Rendben, tudom, Kanadában nincs Fidesz (egyelőre), de ettől még a nálunk is jellemző konzervatív – baloldali (vagy akár liberális) szembenállás ott is megtalálható, így a konfliktus, amit Monia Chokri A szerelem természete című filmjében láthatunk, akár Magyarországon is megtörténhetett volna. A film címe egyáltalán nem árul zsákbamacskát. Kellő ambícióval a rendező valóban azt vizsgálja, hogyan leszünk szerelmesek, és mi történik a szerelmünkkel, amikor hirtelen már nemcsak két emberről szól, hanem kénytelen szembesülni a társadalmi elvárásokkal és előítéletekkel. Ez különösen látványosan tud jelentkezni, amikor két fél között nagy a korkülönbség, netán különböző rasszokhoz tartoznak.
De mi történik akkor, ha egy pár első ránézésre ugyan összeillik, de ha megismered őket, már látod, hogy ők a tűz és a víz: nagyon más háttérből jönnek és nagyon mást gondolnak a világról.
Sophia és Sylvain
Sophia és Sylvain között valósággal izzik a levegő. Ez már rögtön az első találkozásukkor érződik. A nő a hétvégi házát szeretné felújíttatni, és ehhez keres egy kivitelezőt, és Sylvainnak jut a feladat, hogy elvégezze ezt a munkát. Időről időre találkoznak, és nem kell sok időnek eltelnie, hogy a köztük lévő szikra lángolássá változzon. Maradjunk annyiban, hogy mozifilmen nagyon ritkán lehet látni olyan szenvedélyes és hiteles szexjeleneteket, mint A szerelem természetében, de anélkül, hogy amit látunk, pornográffá válna.
Persze szép dolog a szenvedély, csakhogy van egy gond. Sophia már régóta házasságban él, és látszólag jól kijönnek a férjével, de egy filmet indító jelenetből gyorsan kiderül, hogy a szexuális életük már rég kihűlt, és valószínűleg amíg működött, addig sem volt olyan szenvedélyes, mint amit most a nő az ágyban állatias Sylvain mellett él át. A rendező nagyon ügyes annak bemutatásában, hogy ezt a két embert hogyan gyűri le teljesen az egymás iránt érzett vad vágy, hogyan működnek a hormonok, sőt még azt is megértjük, mi vonzza őket egymásban.
A legtöbb filmben ezeket a történeteket a csalfa férfi szemszögéből szokás bemutatni, és A szerelem természete már csak azért is érdekes, mert itt a nő szemszögéből láthatjuk az érzelmek bonyolódását. Chokri ráadásul úgy mesél komoly dolgokról, hogy közben nem veszi magát teljesen komolyan: ez a mozi nem romantikus dráma, hanem romantikus vígjáték, amiben a legtöbb poén abból származik, hogyan hazudunk szándékosan magunknak és ezzel másoknak is, és mennyire nehéz szembesülni ezzel, amikor szembejön az igazság.
Két ember, két világ
A film különlegességét leginkább az adja, ahogyan vizsgálja, hogyan hat egy szerelemre a szűkebb környezetünk. Mi történik egy ágyban és négy fal között még tökéletesen működő kapcsolattal, ha hirtelen a külvilág vizslató tekintete is a szereplőjévé válik? Sophia ugyanis egy nagyvárosi, progresszív gondolkodású nő, aki filozófiát tanít az egyetemen, míg Sylvain egy igazi ezermester vidékről, aki leginkább az ügyességével, a rátermettségével és az erejével keresi a kenyerét. Talán mondani sem kell, hogy ők ketten egész más közegben mozognak, más világból jöttek. Míg Sylvain családjában és barátai között kissé furcsán hat egy negyvenes, gyermektelen nő, akinek az állását sem tudják hová tenni, sőt nem is igazán értik, addig a másik oldalon Sophia intellektuális baráti körének mindennapi témáihoz Sylvain nem igazán tud hozzászólni. És amikor kiderül, hogy a politikáról is radikálisan mást gondolnak…
Ugyan próbálkoznak azzal, hogy alkalmazkodjanak a másikhoz, de mivel mindketten erős, határozott személyiségek, egyikük sem akar teljesen a másikhoz idomulni. A hatás gyorsan jelentkezik, és amilyen szenvedéllyel szeretkeztek, olyan szenvedéllyel kezdenek veszekedni is egymással. Bár ez egy romantikus vígjáték, aki rózsaszín ködre számít, inkább máshol keresse. Monia Chokri rendkívül realistán és talán egy kicsit cinikusan közelít a párkapcsolatok témájához. Okos mozi ez, fájdalmas tanulságokkal, de pont emiatt éri meg megnézni.
A szerelem természete szeptember 28-tól látható a magyar mozik műsorán.