25 éve foglalkozol a karakterekkel, az egyik legfontosabb alkotóeleme vagy a sorozatnak…
Ezt annyira jó hallani. Kérlek, ismételd el még egyszer! (nevet)
(nevet) Az egyik legfontosabb alkotóeleme vagy a sorozatnak. Mik jelentették számodra a csúcspontokat ebből a huszonöt évből?
Amikor megérkeztem íróként a sorozathoz, az HBO-nál olyan területekre vándorolhattunk, amire az amerikai televíziózásban még nem volt korábban példa. Előtte network tévéknél dolgoztam, ahol nagyon rövid pórázon tartják az írókat, az HBO-nál pedig olyanok voltunk, mint egy kutya, aki olyan messzire szaladhat, hogy szinte észre sem veszi, hogy van póráza, mert olyan hosszúra van kötve.
Hihetetlen, de megkötések nélkül, pont úgy mesélhettük el a történeteinket, ahogyan el akartuk mesélni őket. Ez pedig azóta sem változott. Bár a sorozat ma már egy streaming-szolgáltatóra készül, ma is ugyanolyan szabadon alkothatunk, és maximális bizalmat élvezünk a Max részéről. Azért lehet igény még ennyi év után is a folytatásra, mert annak idején annyira radikálisan új és meglepő volt, amit csináltunk. Ennél jobban semminek sem tudtam örülni.
Michael Patrick King (Fotó: Cindy Ord/Getty Images for Max)
A Szex és New York nemcsak egy sorozat, hanem egy kulturális jelenség is, ami óriási hatással volt sok-sok nő életére, akik gyakran példaképeket láttak a négy főszereplőben. Az idők során hogyan változott a rajongók kapcsolata a sorozattal és annak szereplőivel?
Egy évtizedeken átnyúló sorozat egyik legizgalmasabb része, hogy a nézőink is velünk fejlődnek és velünk öregednek. A karaktereinket a harmincas éveik első felében ismerték meg, az És egyszer csak… második évadában pedig már az ötvenes éveik második felében járunk. Az évek során sok-sok huszonéves lány mondta már nekem, hogy a harmincas éveibe érve szeretne olyan nővé válni, mint a Szex és New York szereplői. Természetesen a New York-i nők is nagy hatással voltak a négyesünkre, de ez a hatás kölcsönös volt: Carrie-ék is óriási hatással voltak rájuk. Mivel a szereplőink a közönségünkkel együtt öregedtek, a köztük lévő kapcsolat sosem szűnt meg.
Amikor negyed évszázaddal ezelőtt Carrie, Samantha, Miranda és Charlotte feltűntek a képernyőkön, egészen egyedinek számítottak. Más sorozatok akkoriban ugyanis még nem próbálták bemutatni, milyen az élete egy 34 éves nagyvárosi, egyedülálló nőnek. Emiatt rögtön rengetegen tudtak kapcsolódni hozzájuk, és persze az is fontos szempont volt, hogy úgy beszéltek, ahogy a korosztályuk, és olyan témákat tartottak izgalmasnak, amiről a korosztályuk is beszélt.
Eleinte persze ők négyen egyfajta prototípusai voltak négy nagyvárosi, szingli nőnek, de mivel voltunk olyan szerencsések, hogy sok-sok éven át mesélhettük a történetüket, időközben annyi finomsággal gazdagodtak, hogy megszűntek pusztán prototípusnak lenni. Valódi, élő karakterekké váltak. Volt köztük, akik megházasodott, volt, aki gyereket vállalt… Pont úgy, mint a rajongóik.
Kristin Davis, Kim Cattrall, Sarah Jessica Parker, Cynthia Nixon és Michael Patrick King a Szex és New York partiján, 2003-ban (Fotó: Evan Agostini/Getty Images)
Sokan máig úgy érzik, hogy a sorozat egyik vagy másik karaktere őket reprezentálja, mert magukra ismertek benne. Ez alkotóként nagyon izgalmas, ugyanakkor legalább ennyire izgalmas az is, amikor próbára tehetjük ezeket a kötődéseket. Amikor az előző évadban Miranda elhagyta Steve-et, sok máig házasságban élő Miranda-rajongó fogta fel a lépést árulásként. Eddig a karakterre egyfajta tükörképükként tekintettek, ami most hirtelen megváltozott. Márpedig ez mindig kihívás elé állítja a nézőket.
Ne tudd meg, hány embertől hallottam viszont, hogy „Ez már nem az én Mirandám!” Még szép, hogy nem az ő Mirandája, hanem az enyém. Én írom őt már vagy huszonöt éve. (nevet)
Miranda egy összetett karakter, aki sosem volt elintézhető annyival, hogy egy a boldog házasságban élő, nagyvárosi nő.
Az első évad nagyon erős reakciókat váltott ki a nézőkből, és elég megosztóra sikeredett. Sokan imádták, miközben nagyon sok erős kritikát is kapott. Erre számítottál?
Hihetetlenül örültem annak, hogy ennyire széles skálán mozogtak a sorozatról kialakult vélemények. Voltak, akik szinte eksztázisba kerültek attól, hogy újra láthatták a régi kedvenceiket, mások meg arról érdeklődtek, hol lakik egy-egy új karakter, mert legszívesebben átmennének hozzá, hogy agyonverjék feszítővassal. Az erős reakciókat leginkább az váltotta ki, hogy a nézők nem ugyanazt kapták, amit eddig. Ez már nem a Szex és New York volt.
Számomra íróként és alkotóként a kreativitás halála lett volna, ha duplikálni próbáljuk azt, amit egyszer már megcsináltunk. Az eredmény ilyenkor garantált kudarc. Az És egyszer csak… nagyon sokat köszönhetett Big korai halálának. Ez megváltoztatta a dinamikáját a sorozatnak, ettől kelt életre. Szerintem azzal a jelenettel megmutattuk, hogy ez már nem a Szex és New York, most valami új következik. A mi történetünk bizonyos szempontból egy romkom, és ha a romkom a nagy ő halálával indít, akkor tudhatod, hogy új utakat keres.
Michael Patrick King és Sarah Jessica Parker a forgatáson (Fotó: James Devaney/GC Images)
A legfontosabb reakció azonban számomra az volt, hogy egyáltalán volt reakció. Ötezer dolog megy egyszerre a tévében és a streamingen, sok nagyon erős sorozat tűnik el teljesen visszhangtalanul. Az, hogy a mi sorozatunkról beszéltek az emberek, már önmagában nagy siker. Láttuk, hogy érdekli őket. Ráadásul az HBO Max az első két epizód után heti rendszerességgel tette ki az új részeket, és ez az adagolás is visszahozta a régi televíziós dinamikát.
Ha tetszett nekik az új epizód, egy héten át beszéltek róla, és ha nem tetszett nekik, akkor is egy héten át beszélgettek róla. (nevet)
Szerencsések vagyunk, hogy az emberek reagáltak arra, amit csináltunk. Ma már ezt kevés sorozatnak sikerül elérnie. Azok az emberek is nézték a sorozatot, akik nem szerették, és ez szerintem nagy szó.
Sokan kritizálták a sorozatban azt, ahogy a gender- vagy épp a faji kérdésekkel foglalkozik sok új szereplő behozása által. Mit gondolsz, ez jogos kritika volt?
Manapság mindenkinek van véleménye mindenről, és ha nem tetszik neki valami a tévében, szinte személyes sértésnek veszi.
Ha azt hallom, hogy az És egyszer csaknak negatív visszhangja volt, az jut eszembe, hogy sikert arattunk. Ez azt jelenti, hogy az emberek nézik a sorozatot és törődnek vele.
Az első évad során négy új karaktert hoztunk be, színesbőrűeket és olyanokat, akik a genderről már sokkal rugalmasabban gondolkodnak, mint a korábbi generációk. Mirandát az emberek már húsz éve ismerik, míg Nya Wallace karakterét mondjuk húsz perce. Teljesen nyilvánvaló, hogy az utóbbihoz még nem tudnak kötődni annyira, mint az előbbihez.
Sarah Jessica Parker és Cynthia Nixon az És egyszer csak… egyik jelenetében (Fotó: Profimedia)
Ezért is voltak annyira megosztók az új karaktereink. Szerintem a második szezon mutatja meg igazán, hogy ezek az emberek mennyire illenek ebbe a világba, mert most van csak alkalmunk igazán megmutatni, kik is ők valójában, és hogyan kapcsolódnak a régi szereplőkhöz. Velük kinyitottuk a Szex és New York zártabb világát, és új embereket is meghívtunk a mi kis lakománkra.
A faji- és gender-kérdésekre pedig az a válaszom, hogy ez a sorozat mindig próbált reflektálni arra a világra és társadalomra, ami körülvesz minket. A Szex és New Yorkban arra próbáltunk reagálni, hogy a társadalom akkoriban szinte leprásként kezelte a szingliket. Meg akartuk mutatni, hogy milyenek ők a valóságban, hiszen korábban senki nem állt ki értük.
Amikor belefogtunk az És egyszer csakba, körbenéztünk magunk körül, hogy milyen témák foglalkoztatják most a társadalmat. Azt láttuk, hogy a közbeszédben most nincs forróbb a faji- és gender-témáknál, valamint az öregedésnél. Erre akartunk reagálni, és szerettük volna, ha vitatémát szolgáltatunk az embereknek. Hogyan pasizol be 56 évesen? Hogyan lesznek új barátaid az ötvenes éveidben járva? Bízom abban, hogy idővel az új karaktereinket is szeretni fogják annyira, mint a régieket.
A második szezon írásakor figyelembe vettétek azt, hogyan reagáltak a rajongók az első szezonra?
Úgy érzem, hogy erre alkotóként nem szabad figyelemmel lennünk, hiszen annyiféle véleménnyel találkozhatunk. Ha eszerint írnánk az epizódokat, az olyan lenne, mintha egy nagy aknamezőre tévednénk. Minden figyelmünket az vinné el, hogy kerülgessük az aknákat. Az azonban tény, hogy egy-két dolgot most jobban kibontunk, amire nagyon erős reakciók jöttek rá az első szezon során. De nem azért, mert a nézők erősen reagáltak rá, hanem azért, mert az íróink között is erős hatást fejtett ki. Az első és legfontosabb mércéjét a sorozatnak az írócsapat jelenti.
Azokkal a témákkal foglalkozunk, melyek bennünket érdekelnek. Ha valami vitát generál az írószobában, akkor tudjuk, hogy jó helye lesz a sorozatban is. A többi csak külső zaj, ami semmi másra nem jó, csakhogy összezavarjon.
Michael Patrick King és Kristin Davis (Fotó: James Devaney/GC Images)
Hogyan hat a karakterek írására, hogy ennyi éven át foglalkozhattuk velük?
Egy karakter fejlődési útjának bejárása az egyik legnagyobb luxus, amit csak író kaphat. Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy egy karaktert hosszú éveken át írhatsz. Amikor megszületik egy karakter egy filmben vagy egy sorozatban, az elején általában nem több egy archetípusnál, akinek csak a fontosabb tulajdonságaival vagyunk tisztában. Aztán az újabb meg újabb történések által a karakterek egyre több színt kapnak, egyre árnyaltabbá válnak, a vége pedig szerencsés esetben az, hogy olyanok lesznek, mint az igazi emberek.
Az írók és a színészek ezt közös munkával érik el, hiszen kölcsönösen hatunk egymásra. Ők életre keltik a sorainkat, mi pedig látjuk, hogyan csinálják ezt, és a következő soraink írásakor már ezt is figyelembe vesszük.
Sarah Jessica Parkerrel, Cynthia Nixonnal és Kristin Davisszel már huszonöt éve dolgozom együtt, nagyon jól ismerem őket, és tudom, mi rejtőzik még bennük. Azért dolgozom, hogy a bennük rejlő színekből minél többet megmutathassak, és a nézők ne mindig ugyanazt az oldalukat láthassák. Ehhez Carrie esetében arra volt szükség, hogy Big meghaljon. Az első évad kérdése ezek után az volt, hogy mihez kezdjen magával ezután?
A második szezon pedig már azt mutatja meg, ahogy Carrie végre kezdi feldolgozni a történteket, és ki mer lépni a sötétségből a fénybe. Hogyan találsz vissza önmagadhoz egy ilyen tragikus esemény után? Mivé váltál ez által? Tudtál fejlődni általa? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Minden főhősünkkel ilyen mélységben foglalkozunk, mert ők nagyon fontosak számunkra. Az új karakterek szempontjából az első szezon az a fázis volt, amikor a nézők még a borító alapján próbálták megítélni a könyvet. Most jutunk el abba a fázisba, hogy valóban elkezdhetik olvasni a könyvet.
Korábban azt nyilatkoztad, hogy azért nem jöhetett létre a nagy szerelem Carrie és Aidan között, mert Carrie figyelmét mindig Big kötötte le. Big egy nagy, megfejthetetlen rejtvény volt számára, míg Aidan egy ennél egyszerűbb fickó. Aidan visszatér a második szezonban. Ez azt jelenti, hogy Carrie is változott, és már nem az olyan megfejthetetlen fickók érdeklik többé, mint Big?
Amíg Big képben volt, Carrie végig az ő hatása alatt állt. Meggyőződése volt, hogy ő az a férfi, akit neki teremtettek. És mivel Big egy nehezen meghódítható pasi, ez folyton kihívások elé állította Carriet. Aidan a Szex és New Yorkban nem volt egy különösebben komplikált figura, miközben egy rendkívül komplikált, izgalmas színész játssza őt John Corbett képében. Aidanre azért volt szükség, hogy megmutassuk, hogyan működik Carrie egy másféle dinamikájú kapcsolatban.
Big egy kissé titokzatos, sötétebb árnyalatú, nehezen elérhető fickó, míg Aidan egy nyíltabb, pozitívabb kisugárzású, kedvesebb figura. A kettő közül Carrie sokáig csak Bigre tudott figyelni igazán, ám most a távozásával újra képbe kerülhetett Aidan. Csakhogy hosszú évek teltek el azóta, hogy Carrie és Aidan utoljára találkoztak. Aidan ma már nem ugyanaz, mint tizennégy évvel ezelőtt volt. Megváltozott, és ma már ő is egy sokkal komplikáltabb figura.
Kristin Davis, Sarah Jessica Parker és Michael Patrick King az And Just Like That… forgatásán, New York-ban (Fotó: Jose Perez/Bauer-Griffin/GC Images)
Mindannyian változunk, és ezt nekünk figyelembe kell vennünk íróként. Persze ha valaki szerencsés, akkor a változások közepette is képes megőrizni valamit önmaga esszenciájából, de ettől még nem maradunk ugyanazok. Nem hoztam volna vissza Aidant, ha nincs erre jó okom, ez a jó ok pedig az volt, hogy megmutassam: hogyan változik idővel a szerelem, és milyen hatással lehet a szerelemre az élet. Ez a kapcsolat egy új esély Carrienek, hogy kiteljesedjen, és remélhetőleg a nézőket is egy érdekes érzelmi útra visszük általa.
Biztos sokan lesznek, akik örülni fognak Aidannek, ahogy azok is sokan lesznek, akik szerint Carrienek nem kéne vele lennie. Ez mindig is így volt: a nézők fele azt akarta, hogy Carrie Biggel legyen, míg a másik fele azt, hogy kössön ki Aidan oldalán.
Bár Samantha karaktere nem tért vissza a sorozatban, a jelenlétét végig érezni lehetett az első évadban. Miért tartottad meg a karaktert a sorozatban, ha tudtad, hogy Kim Cattrall nem akar visszatérni, és most hogyan alakultak úgy a dolgok, hogy egy jelenet erejéig mégis visszatérjen?
Nem tudhattam, hogy Kim tervez-e valaha visszatérni, de azt tudtam, hogy a karaktere, Samantha nagyon is életben van, és ott él valahol Londonban. Szerintem furcsa lett volna ennyi sorozatévad és film után úgy tennem, mintha Samantha egyszerűen nem létezne többé. Szeretem Samanthát, a nézők is szeretik őt, ezért úgy gondoltam, hogy helye van a sorozatban. Az új évadban szerencsére már nem csak telefonos üzenet formájában jelenik meg a karakter. Őszintén szólva kissé csalódott vagyok, hogy ez előre kitudódott. Szeretem a meglepetéseimet a csomagjukban tartani, hogy a kinyitás pillanatában derüljön csak ki, mi van bennük. Már tudod, hogy Samantha meg fog jelenni a sorozatban, és most ennél többet nem is szeretnék erről elárulni. Csak annyit mondhatok, hogy csodálatos volt látni Kimet, ahogy ismét Samantha bőrébe bújik egy telefonhívás erejéig.
Az interjú egy nemzetközi Zoom kerekasztal-beszélgetés formájában készült. Az És egyszer csak… második évadának első két epizódja már látható az HBO Max kínálatában, a további részek hetente érkeznek.
