Az észak-angliai Gatesheadben élő, 72 éves Jane Snowball (igen, a vezetékneve azt jelenti: hógolyó) átlagos brit nyugdíjas volt, aki szeretett a televízió előtt üldögélni a kedvenc fotelében; pláne, hogy korábban csípőtörése volt, így meglehetősen nehezen járt. 1984 májusában – azaz csaknem negyven évvel ezelőtt – is éppen kedvenc időtöltésének hódolt a nappalijában, amikor valami egészen váratlan és fantasztikus dolog történt: a gatesheadi nagymama, aki egyébként soha nem látott még számítógépet, és nyilvánvalóan az internetet sem ismerte (hisz a nagyjából mai értelemben vett internetről csak a kilencvenes évek eleje-közepe óta beszélhetünk),
lebonyolította a történelem első online vásárlását a televíziókészülékén keresztül.
Tojást, margarint és kukoricapelyhet rendelt a helyi Tescóból, néhány font értékben. Tette, bár kétségkívül forradalmi jelentőségűnek számított (még ha ez abban a pillanatban nem is volt teljesen nyilvánvaló mindenki számára), azért mégsem volt teljesen váratlan; azaz Snowball asszony nem hackelte meg véletlenül a televízióját, vagy ilyesmi. Egy Videotex nevű eszközt használt, amely – ahogy ez a szakportál is írja – „kombinálta a tömegtájékoztatási és az üzleti információs rendszereket”, és elérhetővé tette azokat a külső felhasználók számára is. A távirányítón megnyomott egy gombot, amelyen egy telefon ikon volt, majd egy olyan vizuális felületen, amely leginkább a régi Képújságét idézte, kiválasztotta és megrendelte a termékeket az áruházból, az meg hamarosan ki is szállította neki. Mrs Snowball készpénzzel fizetett, mivel a hitelkártyát akkoriban még nem használták széles körben. Mindössze 15 percig tartott, amíg megtanították neki, hogyan kell működtetni az eszközt.
Jane Snowball online vásárol (fotó: Aldrich Archive)
Az 1979-ben Videotex mögött egy Michael Aldrich nevű brit vállalkozó-feltaláló állt, akit egészen nyugodtan tekinthetünk az e-kereskedelem atyjának. Az egész nagyjából úgy működött, mint a klasszikus teletext, csak éppen a tévét az otthoni telefonvonal segítségével csatlakoztatta különböző a kiskereskedők számítógépeihez, amelyek képesek voltak feldolgozni a tranzakciókat. Tehát gyakorlatilag egy valós idejű, többfelhasználós tranzakció-feldolgozó számítógépes terminált hozott létre, amelyet már akkoriban, vagyis 1984-ben is sokan használtak az üzleti életben (főként az utazási ágazatban), egyik változata, a Teleputert – amellyel információkat lehetett küldeni, illetve lekérdezni – már a technológiai újdonságokra nyitott háztartásokban is fel-felbukkant, de otthonra még nem rendelt vele senki semmit.
Egészen 1984-ig. Akkor ugyanis Aldrich, aki már jó ideje gondolkozott azon, hogyan is lehetne otthoni vásárlásra felhasználni az általa kifejlesztett technológiát, valamiképpen kapcsolatba került a gatesheadi tanács által életre hívott Gateshead Shopping Experiment nevű szervezettel, amely a mozgáskorlátozott nyugdíjasok megsegítésére alakult; a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem. A kísérlethez sikerült megnyerni három nagy kereskedőláncot, a Tescót, a Greggst és a Lloyds Pharmacy-t, majd a GSE kerített egy kellően médiaképes, de azért minden szempontból feltűnően átlagos helyi nyugdíjas, Aldrich cége beszerelte hozzá az eszközt, és Snowball asszony- ahogy azt már említettük – negyed óra múlva meg is rendelte a kívánt élelmiszereket a körülbelül 1000 tételből álló listából. Utána meg kikapcsolta a Videotexet, és nézte tovább a Coronation Streetet (ami kb. a brit Szomszédok). Mrs Snowball amúgy csodálatosnak nevezte az élményt, bár azt is hozzátette, hogy hiányzott neki a vásárlással járó társadalmi interakció.
Michael Aldrich (Fotó: Wikipedia)
A rendszert néhány évvel később a Bradfordi Tanács is átvette, de soha vált népszerűvé szélesebb körben; bár jól működött a vállalkozások közötti tranzakciók esetében, de az otthoni online vásárlás nem volt életképes mindaddig, amíg az otthoni PC-k nem kezdtek elterjedni, és az internet nem lett népszerűbb.
Aldrich később Margaret Thatcher informatikai tanácsadója lett, 2014-ben, 72 éves korában pedig elhunyt. A Tesco az Egyesült Királyságban az egyik első kiskereskedő lett, amely otthoni online vásárlási szolgáltatást kínált. Az első igazi, interneten lebonyolított vásárlás 1994-ben történt Amerikában: akkor egy Sting-CD, a Ten Summoner’s Tales cserélt gazdát két magánember között 12,48 dollárért (plusz postaköltség, természetesen).
