nlc.hu
Szabadidő
Melyik üzletember mondta először, hogy „a vevőnek mindig igaza van”? És miért visszakozott később?

Ki mondta először, hogy „a vevőnek mindig igaza van”?

A kereskedelem és a vendéglátás (meg úgy általában: a prosperáló kapitalizmus) egyik fontos szabálya, hogy a kedves vevőt lehetőleg úgy körül kell ugrálni, minta ő lenne a római pápa; még akkor is, ha valójában egyáltalán nincs igaza semmiben. De ki találta ki ezt az egészet?

A vevőnek mindig igaza van!

(vagy más verzióban: a vendégnek)

A kapitalizmus egyik legfontosabb, réges-rég közhelyesült törvénye ez, ami körülbelül annyit jelent, hogy bármilyen hajmeresztő kéréssel vagy kifogással is áll elő a megrendelő, ameddig rendesen fizet, jobban tesszük, ha kiszolgáljuk a szeszélyeit, ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen a vállalkozásunk. 

Hogy a vevőnek tényleg mindig igaza van-e, azt nem ebben a cikkben fogjuk eldönteni. De hogy ki mondta először, azt megpróbálhatjuk kideríteni. 

Marshall Field áruháza a századforduló környékén (fotó: Wikimedia Commons)

Marshall Field áruháza a századforduló környékén (fotó: Wikimedia Commons)

A szlogen (angol eredetiben: the customer is always right) először 1905-ben bukkant fel egy újságcikkben, és Marshall Fieldnek, egy chicagói áruház üzemeltetőjének tulajdonítják, aki a maga korának egyik legvagyonosabb és legsikeresebb üzletembere volt. A The Boston Globe egy cikkében a „kereskedők hercegének” nevezte őt, és úgy tippelte, hogy vagyona elérheti akár a 125 millió dollárt, ami ma nagyjából 4 milliárd dollárnak felel meg.

Field, aki a Marshall Field and Co. nevű áruházat igazgatta, állítólag ragaszkodott ahhoz, hogy az alkalmazottak szigorúan betartsák ezt az üzleti gyakorlatot. „Minden alkalmazottat, a pénztáros fiútól felfelé, megtanítanak arra, hogy feltétlenül tisztelje és betartsa azokat az üzleti elveket, amelyeket Field úr gyakorol” – írta a Globe. „Általánosságban szólva, Mr. Field azt az elméletet vallja, hogy a vevőnek mindig igaza van.”

Marshall Field, amerikai üzletember (fotó: Wikimedia Commons)

Marshall Field, amerikai üzletember (fotó: Wikimedia Commons)

Persze lehetséges, hogy a Globe-cikk név nélküli szerzője egy közmondást tulajdonított Fieldnek, amelyet ő csupán átvett, bár az 1905-ös cikket megelőzően semmiféle írásos bizonyíték nem utal erre. 

Nem Field volt az egyetlen tulajdonos, aki e gondolat köré szervezte az üzletét. César Ritz, a híres szállodatulajdonos, akinek Párizsban, Londonban és Budapesten is voltak ingatlanjai, a „le client n’a jamais tort”, vagyis „a vendég soha nem téved” elvet követte. Ritz mondása először 1908-ban jelent meg nyomtatásban, de valószínű, hogy már korábban is rendszeresen hangoztatta. 

Az viszont biztos, hogy a mottó elterjesztésében jelentős szerepet játszott egy harmadik személy is: bizonyos Harry Gordon Selfridge.

Selfridge Marshall Field patronáltja volt, először raktáros fiúként, majd osztályvezetőként dolgozott a cégnél – ambiciózusságát jól mutatja, hogy ez utóbbi a pozíciót úgy érdemelte ki, hogy egyszerűen odament Fieldhez, és közölte, hogy osztályvezető szeretne lenni. Meglehetősen agilis kereskedő volt: ő alkalmazta először azt az agresszív értékesítési taktikát, hogy az üzletben mindig látványosan jelezte, miszerint „már csak X nap van hátra a karácsonyig”. 

Harry Gordon Selfridge portréja (fotó: Wikimedia Commons)

Harry Gordon Selfridge portréja (fotó: Wikimedia Commons)

Az is lehetséges, bár nem bizonyítható, hogy Selfridge találta ki a vevőnek mindig igaza van” szlogent, Field pedig átvette azt. De ez persze fordítva is igaz lehet. Akárhogy is, inkább Selfridge-t szokás azonosítani ezzel, köszönhetően annak, hogy később Londonba költözött, ahol 1909-ben megnyitotta a Selfridge and Co. vagy Selfridge’s nevű üzletet. A Selfridge alkalmazottainak a vásárlók felé tanúsított udvariassága messze földön híres volt. Egy anekdota szerint Selfridge egyszer tudomására jutott, hogy az egyik vevőjük félreértette a kiírást, és azt hitte, hogy az általa kinézett kabát 25 pennybe kerül, noha valójában 25 font volt az ára: a kereskedő végül a kisebb összegért adta el neki. 

A mottó szöges ellentétben állt a korabeli, sokkal merevebb angol kiskereskedelmi gyakorlattal, és valószínűleg ezért is mehetett olyan jól a bolt: Selfridge amerikanizált áruháza ugyanis rendkívül sikeres volt, a londoniak pedig élvezték, hogy a pénzükért végre körülugrálják őket. 

A Selfridge's főbejárata napjainkban (fotó: Wikimedia Commons)

A Selfridge’s főbejárata napjainkban (fotó: Wikimedia Commons)

A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy Selfridge később némileg módosított a világhíressé vált szlogenen; akárcsak Andy Warhol, aki egy idő után annyira megunta a úton-útfélen idézett aranyköpését, mely szerint a jövőben mindenki híres lehet 15 percre, hogy inkább egy újat talált ki helyette, ami így szólt: 15 perc múlva mindenki híres lesz

Selfridge pedig egy 1936-os újságcikkben a következő nyilatkozatot tette:

„A vásárlónak nem mindig van igaza. Van olyan, nagyon ritkán, hogy a vásárló észszerűtlenül viselkedik (…) ami minket illet, tartjuk magunkat régi szlogenünkhöz, miszerint a vásárlónak mindig igaza van, de a »majdnem« szó hozzáadásával felmentjük magunkat egy potenciálisan kellemetlen helyzet alól.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top