Vetőmagtól a villáig: háztáji önellátás

A héten egyfolytában a nyárra gondolok. De nem annyira a Balaton vagy a tengerpart jár a fejemben, hanem inkább az, hogy hú, már március első hetében járunk, nyakamon a július, most kell odatenni magam. Gatyába kell rázni a dolgokat a palántapadon, a vetésekben, a tojásokat váró inkubátorban és a propagátorban, ahol a magoncokat indítom, plusz a gyümölcsfák is nagyon ketyegnek már, bimbózásig még lehet várni a metszéssel, de az mindjárt itt van. És ez az időszak, amikor azon lehet dolgozni, hogy megelőzzem a problémákat, meghekkeljem saját magamat, hogy ne tudjak hibázni és ne alakulhassanak ki elkerülhető problémák. Mert probléma, az tuti lesz, és a tapasztalat az, hogy az én hibámból keletkezik. (Triggerwarning: a következő két, dőlttel szedett bekezdésben szívtépő dolgokról lesz szó, de utána újra vidámra fordul a történet.)

Fotó: Dóra Melinda Tünde

Már megtanultuk, hogy a háztájiban a lehető legapróbb változtatás és minden új dolog szinte biztosan valamilyen akut katasztrófát eredményez, és ez kábé elkerülhetetlen. Betoldok egy új szakaszt az öntözőrendszerbe? Naná, hogy utána szétrúgja magát a csatlakozás, akárhogy is húzom meg a kupakokat és a szomszéd telefonál, hogy tényleg több köbméter vizet akarunk-e kiengedni. Amikor az első hat letojt tyúkunkat telepítettük be, rögtön első éjszaka öt lett belőlük. A csirkehálót ugyanis nem azért hívják így, mert ezt kell a ketrecre feszíteni, hogy megvédjük a madarakat a ragadozóktól. A róka kiröhögi a csirkehálót, fél körömmel is felfeszíti, merő unalomból és egy igazi sorozatgyilkos pszichopata kegyetlenségével még ott is hagyja a taréjt, hogy véletlenül se gondolhasd, hogy a vagány tyúkod egyszerűen meglépett világot látni. 

Fotó: Dóra Melinda Tünde

Szóval valamelyest számítottunk rá, hogy az új nyulainkkal sem lesz minden zökkenésmentes. Goldie és Jóság rögtön nagyon megtetszettek a kisfiamnak, aki örült neki, hogy végre olyan állatai lehetnek, akiket nem fenyeget anya kése vagy a róka. Szépen felkészültünk előre: megrendeltem a ketrecüket, a kisfiam felépítette, beszereztem a takarmányt és az eszközrendszert (etető, itató, széna, szalma), szakkönyvet olvastam, tanácsot kértem, betelepítettük a nyulakat. Aranyosak voltak, ki is vettük őket egyesével, hogy lehessen rendesen simizni őket. Goldie, a nőstény picit stresszesnek tűnt, de csak két nap múlva értettük meg, miért: terhes volt. Úgy tűnik, az eladó segítőkész, de állatokhoz nem értő húga egy hónappal ezelőtt takarítás közben véletlenül egymás mellé tett le több nyulat és az a fél perc elég volt, hogy Goldie teherbe essen, majd a költözés miatt elveszítse őket. Hát mondanom sem kell, az egész család traumatizálódott, de még az eladó is rettenetesen érezte magát, hogy ilyenre sikerült az első élményünk. A nyulak fura lelkivilágában ez az esemény azonban kevésbé drámai: a szaporodás olyannyira nagy prioritás, hogy nincs gyász vagy erőt gyűjtés az új próbálkozáshoz, vetélés után egy nappal az anya újra ivarzik. Goldie a jelek szerint máris új anyai örömök elé néz, amit onnan lehet tudni, hogy az eddigi passzív elfogadás helyett Jóság közeledését ma már elutasítja, méghozzá eléggé mérgesen. Mi azért gyászolunk egy kicsit, de sok időnk nincs: egy hónap múlva itt lehetnek a kisnyulak.

Ez, őszintén szólva, elég rossz élmény volt. Nem is ez az első ilyen. Rendszeresen pocsék gazdáknak érezzük magunkat, de el kellett fogadnunk, hogy a tanulás útja rossz élményekkel (is) ki van kövezve, nem megy másként. Ahogy első főnököm vigasztalt anno: aki dolgozik, az hibázik is. Egy esetben lehet arra számítani, hogy elkerülök egy hibát, akkor, ha korábban már párszor elkövettem. Állatokat még alig pár éve tartunk, ebben még rengeteg rossz döntést fogunk hozni. De a növények terén hosszabb a pályafutásom, ott már volt alkalmam jóval több hibát elkövetni, ezért tudom, hogy sok dolgot büntetlenül el lehet odázni, meg lehet csinálni rosszul, vagy nem eléggé, egyenesen el lehet lógni. Van azonban három dolog, amit lehetőleg tökéletesen kell megcsinálni. Ha erre a három dologra odafigyelek, de minden mást elrontok, akkor is lesz mit ennünk a kertből: 

1. Betakartam-e az ágyást?
2. Időben elindítottam-e a növényeket?
3. Jó-e az öntözés?

Mindjárt elmagyarázom ezeket a fogalmakat, de a kora tavaszi időszak aránytalan jelentőségét a kert sikerében mindennél jobban ábrázolja az, hogy mind a három kulcstényezőről pár hét leforgása alatt, egészen konkrétan most kell gondoskodni. 

Az ágyás „betakarása” annyit tesz, hogy addig talicskázom a komposztot vagy gombakomposztot az ásatlan ágyás tetejére, amíg elég vastag réteg nem lesz ahhoz, hogy elzárja a fényt a gyommagok elől, odavonzza a gilisztákat, nedvesen tartsa a talajt a mikroorganizmusok számára és így versenytársakat teremtsen a növényeimben kárt tevő gombák és baktériumok számára. Így összességében a talajlakók elég jól felszaporodnak és maguk elegendő nitrogént, foszfort és káliumot és ezer más tápanyagot produkálnak a növényeim számára ahhoz, hogy ne kelljen műtrágyázni. (Mennyi az annyi? Kerti komposztból már 5 centi is elég, de gombakomposztből például kell 10-15 centi is.) Tehát ezzel a „takaróval” a kertemben az élet rugalmas és robosztus lesz anélkül, hogy össze kellene rezdülnöm minden esőtől, hogy elindítja a kertemben a gombafertőzéseket.

Fotó: Dóra Melinda Tünde

A következő kulcstényező a növények időben indítása. Gondolom, most bólogatsz, hogy, mhm, oké, de mikor van ez? Mikor vagyunk időben? Hát erre a kérdésre már kicsit nehezebb válaszolni, elsősorban a klímaváltozás miatt. 

Nem a normális időjárási szeszélyre gondolok, hanem az extrém meleg januárokra és a későn érkező fagyra. Több év is volt, amikor egész tél során áprilisban (!) volt a legkeményebb fagy, -10 fok. Buktam már kukoricát és krumplit emiatt. Sokat segít ebben a bizonytalanságban a szabadföldi vetéshez képest a borsó-, hagyma-, cékla-, bab-, kukorica-, uborka-, dinnye- és tökfélék palántázása. Jellemzően a csírázáshoz pár fokkal melegebb kell, mint a már megerősödött fiatal növény életben maradásához, ezért a kicsit macerás palántázással elég jó esélyt lehet biztosítani arra, hogy a növényeim az első megfelelő pillanatban talajba kerülhessenek. És van némi rugalmasság is a rendszerben: nyugodtan parkoltathatom őket egy-két héttel tovább a palántapadon, ha esetleg épp beüt a sarkköri hidegfront.

A három kulcstényező közül egyértelműen a legutolsó a legfontosabb, vagyis a megfelelő öntözés. Amikor ez jól működik valakinek a kertjében, akkor az illető már át is került a haladó kertészek közé. Ökölszabályként azt lehet mondani, hogy minden négyzetméteren heti 25-50 liter vízre lesz szükségük a konyhakerti növényeknek. Ha épp nincs eső, akkor meglepően sokáig tart ennyi vizet kijuttatni a megszokott kerti öntözőfejekkel. A jó nyári kánikulában akár napi kétszer, órákon át is álldogálhatunk a kert végében, azzal nyugtatgatva magunkat, hogy ez most meditatív. 

A mi kertünkben éppen ezért a lehető legnagyobbrészt automatizálva van az öntözés: saját fejlesztésű elektronikánk, a Farmhub irányítja a rendszert, egyelőre időzítéssel, de hamarosan talajnedvesség-szenzor adatai alapján. A legvíztakarékosabb és a növények szempontjából nézve leghatékonyabb öntözési mód az, amikor csepegtető csövön csepeg ki a víz (óránként 2 liter minden csepegtetési ponton). Örül a paradicsom, ha száraz körülötte a mulcs, és jó mélyre tudnak hatolni a gyökerei, mivel a csepegő víz utat mos magának lefelé. A slagos öntözésnél ezzel szemben a felszín közelébe „szoknak fel” a gyökerek, ami növeli a kiszáradás kockázatát. Még a nagy víz- és páraigényű, de sekély gyökerű uborka is jobban érzi magát a csepegtetőn és lassabban is lisztharmatosodik. 

Fotó: Dóra Melinda Tünde

Hogy néz ez ki a gyakorlatban? A mi ágyásainkban 15 centinként van kihúzva egy-egy szál csepegtető cső, de általában vagy a páros, vagy a páratlan szálak mennek csak egyszerre (kivéve azt a hónapot, amikor az épp szüretelés alatt lévő növények közé már beültetem az ágyásba kerülő utódjaikat). A csepegtetőpontok 33 centinként vannak rajta, s így nagyon jól használható colstokként is a csepegtetőcső: a karalábékból minden pontra rakok egyet vagy kettőt, de mondjuk paradicsomból csak minden másodikra, a téli karfioloknál, káposztáknál pedig két pontot is üresen hagyok két növény közt.

A slagos öntözésben egy sekély tányérnyi talaj lesz nedves a növény körül, a csepegtető vízterítését viszont körülbelül úgy kell elképzelni, mintha egy tölcsér lenne, csak fejjel lefelé fordítva. Alul, a gyökerek szintjén szétterül a víz a talajban, de a felszínen csak egy pontban nedves a föld, így a gyommagok sem tudnak csírázni.

Igaz, az általunk vetett magok sem, ezért a kelesztőöntözésre és a palánták öntözésére a hagyományos öntözőrózsás megoldás vagy a mikroszpré-rendszerek a legjobbak.

Emellett van egy harmadik, szerintem nagyon izgalmas felhasználása is az éltető víznek: a hűtés és a fűtés! A profi gyümölcsösökben tavasszal használják a párásító öntözést a fagykárok csökkentésére és a gyümölcskötés javítására, nyáron pedig a fóliasátrakat lehet jól hűteni finomra porlasztott vízzel. És persze lehet fertigationnel is kombinálni, vagyis a vízhez lehet növényvédőszert vagy levéltrágyát is keverni.

Mindezt azért mesélem el ilyen részletesen, mert az elmúlt és az elkövetkezendő hetek talán legfontosabb programja a kertben a hibaelkerülés és azon belül is az öntözőrendszer karbantartása és fejlesztése. 

A rutinosabb kertészekben persze azért valószínűleg felmerül ezen a ponton a kérdés: „és a növényvédelem?” Az nekem smafu? És valóban, ez is fontos, de nem annyira mindent meghatározó jelentőségű és időhöz kötött, mint a három kulcstényező. Lesz majd szó a rovarok elleni védekezésről is, amikor megjelennek a szemetebb rovarok, vagyis áprilisban.

Március első hete a kertben

E heti feladataim:

1/ Átkockázás (pár perc, a magoncok normál tápkockába kerülnek)

• Bazsalikom, 12 db

2/ Palántázás (2-3 óra)

• Lassan növő mediterrán fűszernövények (időközben felszabadult a melegítőlapom, úgyhogy egyenest normál méretű kockákba vetem a fűszernövényeket): oregánó, majoránna, kakukkfű, római kömény, konyhakömény, édeskömény)
• Articsóka, lilakáposzta, gumós kömény, mángold
• Uborkák és dinnyék
• Sarkantyúka, büdöske és thai bazsalikom, ezekből sosem elég: kedvenc csapda- és védővirágaim

Fotó: Dóra Melinda Tünde

3/ Vetés, ültetés (1-2 óra)

• Fehérrépa, paszternák (ezzel már eléggé meg vagyok csúszva)
• Sárgarépa (szabadföld, ha eléri a 8 fokot a talaj hője)
• Lassan feljönnek a borsók, szükség szerint lehet még pótvetni, ahol hiányos a kelés
• Krumpli, gyömbér, kurkuma – most már szabadföldön is

4/ Infrastruktúra (2-3 óra)

• A hét legfontosabb projektje, hogy felállítsam az új öntözési gerincet. Idén már fürtönként lesz vezérelve szenzor alapján az öntözés és automatizáljuk a neem olajos csepegtetést, illetve a tejes gombavédelmet a fóliában, plusz az állatokhoz kapcsolódó itatás és legelőöntözés is önálló vezérlődobozkát (Ugly Duckling) kap. De ehhez kell egy atomstabil, fagybiztos gerinc nagyon kevés szerelési ponttal, ahol szétrúghatja magát a rendszer. Az árok kiásásához segítséget vettem igénybe, de a vízszerelést aligha úszom meg, pedig az az egyetlen dolog, amit nagyon utálok csinálni.
• A palántapad öntözését véglegesítenem kell
• A fóliasátor öntözése is némileg átalakul: két szál fog futni a tetején, az egyikkel lehet egyenletesen beteríteni az ágyásokat csíráztatáshoz, a másik pedig párásítani/hűteni fog nyáron, s egyszersmind befújja tejes-neem olajos permettel az uborkákat és a paradicsomokat gombavédelmi okokból.
• Elmaradt az ígért eső, a spenótok és retkek csíráztatásához kénytelen leszek öntözni. A csíráztatáshoz jobb a felülről öntözés, ezért beállítok az érintett 3 ágyáshoz egy sima kerti bólogatós öntözőt és rákötöm az egyik Ugly Ducklingra.

5/ Egyéb (2-3 óra)

Hát múlt héten pont nem sikerült megcsinálnom a rebarbarás, spárgás és epres ágyásokat, pedig nagyon itt az ideje, szóval nem is halogatom tovább. 

6/ Állatok (1 óra a hét alatt)

• Jó lenne kivágni a két kiskakasom, de erre tuti nem lesz idő a héten, szóval Carpe diem, amíg lehet, srácok!
  A libáim közül az egyik gúnárnak tűnik, mert úgy hordja a nyakát, mintha zsiráf lenne. De mondjuk van, amikor a baromfiudvarban az egyik csaj kinevezi magát pótfiúnak, szóval a testtartásból nem lehet teljesen megítélni. Majd a tojások számából látom tutira a dolgot.
• Annyira bekrepált az inkubátorom, hogy vissza is küldtem garanciálisan. Ha minden jól megy, a hét vége felé indítom majd az új adag szász kacsát és – tekintettel arra, hogy darabonként ezer forintért tudok előnevelt csibét venni és az én kis léptékemben a postázott magos tojás darabja is kb 300 forint – elindítanám a tenyészállományom házi tyúkokból is. Még nem választottam ki, hogy melyik tradicionális fajta legyen: a kettőshasznúak igazából mind eléggé hasonló képességűnek tűnnek, szóval lehet, hogy a szerencse és a piaci kínálat fog dönteni.
• Ezen a héten csak a tojásszedés, takarmányozás és takarítás a feladat.

Összesen 7-11 munkaóra

(Az e heti munkákról és a kertészeti részletekről többet mesélek a Kertkaland oldalán a #kertikalendárium hashtag alatt.)

Ezen a héten ez volt nálunk a menü:

꧁ Hétfő ꧂

Frankfurti leves
Májas hurka párolt brokkolival és sütőtökkel
Fehércsoki-mousse maracujával

꧁ Kedd ꧂

Édesköményes-rozmaringos gombakrémleves Hagymaquiche salátával
Fehércsoki-krém epervelővel

꧁ Szerda ꧂

Gyömbéres sütőtökleves vaníliás crème fraîche-sel, Házi mirelit rántott csirkemell coleslaw salátával

꧁ Csütörtök ꧂

Fiorentina (spenót) leves chorizós skót tojással
Disznósteak coleslaw-val
Kivi vaniliás crème fraîche-sel

꧁ Péntek ꧂

Rozmaringos vajbab-krémleves kolbászchipsszel, Véres hurka savanyúkáposztával,
Keto amerikai palacsinta citromos túróval és áfonyával

꧁ Szombat ꧂

Nem volt kedvem főzni, elmentünk étterembe

꧁ Vasárnap ꧂

Születésnapi orjaleves házi tésztával / vegáknak gyömbéres sütőtökkrémleves
Argentin steak chimichurris grill paprikával, / vegáknak grill camembert sült paprikával, tejszínes spenót és krumplipüré
Tejszínes-bogyósgyümölcsös-marcipános torta

Összesen 8 munkaóra

(A menühöz tartozó receptekből felteszek párat a Kertkaland oldalára #alaplébisztró hashtag alatt.)