nlc.hu
Szabadidő

Így szólt a Megfojtott virágok valós története

Így történt valójában a gyilkosságsorozat, amiről Martin Scorsese új filmje, a Megfojtott virágok mesél

A kisemmizett indiánok a sors különös játéka miatt gazdagodtak meg. Erre megint jött valaki, aki ki akarta őket forgatni javaikból – az életük árán is. Vigyázat, spoileres tartalom.

Martin Scorsese új filmeposza, a több mint három órás Megfojtott virágokkiváló szerzőnk kritikájához erre tessék! – egy felháborító gyilkosságsorozatot mesél el, a szerzőtől megszokott, több rétegű történetmesélés mesteri alkalmazásával. Scorsese filmje nem csupán a fantázia szüleménye, bár helyenként úgy is gondolhatnók, a hajmeresztő részleteket olvasva.

Így történt valójában a gyilkosságsorozat, amiről Martin Scorsese új filmje, a Megfojtott virágok mesél

Az oszázs törzs küldöttsége Calvin Coolidge elnöknél, 1924-ben. Kép: Wikipedia

Az oklahomai Fairfax városában jó volt indiánnak lenni

az 1800-as évek végén. Az addig értéktelen préri, ahol néhány évtizeddel korábban kijelölték az oszázs törzs rezervátumát, egyik pillanatról a másikra felértékelődött, hála az alatta talált bődületes mennyiségű olajnak. Az oszázsok pedig elkezdtek nagy lábon élni: kastélyokat építtettek, drága autókat vásároltak, fehér cselédeket tartottak.

Két évtized elteltével azonban legalább két tucat törzsbélit lőttek le, mérgeztek meg illetve robbantottak fel – anélkül, hogy kiderült volna, ki tette. A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) megalakítása után rájuk osztott első komolyabb ügyben

az ügynökök gyanúja William Hale-re, a „marhakirályra” terelődött.

Hale nem egyedül dolgozott: rávette unokaöccsét; házasodjon be az oszázs törzsbe, hogy aztán családtagként részesedés illesse meg az olajkitermelés jogdíjaiból. Ez saját – bűnös – szempontjai szerint érthető is volt, hiszen az olajkonjunktúra zenitjén több mint 30 millió – akkori – dollár éves bevételt húzott a törzs.

Az Oszázs Rezervátum területén a felszín alatti ásványok törzsi tulajdonnak számítottak, amit a szövetségi kormány kezelt. A kitermelés engedélyezése fejében a törzs jogdíjakat húzott, amiből minden oszázs egyenlően részesült. A földjük a szövetségi törvények értelmében forgalomképtelen volt, úgyhogy olajjövedelemhez nem oszázs csak akkor juthatott, ha beházasodott a törzsbe.

A Texasból való Hale tehát felbiztatta befolyásolható unokaöccsét,

Ernest Burkhartot, hogy vegye feleségül az oszázs Mollie Kyle-t. Burkhart és felesége, Mollie Fairfaxban élt Mollie anyjával, Lizzie-vel. Lizzie-nek összesen négy gyermeke volt, akik közül Anna Brown nevű lányát 1921 májusában holtan találták egy szakadékban, Oklahoma északi részén.

Így történt valójában a gyilkosságsorozat, amiről Martin Scorsese új filmje, a Megfojtott virágok mesél

Itt találták meg Anna Brown holttestét. Kép : FBI

A nőt tarkón lőtték, de mivel nem volt ismert ellensége, az ügy megoldatlan maradt. Lizzie alig két hónap múlva gyanús körülmények között halt meg mérgezés gyanújával, bár erre soha nem találtak bizonyítékot. Lizzie unokaöccse, Henry Roan hasonló sorsra jutott 1923 januárjában, Hale pedig maga jelentkezett a férfi  25 ezer dolláros életbiztosításának kedvezményezettjeként. 1923 márciusában Lizzie másik lánya, Rita Smith, Rita férje, William Smith és házvezetőnőjük, Nettie Brookshire halt meg, miután felrobbant a házuk.

Burkhart és Mollie hatalmas vagyont örököltek tőlük.

Egyébként nem csak ezt a családot sújtották megmagyarázhatatlan tragédiák: legalább 24 oszázs halt erőszakos vagy legalább is gyanús halált az 1920-as évek elején.

A hatóságok gyanút fogtak, a törzsi tanács szövetségi segítséget kért. Hale neve már a nyomozás kezdetén felmerült, a gyilkosságok értelmi szerzőjeként. Az „oszázs dombok királyát” azzal vádolták, hogy a piszkos munka elvégzése érdekében megvesztegetett és megfélemlített embereket, miközben ő egyre gazdagabb és befolyásosabb lett.

Miután Hale-t, valamint cinkosait, köztük unokaöccsét 1926-ban letartóztatták, a gyilkosságsorozat véget ért. Ehhez négy FBI-ügynök munkája kellett, akik biztosítási ügynökként, marhakereskedőként, olajkutatóként és törzsi gyógyítóként épültek be a bűnszervezetbe, hogy bizonyítékokat szerezzenek. Azért kellett így eljárniuk, mert

az oszázsok érthető módon nem bíztak a hatóságokban,

a fedett ügynökök viszont el tudták nyerni a bizalmukat. Először Ernest Burkhart tört meg, majd mások is vallottak. 1926 januárjában így írt az ügyről a Daily Mail: „A legvadabb vadnyugati történetet is felülmúlja az a történet, amire ma az oklahomai Tulsában derült fény. Letartóztatták, W.K. Hale-t a gazdag marhakereskedőt, közismert nevén a »az oszázs dombok királyát«, unokaöccsét, Ernest Burkhartot és hat másik személyt.

Azzal vádolják őket, hogy bűnszövetségben gyilkoltak meg több oszázs indiánt, akik ötszázezer font értékű olajkitermelési jog birtokosai voltak. Három év alatt összesen húsz indiánt gyilkoltak meg, aminek eredményeként Mrs. Mollie Burkhart, »az oszázs dombok királya« fehér unokaöccsének indián felesége lett a törzs olajjogainak egyedüli birtokosa.”

Hale-t három évvel később jogerősen elítélték, miután a hatóságok bebizonyították, hogy elrendelte Anna Brown és családja meggyilkolását, olajbevételeik megszerzése céljából.

Hale 1947-ben került feltételes szabadlábra, miután két évtizedet leült

a büntetéséből. A nyomozók azt is kiderítették, hogy a banda már Mollie-t is mérgezni kezdte, ami – ha sikerül – Hale ördögi tervének betetőzése lett volna. Mollie szerencsére felépült, és a tárgyalás után elvált gyilkos férjétől.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top