, mert azzal sokkal egyszerűbb a főzés, ha rögtön oda tudom pakolni a koszos edényeket. Én meg kiolvasztom a tököt és a brokkolit, bekeverem a tésztát, és kifőzőm és leszűröm a gnocchit, de a végső lépést, a vajban pirítást viszont a végére hagyom, mert az úgy finom. Persze, hogy dupla adagot csináltam, nem őrültem meg, hogy egyetlen kajáért összelisztezzem az egész konyhapultot. A felesleg nyersen megy a szilikonlapos tepsire, aztán az egész a fagyasztóba, hogy ne tapadjanak össze a gnocchik… Holnap majd begyűjtöm és lezacskózom, jó kis aranytartalék. Salátamosás, baconsütés, vinaigrette, kivipucolás, joghurtlapátolás, kész is vagyunk. Eeeeebéééééd!!!!!

Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér Lóránt

Egy ebéddel és egy presszóval később viszont ne haragudj, elbúcsúztatlak, jó hogy jöttél, de lesz egy kis melóm újra, gyártok eladásra pár tálca palántát, és közben Stephen Fry görög mitológiáról szóló könyvét fogom hallgatni, mert az elképesztően jó. 

Szóval ez a sorozat arról a kerge kavalkádról fog szólni, aminek közepette mégiscsak békében és nyugalomban éljük napjainkat. Ennek a forgatagnak a középpontjában a mi családunk esetében sokszor az ételünk felett érzett örömünk és ennek az örömnek a megosztására való késztetés áll. 

Ebben a heti naplóban igyekszem majd bemutatni, hogy is működik fura kis budaörsi háztájink, ahol a vetőmagtól a villáig – vagy a tojástól a tányérig – magunk toljuk el az élelmiszerünk elég jelentős részét. Városi gyerekekként a háztáji gazdálkodást a gasztronómia, az egészségügyi motiváció és a friss gyermekünk miatt hirtelen fellobbant társadalmi felelősségvállalás miatt kezdtük el. Úgy látjuk, hogy a világ élelmiszerellátásának a mai, globalizált módja silány, egészségtelen, vagy talán pontosabban egészséghiányos táplálékot ad az embereknek, tönkreteszi a bolygót, a gazdákat és a vidéki népességet és még a klímaváltozáshoz kapcsolódó kockázatokat is növeli. A városi életvitel az, hogy az ember kávézóban kávézik, pékségben reggelizik, menzán ebédel, a büfében uzsonnázik, az étteremben vacsorázik, vagy hó végén esetleg bevásárol a boltból és összekoszol otthon két tányért, csak hogy pár nap múlva kicsit szégyenkezve legyen kénytelen kukázni csomagolásostul a maradék barnára száradt felvágottat és felismerhetetlenné vált zöldséget. Mi is innen jövünk.

Ezért akartuk kipróbálni, mi történik akkor, ha a saját fogyasztásunknak azzal szabunk gátat, hogy nem megvesszük, hanem megcsináljuk. És azt láttuk: egy ilyen háztáji valójában sokkal finomabb és egészségesebb táplálékot ad, méltányosabban bánik az állatokkal és a bolygó többi élőlényével, és még a klímalábnyoma is alacsony.

Ráadásul óriási önállóságot és magabiztosságot ad az élelmiszer előállítására való képesség, tehát az ehhez szükséges tudás egy fontos örökség, amit a következő generációra hagyhatunk. (De persze nem ez az egyetlen.)

Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér Lóránt

Ezzel a kicsit talán hiperaktív gazdasszonyi naplóval azt szeretném megmutatni, hogyan nézhet ki a gyakorlatban egy lehetséges alternatíva, hétről hétre, feladatról feladatra, mindig az év adott szakaszához igazodó, rituális örömökkel, sok és változatos testmozgással és szuper kajával. 

Mi Törökbálinton lakunk, Budaörsön gazdálkodunk egy kétezer négyzetméteres kölcsöngyümölcsösben. A családi sztenderd vicc szerint négy helyre járunk vásárolni: a nagyboltba (a kertünkbe szüretelni, tojást gyűjteni, csirkét vágni), a kisboltba (a garázsban létrehozott kamrapolcok közé), a padlásra (kolbászért, szalámiért), meg a rendes boltba. És 90 százalékban egy helyre étkezni, napi háromszor: az Alaplé Bisztróba, ami csak úgy mellékesen, történetesen az ebédlőnk. Jelenleg tartunk tyúkot, csirkét, libát, kacsát, pulykát, nyulat, van 300 négyzetméter veteményünk és vagy 20 gyümölcsfánk, és egy kisebb bogyósgyümölcs-ültetvényt is gondozunk. 

Egyszemélyben vagyok kertész, állattartó, vágóhídi szakmunkás, kukta, szakács, élelmiszeripari szakember, pék és cukrász, könyvelő és vállalkozó, de mindenből csak kicsit. Heti átlag 8 munkaórát belerakok az élelmiszerünk megtermelésébe, leszüretelésébe és tartósításába, napi 1 órát pedig a napi konyhai feladatokba (főzés, főzés utáni elpakolás). 

Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

A veteményes nyáron (Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér Lóránt)

A férjem fontos hozzájárulása a gazdálkodásunkhoz, hogy különböző high-tech eszközöket fabrikál, amikkel már most is radikálisan csökkent a kert munkaigénye. Teljesen automatán öntözünk, a tyúkokat automata csirkeajtó engedi ki a legelőre, a fagybiztos itató pedig elintézi, hogy télen is elég legyen 2-3 naponta kimennem összeszedni a tojást, és a legtöbb adatot a nappaliba kihelyezett monitoron látom, még azt is, ha elromlott valami. Emellett nekem is van bőven más munkám, íróként is, tanácsadóként is, vállalkozóként is, családanyaként is, jól jön minden idő! 

Bár így a fentieket olvasva valószínűleg elég nehéz elhinni, de nem vagyunk a fekete-fehér megoldások hívei: még az általunk termelt zöldségekből is csak körülbelül 90 százalékban vállaljuk a szezonalitást, mert a gyerek bizony nem eszi meg a savanyú káposztát, akármit is csinálok, viszont a piros kaliforniai paprikát és az uborkát lelkesen betömi. Amit vásárlunk, azt igyekszünk közvetlenül a termelőtől venni, de ebbe nekünk belefér a messzi német biotej (mert tényleg nincs benne antibiotikum, bemérettük), a drogériai bio gabona és lencse, a spanyol termelőtől rendelt olivaolaj, a magyar disznótartótól rendelt évi két fél disznó (felét a mélyhűtőbe, felét a padlásra dolgozom fel), és szerintünk tök reális kompromisszum a spanyol mangó, papaya és avokádó, az olasz gránátalma, vérnarancs és szőlő, ezek a tél közepén vállalható kompromisszumok a szezonalitás felé a 21. században. Nyilván nem akkor, amikor épp terem itt is jó gyümölcs, és a saját őszibarackunk meg a szilvánk landolna miattuk a komposzthalmon…

A konyha, amit viszek, talán elsőre kicsit furcsa: gyakran magyaros, paraszti, néha olyan, mint valami fine dining étterem bisztrója, picit távol-keleti, picit török, olasz, francia és angol, de van, amikor amerikai. Mindig gluténmentes (cöliákiás vagyok), most éppen egészségügyi okokból ketogén. De nem kell a címkékkel foglalkozni, mert jó kajákat minden diéta keretein belül lehet találni. Ha szeretnéd a zöldségköreteket kiegészíteni vagy lecserélni krumplival vagy rizzsel, tedd meg nyugodtan. 

Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér Lóránt

A kert még ennél is meghökkentőbb, mert nem ások, nem kapálok és szokatlan dolgokat palántázok (cékla? borsó? hagyma?). Nem használok növényvédőszert, viszont amit csak lehet, befedek különböző lebernyegekkel és csepegtető csőre kötök. A kertem annyira tele van mindig növényekkel, hogy nehéz hova lépni. Nem egy árutermelő kert, nem igény a nagy hozam, inkább a legjobb íz a fontos és az, hogy sose szakadjon a nyakamba egyszerre háromnapnyi hüvelyezni- vagy pucolni és blansírozni való dolog. Amire van értelme technológiát használni, arra használok, és a férjem jóvoltából egyre több dologban válik csodálatos segítséggé az IT a kertben is.

Ha te is érdeklődsz a reális alternatívák után a nagyüzemi élelmiszerhez képest, gyere, nézz bele a napjainkba!

Várlak szeretettel, akár élőben is, a kertünkbe:

Dóra Melinda Tünde

Február utolsó hete a kertben

Ha meg kéne neveznem azokat a heteket, amik az év során a legnagyobb munkaterhelést jelentik a kertben, akkor egyértelműen a február és március közepe közötti időszakra mutogatnék. Ilyenkor tényleg azt sem tudom hova kapjak, mindent most kell vetni, palántázni, tojást indítani az inkubátorban, gyümölcsfákkal foglalkozni, ágyásokat rendbe rakni, gombakomposztot talicskázni, utakat szalmával takarni. És ennek a káosznak a közepén szoktunk családilag télvégileg megbetegedni. Előző héten a kisfiam és a férjem dőlt ki, a hét végére viszont még én is, miközben még ők sem gyógyultak meg teljesen. Szóval, csoda, hogy még mind élünk. Szerencsére a hét első felében azért még tudtam haladni:

  • Elkészítettem a múlt héten a fűtött propagátorba elvetett paprikáknak, padlizsánoknak, zellereknek, vízitormáknak a tápkockákat és vetettem bársonyvirágot a krumpli mellé drótféreg-riasztónak illetve egy sornyi (12 tő) kamillát, a mi téli kamillatea-igényeinket az fedezi.
  • Készítettem egy új adag csíráztató minikockát a propagátorba kakukkfűnek, oregánónak, római-, konyha-, édes- illetve gumós köménynek és kedvenc erdei szamócafajtámnak, ami a Mignonette. Minden gyerek imádja szedegetni. 
Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér Lóránt

  • A kertben két ágyást lemulcsoztam kb. 50 zsák gombakomposzttal, (hoppá, 500 kiló kitalicskázva, nőttek a bicepszeim!) az útjaikat szalmával, és összesen 15 méter velőborsót vetettem beléjük. A velőborsók kevésbé tűrik jól a hideg talajt, viszont hosszabban őrzik meg az édességüket, ezért jobban mélyhűthetők is.
  • A paradicsomfélék leendő ágyásainak a szélére vetettem egy-egy sor spenótot és sokféle hónapos retket, összesen 22-22 méter hosszan. Még tervezek vetni 7-7 méternyit ezen a héten. Összesen 10-16 kiló spenótra számítok, mert ez kicsit kései vetés, jobb szokott lenni az áttelelő. De azért várhatóan az idei szüretet is talicskával kell majd eltolni és a fürdőkádban kell majd mosni, mint tavaly. A kisfiam rettentően örült, hogy a spenót miatt nem kellett fürödnie.
  • Elvetettem a fóliában egy sor párizsi vásár (kerek) sárgarépát (50 nap alatt szüretelhető) és egy sor korai nanti sárgarépát (60-80 nap alatt szüretelhető), közéjük meg egy sor francia reggelizőretket, mert az a leggyorsabb hónapos retekfajta (21 nap alatt szüretelhető).
Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér Lóránt

  • Kiültettem a múlt héten kicsíráztatott mákmagoncokat. Nem szerencsés a mákot palántázni, tavaly ősszel kellett volna helyben elvetni, de nagyon elcsúsztam sajnos.
  • Kedves és ügyes hétévesem összeszerelte minimális felnőtt ellenőrzés mellett a rendelt nyúlólunkat. A kidőlés előtt még volt pont annyi energiám, hogy el tudtam jutni a takarmányboltba bevásárolni nekik, ma jönnek bele az első nyuszik is, Goldie és Jóság, egy magyar óriás bak és anya. Fotó mindenképp lesz, ez nyilvánvaló!
  • Elkezdtem a palántapad öntözésének a beüzemelését, mert már kezdett meleg lenni. Az automatizálási rész azonban erre a hétre maradt.

Összesen 16 munkaóra

(Az eheti munkákról és a kertészeti részletekről többet mesélek a Kertkaland oldalán a #kertikalendárium hashtag alatt.)

Ezen a héten ilyen finomságokat ettünk, ami nagy részben a gazdaságnak köszönhető: 

Vetőmagtól a villáig: háztáji gazdálkodás a kapálás nélküli kerttől az RFID-chipes tyúkokig

꧁ Hétfő ꧂

Minestrone leves, chili con carne téli porcsinsalátával és tortillával,
maracujás házi trüffel

꧁ Kedd ꧂

Csontleves, hagymás mandula quiche zöldsalátával,
házi joghurt meggyel
 

꧁ Szerda ꧂

Köményes tojásleves, lassan sült mustáros karaj grill kelbimbóval,
sütőtökkel, házi kivifagyi

꧁ Csütörtök ꧂

Fokhagymakrémleves pisztránggal, Dubarry (karfiolos-besameles)
sertésszelet, csokimousse eperrel

꧁ Péntek ꧂

Paradicsomleves, gombás tejszínes csirke zöldbabbal,
maracujás trüffel házi crème fraîche-sel

꧁ Szombat ꧂

Orjaleves egytálétel üzemmódban, fehércsoki-krém
sárgabarackkal és málnával

꧁ Vasárnap ꧂

A szakács betegszabadságra ment, mindenki evett, amit talált.
Én bögrés levest.

Vetőmagtól a villáig: háztáji gazdálkodás a kapálás nélküli kerttől az RFID-chipes tyúkokig

Összesen 5 munkaóra

(A menühöz tartozó receptekből felteszek párat a Kertkaland oldalára #alaplébisztró hashtag alatt.)

A maradékokról – avagy a menükötés mágiája

A legfontosabb dolog, amit a megértettem a napi szintű főzéssel kapcsolatban, hogy az igazán jó maradéknak nincs párja.

A hétvégi húsleves a tökéletes példája annak, hogy jó konyhán nincs szemét. Már eleve maradéknak készül, maradékból. A hét során elfogyasztott csirkemell és csirkecomb után maradt, a mélyhűtőbe elraktározott csontok, belsőségek, bőr, lábak, nyak és farhát adják az alapját. (Ez a bolti csirkével nem feltétlen működik, de egy kétkilós, napon felnőtt és sok levelet evő kiskakas maradéka bőven elég ízanyagot és béta-karotintól sárga zsírt produkál.)

A levesfőzésnél általában annyi sárga zsír marad, hogy lekanalazok belőle egy decinyit, abban fogok a hét során zöldséget sütni. Hétvégén a húsleves nálunk a fő fogás: roskadásig pakoljuk a levesestányérunkat hússal, zöldséggel, esetleg tésztával, leöntjük a csodálatos arany pöttyökkel teli lével, és mire végzünk, már nem is marad a fazékban semmi, csak a lé, amit leszűrök, forrón 3-4 befőttesüvegbe töltök, és hűlés után a hűtőben tárolok, kocsonyásra dermedve.

Modern háztáji: RFID-chipes tyúkok tojnak Budaörsön

Fotó: Dóra Melinda Tünde és Pintér LórántEzeket az üvegeket aztán egyenként veszem elő a hét során – és a legjobb alaplével készíthetek krémlevest, rizottót vagy szószt. Ha betegek vagyunk, mindig karnyújtásnyira van a bögrés leves, elég beledobni egy tojást, kis csilit és zöldfűszert, és kész is a gyógyító erőleves. A kuktában puhára főtt csontokat apránként megkapja a kutya, a zöldségeket pedig a tyúkok. 

De egy-egy marék maradék is szofisztikált kajává tesz. Ha a fenti menüt nézzük: a minestrone hétvégéről volt maradék. A chili alapját némi bolognai-maradék adta, amit anno lefagyasztottam, és hétfőn csak kiolvasztottam, átfűszereztem római köménnyel és chilivel, illetve ráöntöttem egy babkonzervet és kicsit összefőztem. A trüffelben használt maracuja tavalyi maradék volt, csak lefagyasztottam belőle egy jó adagot jégkockatartóban. A csontleveshez való csontok múltjában egy jó T-bone steak található, a hagymás quiche-nek pedig a jövője tartalmazza a maradékságot. Egy 23 centis pite legalább 8 szelet, kettőt megettünk kedden, a többi megy szeletelve a fagyasztóba. Tökéletes vészmegoldás lesz, amikor egy átlagos csütörtökön megcsúszom a programommal, és csak 10 percem marad ebédet kreálni.

A sütőtök is a mélyhűtő lakója volt, még a szilveszteri bulinkon sütöttem meg egy gigantikus Marina di Chioggiát mézeskalács-fűszerezéssel – a maradék ment szebb napokra várni muffinformával adagra fagyasztva. (Egy muffinnyi még mindig van!) 

A pisztráng vasárnapról maradt, miután a gyerek mindenáron pisztrángot akart sütni, hogy megfoghassa a szemét. A szemet volt elég bátor megfogni, megkóstolni a sült halat viszont nem. Épp egy levesbetétnyi mennyiség, ami eléggé fel tudta dobni a fokhagymakrémlevest. 

A Dubarry-szelet az előző napi mustáros karaj reciklálása volt. A rákövetkező napi menüből a csirkemell származott egy sült csirkéből, amin még maradt mellehúsa, felkarikáztam, összefőztem némi füstölt szalonnával, fokhagymával, gombával, borral, tejszínnel és petrezselyemmel. Senki se gondolta volna, hogy a kettővel ezelőtt hétvégéről jött, és hogy a többi maradékából már előző hétvégén levest főztem. Csokimousse: yup, maradék a mélyhűtőből. Fehércsoki-krém: igen, lezacskóztam és lefagyasztottam, ezen a héten is ettünk már belőle. Talán már sejted, hogy az orjaleves úgy készült, hogy a szerdai sült karaj csontja mellé beraktam egy adag nyers csontot is, amit a disznóvágás után raktam adagra bontva a mélyhűtőbe.

Szóval szerintem a maradék, a szemét, a felesleg, az, ami már éppen nem kell senkinek, a legnagyobb konyhai varázslat. A titkos összetevő, ami gyorssá és rugalmassá teszi a napi főzést – egy jó mélyhűtővel, persze. De nem kell túl nagy, elég egy kisebb polc: a maradékokat gyorsan ki kell pörgetni ahhoz, hogy ne feledkezzen az ember el róluk. Sokkal több hely kell az évszakokon átívelő alapanyagok tároláshoz, a tőkehúskészletek, az évi 16 kiló spenót és hasonlóan jelentős kiterjedésű zöldségtársai mélyhűtéséhez, de az már egy másik történet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top