Műkritikus japán galambok

Monet és Picasso festményeit valójában nem túlságosan nehéz egymástól megkülönböztetni. Előbbi volt ugyebár az impresszionizmus atyja, vagy kvázi-keresztapja (erről pl. itt írtunk bővebben), és többnyire szénaboglyákat, illetve vízililiomokat örökített meg, valamilyen furcsa, álomszerű, nosztalgikus ragyogásba vonva, míg utóbbi látszólag ötletszerűen egymásra hajigált mértani alakzatokból kibontakozó, bizarr, elrajzolt portrékat készített – egyebek mellet. Szóval, ha valaki látott már életében legalább öt Monet- és Picasso-művet, az alighanem képes lesz eldönteni, hogy melyik képet melyik alkotó festette.

Vízililiomok Monet-től (forrás: Wikipedia)

Most, hogy ezt ilyen megnyugtatóan tisztáztuk, ideje rátérni egy sokkal fontosabb kérdésre, amely bizonyára sokakban megfogalmazódott már. Jelesül:

de mi van a galambokkal? Vajon ezek a ránézésre meglehetősen együgyűnek tűnő (noha mellesleg remek fotókat készítő), a művészettörténetben kevésbé jártas jószágok is képesek lennének különbséget tenni Monet és Picasso művészete között?

Jó, valószínűleg ez a kérdés még senkiben nem merült fel korábban (miért is merült volna), leszámítva a tokiói Keio egyetem három kutatóját, Vatanabe Sigerut, Szakamotó Junkót és Vakita Maszumit, akik 1995-ben, a Journal of the Experimental Analysis of Behavior című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban foglalták össze, hogyan képeztek ki nyolc galambot arra, hogy felismerjék a két festő képeit.

A tudósok első körben két csoportra osztották a galambokat, majd a nevezett művészek festményeiről készült fotókat és videókat mutattak nekik: az egyik csoportba tartozó madarak akkor kaptak jutalmat (extra eleséget, természetesen), ha a csőrükkel egy erre a célra rendszeresített gombra koppintottak, amikor Picasso-festményt mutattak nekik, a másik csoport tagjai meg akkor, ha egy Monet-festmény felmutatását követően produkálták ugyanezt.

A vizsgált galambok 90% feletti pontossággal reagáltak az adott csoportba sorolt festőre. Érdekes módon az eredmények nem különböztek, ha a festményeket fekete-fehérben vagy színesben mutatták be; úgy tűnik, hogy a madarak valóban megtanulták felismerni az egyes festők stílusát, képeiknek jellegzetességeit (egyébként egy zárójelben érdemes megjegyezni, hogy pályafutása során Picasso több galambot is festett).

Picasso egyik galambja (forrás: galeriearenthon.com)

A második kísérletben a madarakat ismét két csoportra osztották, ám a feladat most egy fokkal bonyolultabb volt: ezúttal két választási lehetőségük volt, vagyis Picasso esetében az egyik gombra kellett koppintani, Monet esetében meg a másikra.

Aztán a kutatók még tovább nehezítették a dolgot. Ahogy  a tanulmányukban is írják:

„A galambok sikeresen megtanulták megkülönböztetni Monet és Picasso festményeiről készült színes diáikat. A kiképzést követően arra is képesek voltak, hogy megkülönböztették egymástól Monet és Picasso azon képeit, amelyeket korábban még soha nem láttak. Igen figyelemre méltó továbbá, hogy Monet-hoz sorolták Cezanne és Renoir festményeit (és milyen jól tették, hisz ők is az impresszionizmus jelesei voltak, akárcsak Monet), illetve Picasso festményei mellé rakták Braque és Matisse műveit (itt pedig a kubizmus a kapocs, szóval a galambok ismét jól döntöttek). Ugyanakkor Monet festményeinek fejjel lefelé fordított képei már megzavarták a galambokat, míg Picasso képeinek fordított verziói nem…”

És hogy mi a tanulság? Leginkább talán az, hogy a japán egyetemeken a kilencvenes években igen hálás feladat lehetett kutatónak lenni.