Készül a Hófehérke élőszereplős feldolgozása, a film azonban még ki sem jött, már is áll a bál körülötte. Nem, most nem a rasszista kiakadáshullámról beszélünk, ami akkor indult be, mikor bejelentették, hogy a címszereplőt a West Side Story sztárja, Rachel Zegler (aki mellesleg latina színésznő) fogja alakítani. Az ugyanis, hogy egy színésznőt a bőrszíne miatt bántsanak, sajnos nem újdonság: Halle Bailey-nek is meg kellett küzdenie a sárdobálással, mikor ő kapta meg Ariel szerepét az új A kis hableányban. Pedig a helyzet az, hogy Bailey volt a legjobb része a remake-nek: az ő játéka tette nézhetővé a látványosan csak a Disney fejeseinek kapzsisága miatt készült másolatot.
De most nem azért vagyunk itt, hogy a klasszikus mesék lélektelen, futószalagon készült feldolgozásairól lamentáljunk. Hanem azért, mert miközben a régi kedvencekről újabb és újabb bőrt húz le az egeres stúdió – melyek nagy része ordítóan üres, minden kreativitást nélkülöző produkció –, úgy próbálják igazolni a remake-hullámot, hogy igyekeznek 2023 közönségére szabni a történeteket. Vagyis pontosítunk: olyanná formálják őket, melyekről a producerek azt hiszik, hogy ilyen sztorikra vágynak a nézők. Így lesz például az új Hófehérkéből „az a vezér, akinek néhai apja jövendölte, hogy ha rettenthetetlen, becsületes, bátor és igazságos lesz”. Legalábbis Rachel Zegler szerint, aki a vele készült interjúban azt is hozzátette, hogy Hófehérke legnagyobb vágya az lesz, hogy vezér legyen. Emellett
„nem fogja megmenteni őt a herceg. És nem az igaz szerelemről fog álmodni.”
Ugyan a Variety interjúja a színésznővel tavaly szeptemberben készült, az elmúlt hetekben figyelt rá fel igazán az internet népe. És lepte el például az én TikTokomat is a Zeglert támadó videókkal együtt. Most szögezném le, hogy csak azért, mert egy beszélgetésben előadta, amit (a PR-csapat által minden bizonnyal szájába rágott) nyerőnek gondolt nézeteit, egyáltalán nem érdemli meg azt az óriási bántáscunamit, amit a napokban kapott. Ugyanakkor a felháborodás (ismétlem: nem Zegler irányában) teljesen jogos.
Miért kell az erőnek és az érzelemnek kizárnia egymást?!
Gal Gadot és Rachel Zegler, az új Hófehérke főszereplői (Fotó: The Walt Disney Company via Getty Images)
A Disney-hercegnők nem lehetnek feministák?
Semmi baj nincs azzal, ha felfrissítenénk egy régi, klasszikus mesét. Ha valami újat adunk hozzá az eredetihez a feldolgozásban. Rengeteg jó példát láttunk már erre a kísérletre: az Aladdinban megerősítették Jázmin egyébként is makacs, határozott énjét, ahogy Belle-nél is explicitebbé tették a tudásszomját a 2017-es változatban. A baj akkor van, ha az eredetit szembeköpve semmissé tesszük a hercegnő alapvető tulajdonságait.
Nem az a probléma, hogy Hófehérkének harcos amazonná kell válnia, miközben az erdőben üldözik. Ezt ugyanis – nem a Disney felügyelete alatt ugyan, de – több ízben is meglépték már Hollywoodban. 2012-ben rögtön két film is kijött, melyben
Hófehérke párbajozott, küzdött a királyságáért, sőt még a megölésére küldött vadász életét is megmenti – miközben továbbra sem mond le az igaz szerelemről.
Ezek volt a Tükröm, tükröm, valamint a Hófehér és a vadász minőségében megkérdőjelezhető, de főszereplőjét szeretettel és tisztelettel kezelő produkciói. A legjobban azonban talán az Egyszer volt… című sorozatban csinálták. Ezúttal Hófehérke egyszerre lehetett igazságos uralkodó, az erdő mélyén csatázó szökevény és az igaz szerelem leghangosabb szószólója. Családanya, szerető feleség, és a népe jólétét szem előtt tartó királynő.
Ginnifer Goodwin mint Hófehérke és Josh Dallas mint a hercege az Egyszer volt… egy jelenetében (Fotó: Jack Rowand/Disney General Entertainment Content via Getty Images)
Lehet a csók és a kétes beleegyezés kapcsolatával érvelni a romantikus szál kigyomlálása mellett. De ha tényleg problémás az igaz szerelem csókja, akkor lássunk egy olyan herceget, aki elsírja magát halottnak hitt szerelme láttán, és a könnyei válnak gyógyítóvá. Attól még ugyanis, mert Hófehérkét megmenti a hercege, nem lesz kevésbé erős nő. Ugyanolyan tettre kész, találékony lány marad (mert ne felejtsük el: Hófehérke a mesében még csak egy kislány), aki képes túlélni a száműzetését pusztán a gondoskodó, kedves, jószívű természetével. Ez is éppúgy figyelemre, elismerésre méltó.
Elle Fanning, a Demóna-filmekben Aurórát alakító színésznő fogalmazta meg a Good Morning Americának adott interjújában azt, miért is fontos nem eltörölni a Csipkerózsikához, Hófehérkéhez és Hamupipőkéhez hasonló hercegnőket.
„Természetesen vannak olyan hercegnők, mint Mulan, akiknek a génjeikben van, hogy harcosak legyenek. Aurora is harcos, csak másképp. A nőiességében rejlik az ereje, a puhaságában. Nincs semmi baj azzal, hogy anya és feleség akar lenni – ennek is megvan a szépsége, ettől még nem leszel gyengébb. Jó érzés reprezentálni ezt a nőtípust is.”
„Attól, hogy másra vágyom, mint te, még az én vágyaim is fontosak”
– hangzik el ez a mondat már Greta Gerwig Kisasszonyok című 2019-es alkotásában. Az Emma Watson által megformált Meg mondja ezt a húgának, Jónak (Saoirse Ronan), aki arra biztatja, hogy házasság helyett szökjenek el együtt, és legyen a nővéréből színésznő. De ahogy Meg mondja: ő feleség és anya szeretne lenni. Ez az ő álma, és ez teljesen rendben van.
Nem minden nő szeretne több száz fős dolgozóból álló vállalat vezetője lenni, vagy akar politikai pályára lépni. Nem minden nő akarja megváltani a világot azáltal, hogy Nobel-díjas fizikus, elismert orvos vagy bestselleríró legyen. És nem minden nő akar rendkívüli lenni.
Oké, igenis szükség van a példaértékű női karakterekre, akik inspirálják a kislányokat Wonder Womantől Hermione Grangeren és Meridán át Elsáig. Azonban az is teljesen rendben van, ha egy nő legfőbb vágya, hogy hétköznapi életet éljen és egyszerűen csak boldog legyen. Hiszen éppen az a feminizmus lényege, hogy a nők azt tehessék, amit csak akarnak. Sarkítva: hogy építhesd a karriered, hogy lehessen belőled anya, és hogy a kettő ne zárja ki egymást.
Fotó: Walt Disney Productions / Collection ChristopheL via AFP
Gerwig egyébként ezt pontosan tudja, és nem a Kisasszonyok az egyetlen filmje, amibe becsempészi ennek az üzenetét. Nem véletlenül születik meg a Barbie film egyik szereplőjében, Gloriában az Átlagos Barbie ötlete. Látniuk kell ugyanis a kislányoknak azt is, hogy nincs semmi gond az átlagossággal. Nem szabad azt éreztetni velük, hogy csak akkor lesznek értékesek, ha valami kiemelkedőt tesznek le az asztalra. Vannak, akik a húszas éveikben már családot alapítanak. Mások ötvenévesen találnak rá arra az igazi hivatásukra, megint mások pedig a harmincas éveikben is még csak keresik önmagukat. Vannak a harcos hercegnők, akik egy egész hadsereget vezetnek a hunok ellen (Mulanra egyébként szintén rátalált az igaz szerelem Li Shang képében – csak mondjuk), és vannak, akiknek nem a karjukban, hanem a jó szívükben rejlik az erejük. Mindannyian mások vagyunk, és ezt kellene a Disney-hercegnőknek is reprezentálnia.
És különben is: ha a férfi karakterek megmenthetik a világot, fél kézzel elbánhatnak az ellenséggel, majd övék lehet a nő szerelme, akkor szerintünk ezt egy Hófehérke is megérdemli.
