Rúzsa Magdi sok mindenről másként gondolkozik, amióta édesanya. Habár gyermekeit óvja a nyilvánosság elől, vannak esetek, amikor kivételt tesz. Korábban az sem volt rá jellemző, hogy hosszasan fejtegetné az érzéseit, de már arra is volt példa, hogy kétségeit írta le közösségi oldalán.
![Rúzsa Magdi](https://nlc.p3k.hu/uploads/2024/04/ruzsa-magdi-8.jpg)
Fotó: Instagram
Ezúttal arról regélt, mi változott az otthonával kapcsolatos szemléletében. „Megint sok víz folyt le a Dunán. Pont úgy néztük, mint régen. Akkor is, amikor minden rendben volt, meg akkor is, amikor a háborúk és bombázások miatt csak hátat akartunk fordítani neki és menni minél messzebb. De ő nem hagyott. Engedte, hogy a maga vonzása szépen csendben dolgozzon és csak hazahívott, de már nem csak engem, hanem a jövőt is. Új, kicsi szemeket hívott ide, akik majd megint megtöltik álmokkal, reményekkel azokat a lágy kis hullámokat, egy-egy motorcsónak nyomán.”
Engem a harag táplált sokáig ez a föld iránt. Most meg tele vagyok szeretettel és ki tudja, milyen amorf, cinikusan-kedves tréfa ez a szívem meg a fejem között, de itt látom magam vénasszonyként sétálgatni nyárestéken. Pont ezen a partszakaszon. Hosszú idő kellett, hogy újra egymásba szeressünk, de most itt vagyok. Hazajött végre a lelkem is, nem csak a testem. Mostantól megint itthonról megyek majd haza, meg fordítva. Közben Lujzi két kacarászás között mondja, hogy -Anya! Mi az Dobor dan? És már nem szorul össze a szívem, hanem csendben nézem, ahogy a sors megismétli önmagát, de már nem úgy, mint akkor.
– fogalmazott az énekesnő, majd arra is kitért, szerinte milyenek a vajdasági magyar emberek. „Szerintem olyanok, mint a hegyesi Krivaja parton a nyárfák. Minden szelet, vihart kibírnak. Jöhet jég, ágyú, tűz, mindig megmarad egy kicsi hajtás, ami ugyanolyan hévvel élni fog és a magasba tör. Lujzi, Zalán, Keve, szívjátok magatokba a dunai napokat, aztán erősen eresszétek le a gyökereiteket és törjetek jó magasra.”