Alkoholista történetet kétféleképpen lehet mesélni: vagy az alkoholista vagy a szerettei szemszögéből. A Berlinale Filmfesztivál programjában vetített The Outrun egyértelműen az előbbi kategóriába tartozik. Igaz történet, amit még 2016-ban adott ki könyv formájában Amy Liptrot a korábbi blogbejegyzései felhasználásával. Sajnos magyarul soha nem adták ki.
A memoárban Liptrot azt az időszakát dolgozta fel, amikor partizó, vad életmódot folytatott Londonban, majd miután ezt alaposan túltolta, kénytelen volt visszatérni Skóciába, ahol eleinte a szüleinél, később pedig egy egészen kicsi, mindössze 70 lakosú, vihartépte szigeten élte az életét, távol a bulik és az alkohol csábításától.
Jelenetfotó az Outrun című filmből (Forrás: Berlinale)
Egy alkoholista fejében
A blog forma erősen predesztinálta a belőle készülő film formáját is: az Outrun egyáltalán nem történetközpontú film, inkább az érzésekre és arra fókuszál, mi zajlik a főhőse fejében. Márpedig a főhős fejében nagy a zavarodottság. Skóciából Londonba költözött, ahol talán túl jól is érezte magát, megtalálta az igaz szerelmet, de annak átéléséhez alkoholra is szüksége volt. Miután a túlpörgetett életformája szétesett, kénytelen visszatérni a szülei birkatenyésztő farmjára, ami egy radikálisan más élet.
Itt ráadásul az időközben rendkívül vallásossá váló anyja és az időről időre bipoláris epizódokkal küzdő apja sem tudja megadni neki a támogatást, amire szüksége lenne. Jobb híján egy piciny skót szigeten vesz ki magának egy miniházat: egy szigeten, ahol mindig fúj a szél, gyakori az eső és a tenger közelségét is csak az élvezheti igazán, aki hajlandó belegázolni a jéghideg vízbe.
Az Outrun nem lineáris sorrendben mesél, folyton ugrálunk Rona (Amy Liptrot a filmben fantázianevet kapott) különféle múltbéli epizódjai, valamint a magányosan töltött jelene között. Nora Fingscheidt rendező (Kontroll nélkül című filmjét mi is imádtuk) mintha csak a fejében zajló zavart próbálná visszaadni a szándékosan kaotikus történetmeséléssel, amiben sorjáznak a Rona életét meghatározó pillanatok.
De még a legboldogabb emlékekben is jelen van az alkohol: amikor a szerelmével szeretkezés után összebújva beszélgetnek, mellettük a földön halmokban állnak az üres sörösüvegek.
Miután Ronát csúnyán megverik és kis híján megerőszakolják egy átmulatott éjszaka után, a volt szerelme jön érte a kórházba, és egy meghitt beszélgetés közepén, egy hatalmas monoklival a szeme alatt még ebben a helyzetben is képes bedobni neki az ötletet, hogy folytathatnák a beszélgetést egy pubban…
Saoirse Ronan az Outrun című filmben (Forrás: Berlinale)
A boldog pillanataiban sosem volt józan
Az Outrun nem mást kísérel meg, minthogy betekintést nyújtson egy fiatal alkoholfüggő fejébe, és ezt nagyon hatásosan csinálja. Szerencsére a hajszínét és frizuráját örömmel váltogató Rona láttán viszonylag könnyen képbe kerülünk, hol és mikor járunk éppen, és a három fő helyszín (London, a szülőhely és az elhagyatott sziget) is kellő kontrasztot alkotnak ahhoz, hogy a film a főhős zavarodottsága ellenére ne váljon zavarossá. Igen, Rona számos megalázó és piszok kellemetlen dolgot csinál, és a film egyáltalán nem próbálja megszépíteni, mivel jár az alkoholfüggőség. A Brooklynból és a Lady Birdből ismert Saoirse Ronan érdeme, hogy az összes szörnyűsége ellenére nézőként nem engedjük el a karaktere kezét, és szurkolunk azért, hogy végül sikerrel járjon.
A mesélést még erős narráció és animációs betét is tarkítja, az előbbinél olykor én is azt gondoltam, hogy valamivel több a kelleténél, de az összkép így is meggyőző.
Az Outrunban egy lányt ismerhetünk meg, akinek hosszú éveken keresztül az összes boldog pillanata az alkoholhoz kötődött, másokkal ismerkedni és barátkozni is csak ittasan tudott. Nem csoda, hogy a tiszta pillanataiban emiatt úgy érzi, hogy józanul képtelen a boldogságra.
Igen, láthatunk hosszú józanság utáni drámai és megalázó visszaesést és láthatunk AA gyűléseket, és talán klisének hat, de ez is az út része. Bár a film Rona nézőpontjából mesél, megmutatja azt is, hogy az életformájával mennyi fájdalmat képes okozni másoknak. A frappáns és vicces befejezése pedig úgy reménykeltő, hogy közben cseppet sem giccses.
Az Outrun című filmet a 74. Berlinale Filmfesztivál Panorama szekciójában láttuk. A magyar forgalmazásáról egyelőre nincs információnk.
