„Azt gondolta, hogy két külön otthona van: az egyik, ahol én vigyázok rá, és a másik, ahol a szüleivel lakik” – kezdte a Business Insidernek adott interjúját Marjorie Hershberg. A 66 éves nagymama hozzátette, egyik alkalommal, mikor épp vitte haza a négyéves unokáját, akire születésétől fogva rendszeresen vigyázott, a lány azt mondta neki: „Menjünk anya házába!” Marjorie azt mondja, megrémítette, hogy a gyerek nem otthonaként hivatkozott a házra, ahol a szüleivel és a testvérével él.
„Alig vártam, hogy nagymama legyek”
Marjorie a lapnak őszintén elmondta, mikor 2017-ben kiderült, hogy lányai gyakorlatilag egyszerre estek teherbe, madarat lehetett volna fogatni vele. „Alig vártam, hogy megszülessenek az unokáim” – mondja, majd azt is hozzátette, magától értetődő volt számára, hogy mindkét lányának rendszeresen segít majd a gyerekekkel.
„Végül úgy hozta a sors, hogy főleg a nagyobbik lányomnak, Michelle-nek tudtam érdemben segíteni, miután Maisie megszületett. Egy városban lakunk, gyorsan át tudok hozzá ugrani, míg a kisebbik lányomhoz négy órát kell autózni – talán pontosan ezért, neki kevesebb szüksége is volt rám” – magyarázta a nagymama, aki végül Maisie-re azután is rendszeresen vigyázott, hogy Michelle visszament dolgozni.
„Hetente ötször vigyáztam az unokámra”
Marjorie azt mondja, mikor eljött az idő, hogy Michelle visszamenjen dolgozni, önként vállalta, hogy ő majd vigyáz Maisie-re. „Nem akartam idő előtt bölcsődében tudni, ráadásul úgy éreztem, egészséges, aktív és fitt nagymamaként kutya kötelességem gondoskodni róla, amíg az anyja nem tud” – mondta a nagymama, aki végül hónapokkal később döbbent rá, hogy az önként vállalt elfoglaltság rengeteget kivesz belőle.
„Azon túl, hogy szinte semennyi időm nem maradt magamra és a vágyaimra, hanyagoltam a férjemet is” – vallotta be, majd hozzátette, kellett néhány hónap, mire tudatosult benne, hogy a leginkább az zavarja, hogy újra a kisgyerekes szülők feszített napjait kénytelen élni, miközben ő maga már rég túl van ezen az időszakon.
Ez volt az a pillanat, mikor úgy döntöttem, megkérem Michelle-t, hogy fizesse ki a szolgáltatást, amit nyújtok neki.
Marjorie úgy emlékszik, lánya és veje először ledöbbentek a kérésén, de végül belátták, hogy a nagymama egy bébiszitter munkáját végzi, és ennek megfelelően heti rendszerességgel honorálták a munkáját. Marjorie azonban még mindig elégedetlen volt. „Én nem a gyerekek felvigyázója szerettem volna lenni, hanem a nagymamájuk” – árulta el.
„Ez senkinek sem tesz jót így”
A nagymama sokáig tépelődött, hogy leültesse-e a lányát. Végül, amikor a négyéves Maisie keverni kezdte a valódi otthonát a nagymama házával, Marjorie úgy döntött, nem vár tovább.
Őszintén elmondtam a lányomnak, amit a kialakult helyzet kapcsán éreztem; hogy érzésem szerint ez, amiben vagyunk, egyikünknek sem tesz jót és hogy az elmúlt négy év alatt végtelenül kimerültem. Nem volt könnyű beszélgetés, de a legvégén a lányom megértette, hogy nem lehetek egy személyben a gyerekek nagymamája és bébiszittere is.
Marjorie azóta csak előre megbeszélt, néhány alkalommal és végszükség esetén vállalja a gyerekek felvigyázását. Azt mondja, a rendszer tökéletesen működik, és bár félt tőle, hogy emiatt majd kevesebbet láthatja az unokáit, a kicsikkel továbbra is heti rendszerességgel összejárnak. A 66 éves asszony azt mondja, ez a rendkívüli tapasztalat segítette hozzá, hogy önálló vállalkozásba fogjon, ahol hozzá hasonló nagyszülőknek igyekszik tanácsot adni abban, hogyan észszerűsíthetik az unokákkal töltött időt. „A legfontosabb tanács mind közül az, hogy már a legelején fektessétek le a szabályokat és ehhez mindenképp tartsátok magatokat.”
