Interjú a nagy visszatérő Tóth Orsival, a Kálmán-nap főszereplőjével

Mi újságírók szeretünk narratívákat felállítani. A te narratívád most a hosszú ideig ünnepelt, majd évekre eltűnő színésznőé, akinek az életében elérkezett a nagy visszatérés pillanata. Ki vagy békülve ezzel? Ha lehet egyáltalán Magyarországon nagy visszatérésről beszélni.

Kis ország, kis visszatéréssel. (nevet) Nem nagyon gondolkodtam ezen, csak akkor jutott eszembe, amikor a film premierjén Hajdu Szabi a nagy visszatérőként hívott fel a színpadra. Az élet így hozta. Így alakultak a dolgaim. Tíz év alatt lett három gyerekem, és ez egészen másfajta feladatokkal jár.

Ó, azt hittem, „csak” kettő.

Már kipipálhatom a hármast. A Kálmán-napot a második és harmadik gyerek közti időszakban forgattuk. Most nem is tudom, hogy lenne-e időm forgatni, de nem is nagyon keresett senki. Miután a Mundruczó Kornéllal közös időszakom véget ért, lett egy nagyobb váltás, ami persze valahol érthető, mert én sokak fejében éltem úgy, mint Mundruczó színésznője. Ráadásul az a rendezőgeneráció, akiket jól ismertem és akikkel jóban voltam, nagyrészt összepakolt és áttette a székhelyét külföldre.

Tóth Orsi a Kálmán nap c. filmben

Ezek szerint a Kálmán-nap inkább csak kivétel, és nem visszatérés?

A színészet jelenleg számomra egy szép és költséges hobbi.

Költséges?

Ha babysitterre is kell költened, akkor igen. De ettől függetlenül szívesen csinálom, és ha van rá időm, örömmel megyek.

Amikor az ország egyik legfoglalkoztatottabb színésznője voltál, gondoltad volna, hogy egyszer majd három gyereked lesz?

Egyetlen gyerekkel is nehezen képzeltem el magam, közben meg valahol legbelül mindig vágytam rá. Az, hogy én három gyerekkel fogok rohangálni, nem volt benne a pakliban. De jó, hogy így alakult.

A Kálmán-napban egészen más a kisugárzásod, mint a régebbi filmjeidben, sőt maga a karakter is nagyon más. Már csak amiatt is, mert annyi szöveged van benne, mint régen négy filmedben összesen volt.

És végig ruhában vagyok. (nevet)

Olga szerepe már nem áldozati szerepkör.

Eltelt jó pár év, és már nem szeretném visszatuszkolni magam abba a szerepkörbe. Az ember külleme, jelleme, mindene változik, és már mást akar, mint régen.

Fotó: Neményi Márton

Úgy látom a kisugárzásod is pozitívabb lett. Miközben persze sejtem, hogy három gyerek mellett nyilván fárasztó az életed.

Olyan mellettük az élet, mint egy nagyon hosszúra nyúló éjszakai forgatás.

Elmondhatom, hogy akkor is teljes életet élek, ha nincs benne film és nincs benne színház, de ettől még nagyon örülök, ha van. Nem pánikolok, ha nem csörög a telefonom és nem jár állandóan azon az agyam, hogy mi lesz majd velem. Úgy tekintek erre, hogy volt az életemnek egy szép, munkás korszaka, ami a film, színház, muzsika háromszög jegyében telt. Ez megvolt, és ha már nem jön vissza, akkor nem jön. Akkor ez ennyi volt, és köszönöm szépen, hálás vagyok az eddigiekért.

Miket engedtél el és miket engedtél be?

Például lett egy férjem, lett három gyerekem, és sikerült leraknom a kényszereimet, a frusztrációimat és a hülyeségeimet.

Ez egy tudatos döntést igényelt részedről?

Azt éreztem, hogy ha jó életet szeretnék magamnak, abba munkát kell tennem.

És hol volt az a pont, amikor meghoztad ezt a döntést?

Amikor megismertem a férjem. Szerettem volna, hogy ez a kapcsolat megmaradjon.

Fotó: Neményi Márton

Valahol elképesztő, hogy bő tíz év alatt egy olyan gazdag filmográfiát építettél fel, amire a legtöbb hazai színésznőnek egy élet is kevés.

A színészet is sokszor úgy működik, mint a fast fashion. Ha valaki kapós, egy ideig mindenki őt akarja, valósággal kifacsarják, és ha már nem kell, akkor rámennek másvalakire. Persze vannak kivételek, Brad Pittet például sosem fogod lemosni a vászonról.

Jó emlékként él benned a korszak, amikor egyik filmforgatást követte a másik az életedben?

Nyilván nekem is megvoltak a súrlódásaim és az egyet nem értéseim, de abból a korszakból nagyon sokat tanultam. Onnan származik a munkamorálom, akkor tanultam meg, hogyan szeretnék dolgozni, mit keresek egy munkában, miért éri meg valamit csinálni. És ez nekem nem a pénz, inkább egyfajta intellektuális és lelki kielégülés, amit csak nagyon ritkán tud elcsípni az ember.

Régen sok nehéz szerepet játszottál, amik kívülről nézve megterhelőnek tűntek. Belülről is azok voltak?

Amikor a legkeményebb jeleneteket vettük fel, az sosem volt egy fáklyásmenet, ez nem lehet a kedvenc része az embernek. Sosem forgattam még tengerparton, koktéllal a kezemben. Egyszer kipróbálnám azt is. (nevet)

Elgondolkodtál azon, hogy a rendezők sokáig miért áldozatszerepekben gondolkodtak benned?

Nyilván van az embernek egy testi adottsága. Az, hogy pici, törékeny, szőke lány voltam, erősen bekorlátozott. És az is rám nyomta a bélyegét, hogy először a Szép napokban láttak, azzal tettem le a névjegyem, ezért utána sokszor kerestek meg ahhoz hasonló szerepekkel.

Fotó: Neményi Márton

Mit gondolsz ma a Szép napokról?

Ha nincs a Szép napok, engem valószínűleg az első év végén kiraknak a főiskoláról, mert nem voltam hajlandó megszólalni. A film miatt látták, hogy talán mégis van ehhez valami közöm.

Mundruczó Kornélnak egyfajta múzsája voltál?

Én nagyon fiatal és naiv voltam még, amikor ebbe az egészbe belekerültem. 19 évesen forgattam a Szép napokat, nem gondoltam akkor erre. Most visszatekintve már látom, hogy sok mindenben inspiráltuk egymást. Azon az iskolán nőttem fel, amit ő képviselt, sok mindent tanított nekem, és nyilván neki is könnyebbség volt, hogy értjük egymást.

Köztetek ez szigorúan szakmai kapcsolat volt, vagy volt mögötte egy barátság is?

Ha az ember ennyi időt tölt együtt valakivel, óhatatlanul személyesebbé válik a kapcsolat. Azt hiszem, inkább úgy mondanám, a munka révén lettünk többek, mint munkatársak, de az elsődleges cél mindig a munka maradt.

A külföldi munkáit követed?

Egy ponton elengedtem, de ha néha szembejön a neve, ha tehetem, belenézek.

A személyes kapcsolat már teljesen megszűnt?

Meg, nyilván, hiszen ő külföldön van.

Fotó: Neményi Márton

Jól tudom, hogy te sosem nyomultál igazán a szerepekért, egyszerűen csak az egyik hívást követte a másik a pályádon?

Nem szoktam felemelni a telefont, hogy itt vagyok, adjatok szerepet. Castingokra se nagyon járok. Rossz vagyok ebben. Akkor tudok teljesíteni, ha bizalmat érzek. Tudom, hogy ezzel sok lehetőségtől elvágom magam, és néha próbálok is erőszakot venni magamon, hogy elmenjek egy-két meghallgatásra, de egyszerűen nem megy. Én az ilyen helyzetekben leblokkolok. Úgy vagyok vele, hogy ha valaki engem akar, akkor meg tud találni. Nincs annyi szereplési vágy bennem, hogy én ezt mindenáron akarjam csinálni. Ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben megfeleljek, ki kéne bújnom a bőrömből, akkor viszont már nem én lennék.

A Baptiste című 2021-es sorozatban a szerepedet nem casting útján kaptad?

Talán az volt az életem egyetlen sikeres, jól sikerült castingja. Először kaptam benne egy elég nagy szerepet, csakhogy közben kiderült, hogy terhes vagyok a fiammal. Elmondtam nekik, hogy köszönöm a bizalmat, de ezt a szerepet visszaadnám, mert nem akartam megnehezíteni a forgatást azzal, hogy folyton az én pocakomat takargassák. Ez senkinek nem lett volna jó. Jó fejek voltak, és egy kisebb szerepre egy napra visszahívtak.

Régen többször is megfordultál a legnagyobb filmfesztiválok vörös szőnyegein. Visszahúzódó emberként hogyan viselted az ezzel járó reflektorfényt?

Számomra ezek felértek egy gyomron rúgással. Tudom, hogy nem hoztam ki belőlük a maximumot, ahogy a castingokból sem szoktam. Idegenül érzem magam az ilyen helyzetekben. Tudom, hogy rengeteg színész pont erre vágyik, és van ennek valami romantikája, de emlékszem, hogy a Cannes-i Filmfesztiválon is görcsben állt a gyomrom. Forgatni szeretem a filmeket, megnézni már nem annyira, de ebben is fejlődőképes vagyok. A Kálmán-nap bemutatóján például már nem éreztem rosszul magam, és a filmet is végig tudtam nézni, nem menekültem ki a második percben. 

Jól tudom, hogy a Hajdu Szabolccsal való munkakapcsolatod egy beugrással kezdődött?

Igen. Az Ernelláék Farkaséknál színpadi változatába ugrottam be a kislány szerepébe. Ismertem Szabit régóta. Bár ő tíz évvel korábban járt oda, de egy gimiben végeztünk, szóval volt köztünk egy debreceni kötődés, és persze kölcsönös szimpátia vele és Orsolyával. (Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs volt felesége és alkotótársa – a szerző). Még csak féléves volt az első gyerekem, amikor felhívtak, hogy nem lenne -e kedvem beugrani. Pici társulat, izgalmas, tehetséges emberekkel.  Napközben próbáltunk, és az esti előadások is véget értek legkésőbb kilenc órakor. Nem utaztunk a darabbal külföldre, elérhető távolságban játszottunk. Ezek akkor fontos szemponttá váltak. Belecsöppentem egy olyan családba, akik már hosszú évek óta együtt élnek, nincs mellébeszélés, mert mindenki mindenkit ismer.

Tóth Orsi és Hajdu Szabolcs

A Kálmán-napban azt a szerepet játszod, amit Szabolcs még a volt feleségével, Török-Illyés Orsolyával alkotott meg, ő játszotta a színpadon a válásuk előtt. Nem volt furcsa számodra átvenni tőle?

Jóban voltam és vagyok Orsolyával, így nyilván elsőre nekem is furcsa érzés volt átvenni egy szerepet, ami konkrétan rá íródott. Lehetetlen küldetésnek éreztem, mert képtelen lennék ugyanúgy megcsinálni, ahogyan ő, leesne rólam. Másrészt nem akartam, hogy ez a szerep tüske legyen köztünk. Szeretem Orsolyát és szeretem Szabit is, a szívem szakadt meg ettől. Végül az lett a megoldás, hogy felhívtam és beszéltünk erről. Az volt a válasza, hogy nekem szívesen átadja a szerepet, ami nyilván jó érzés volt valahol. Nem éreztem azt, hogy elbitorlok valamit, ami nem az enyém.

Ez egy nagyon intim történet. A forgatás is az volt?

Leányfalun forgattunk egy családi házban, pici stábbal. Ez számomra felszabadító, mert idegesít, ha ott áll egy piszok nagy stáb mögöttem, és azt sem tudom, hogy ki kicsoda. Sokkal könnyebb így dolgozni.

Kálmán és Olga házasságával problémák vannak. Tudjuk róluk, hogy vannak gyerekeik, de a filmben ők nem szerepelnek. Ezzel szerinted azt üzeni a film, hogy a probléma forrása sosem a gyerek egy kapcsolatban?

Itt biztosan nem a gyerek a probléma. Olga ki is mondja, hogy ha lenne még egy gyerek, az szerinted megoldás volna? A gyerek maximum felnagyít egy helyzetet, de az a helyzet már nélküle is ott van.

Vannak, akik a gyerekvállalásban látják az orvosságot egy kapcsolat rendbe tételéhez.

Ha van gyereked, tudod, hogy ez nem megoldás.

Te jól érzed magad anyaszerepben?

Eddig túléltük mindannyian.  Persze vannak benne csodálatos pillanatok, imádom a gyerekeimet, de néha úgy érzem magam, mintha tizenhat fiúval élnék együtt. Nyilván lehetne ezt jobban is csinálni.

Én ebben megengedő vagyok. Próbálom a lehető legjobban csinálni, figyelve arra, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen. De attól ez még egy nagy család, nyilván koccanunk néha.

Szerinted lehet a Kálmán-napot vígjátékként nézni?

Ha nem vagy olyan helyzetben, amilyenben a szereplők, akkor lehet. Ha épp hasonló szituációban vagy, akkor nem annyira. Láttam már sírni embereket az előadásokon.

A színpadon is te játszod a szerepet?

Nem, hanem Pető Kata. Én a Kálmán-nap és az Egy százalék indián filmváltozatában szerepelek. Színpadon csak egyszer-kétszer játszottam beugróként, mert a filmek miatt már úgyis tudtam a szöveget. Az indiánban pedig Jakab Juli vette át az én szerepem.

Régen legtöbbször Tóth Orsiként emlegettek, de a Kálmán-nap stáblistáján már Tóth Orsolyaként szerepelsz. Ez tudatos váltás?

Nem, csak véletlen. Nem kérdeztek meg, amikor a főcímet készítették. Én továbbra is az Orsit szeretem, egyedül a hivatalos aláírásomnál használom az Orsolyát.

A Kálmán-nap március 14-től látható a magyar mozik műsorán.

Ezt olvastad már?

„A gyerek hatalmas változás az életemben, és ezt nem úgy akarom megélni, hogy közben bezárkózom” – Mészáros Blankával beszélgettünk

Ez is érdekelhet Megnézem