Ízlésesen kivágott, sötétkék miniruhában lép be a szobába. Annyira gyönyörű, hogy még a férfiszemmel nézve tökéletes Kat Denningst (a 2 Broke Girls című sorozat sztárja) is elhomályosítja. Jókedvű, és valósággal sugárzik, pedig a három órával korábbi sajtótájékoztatón még úgy tűnt, lélekben egészen máshol van, talán épp a kisfiánál, Alephnél. Natalie ugyanis hosszú szülési szabadság után tért vissza a reflektorfénybe a Thor – Sötét világ című szuperhősös fantasyvel.
Nem voltatok féltékenyek a srácokra, hogy a kaszkadőrmutatványok és a veszélyes jelenetek java nekik jutott?
Kat Dennings: Ugyan! Nekünk legalább nem kellett edzenünk és diétáznunk, mielőtt a kamera elé álltunk.
Natalie Portman: Sokkal könnyebb dolgunk volt. Azok a fantasy-jelmezek már ránézésre is nagyon nehezek voltak. Jó sztorikat tudnánk mesélni arról, hogyan jártak bennük a szünetekben pisilni…
A filmet Londonban forgattátok több hónapon át. Milyen volt az Egyesült Államokból átköltözni ide ilyen hosszú időre?
Natalie Portman: Ha hollywoodi színész vagy, nem kerülheted el, hogy Londonban dolgozz. Nem messze a stúdiótól laktunk, egy festői helyen, lovakkal, zöld pázsittal, esős délutánokkal, vagyis idilli angol tájon. Mondjuk, Kat ebből semmit nem élvezhetett…
Kat Dennings: Mert mint az őrült röpködtem oda-vissza Los Angeles és London között hat hónapon át a tévésorozatom miatt. Nem panaszként mondom, mert már az is nagy logisztikai hőstett volt, hogy egyáltalán megszervezték, hogy mindkettőt csinálhassam egymás mellett. Cserébe viszont fél éven át egy szabadnapom sem akadt, a legjobb barátom pedig a jetlag volt.
Natalie Portman: Persze ettől még mindig felkészülten és gyönyörűn jelent meg a forgatáson.
Kat Dennings: Kösz, baby.
Melyik volt a legfurcsább forgatási helyszín, ahol megfordultatok?
Natalie Portman: Ahol először találkozom Thorral a filmben. Egy régen bezárt, külvárosi hanglemezgyárnál vettük fel.
Kat Dennings: Azt se tudom, hol volt az a hely. Mindig átaludtam az utat, amikor kocsival odavittek.
Natalie Portman: Rémülten néztem, hogy a falaknál majdnem fél méteres magasságban minden teli volt galambsz*rral. Nem volt túl bizalomgerjesztő környék. Rögtön az jutott eszembe, hogy vajon biztonságos itt forgatni?
Kat Dennings: Mindenki beteg lett, amikor ezeket a jeleneteket vettük fel. Szerintem egy kicsit látszik is rajtam a filmben.
Natalie Portman: Akkor tört ki errefelé a norovírus-járvány. Nem volt ember a stábból, aki ne kapta volna el. Bármelyik nap mentél ki, mindig épp más volt beteg. Csak azt láttam, hogy az emberek egyfolytában a mosdóba rohangálnak…
Kat Dennings: Én már elkaptam a norovírust Párizsban is, egy romantikus randevú alatt. Hidd el, az sokkal rosszabb! (nevet)
Natalie Portman: Ó, drágám! Ugye azért így is szeretsz? (nevet)
Kat Dennings: Pontosan így történt. (nevet)
Egy ilyen moziban, mint a Thor – Sötét világ, lehet ugyanolyan mélységű alakítást nyújtani, mint egy színdarabban vagy egy drámában?
Kat Dennings: Színházról ne engem kérdezz! Azt hiszem, utoljára gyerekkoromban álltam színpadon, amikor sok gyerektársammal együtt egy elfekvőben volt fellépésünk. Életem legrosszabb színészi élménye volt. A szünetben minden néző elhúzott, és a második felvonásra senki nem jött vissza. (hosszan röhögni kezd) Mi is volt a kérdés? (nevet)
Natalie Portman: Tudod, összehasonlítás…
Kat Dennings: Nehéz ezt összehasonlítani. A Thor első részénél például egy komplett kisvárost építettek fel körénk. Nem is láttam sehol asszisztenseket, így azt se tudtam, mikor kell kamera elé állnom. Aztán kiszúrtam, hogy minden teli van beépített mikrofonokkal, és azokon keresztül szóltak hozzánk. Ezeknél a filmeknél minden hatalmas, és minden sokba kerül. Ez egy egész más liga.
Natalie Portman: Igen, és pont a sok külsőség miatt nehéz megmutatni magad színészként. Szerintem az emberek nem értékelik eléggé az olyan sztárokat, mint Chris Hemsworth, aki ilyen frizurával, ilyen kosztümben és ilyen fegyverrel se válik nevetségessé, ráadásul egyfolytában olyan partnerekkel szerepel együtt, akiket csak utólag teremtenek meg a trükkmágusok, és folyton zöld hátterek előtt ugrál. Ilyen körülmények között a legnehezebb jó színészi alakítást nyújtani.
Natalie, híres vagy arról, hogy mindig kifogástalanul öltözködsz. Milyen érzés egy olyan karaktert játszani, aki hát… nem öltözik túl jól?
Natalie Portman (hatalmas kacajban tör ki): Jane pont úgy öltözködik, ahogy a foglalkozása (tudós – a szerző) megköveteli. Szerintem mindenkinek úgy kell öltöznie, ahogy azt az életstílusa és a személyisége megkívánja.
Mióta anya lettél, kevésbé figyelsz oda a divatra és arra, hogy mit veszel fel?
Natalie Portman: Nem igazán szoktam ezen gondolkodni. Sosem voltam egy divatfüggő típus. A vörös szőnyeges eseményekre, interjúkra és sajtótájékoztatókra mindig szakemberek öltöztetnek fel, szóval nem mondanám, hogy ezen túl sokat kell agyalnom. Mondjuk azt észrevettem magamon, hogy mostanság kifejezetten jólesik, amikor az ilyen alkalmakkor egy kicsit hercegnőnek érezhetem magam, miután egy átlagos napomon otthon folyton melegítőben vagyok, és kajamaradékokat takarítok fel.
Pár éve még nagyon komolyan vetted a tanulást. Látsz rá esélyt, hogy visszaülj valamikor az iskolapadba?
Natalie Portman: Ahhoz én már túl öreg vagyok. Rengeteg dolgot köszönhetek az iskoláimnak. Például nem félek kérdezni, ha érdekel valami, és ha nem is iskolában, de bármikor nyitott vagyok új dolgokat tanulni az életben.
Amikor egy filmhez leszerződtök, számít nektek, hogy mennyire nagy az a film? Mekkora a költségvetés, a gázsi…
Kat Dennings: Mindig csak a forgatókönyvet nézem, és azt, hogy kikkel dolgozhatom együtt. Ez abból is látszik, hogy jó néhány olyan filmben benne voltam, ahol a létező legkisebb fizetést adták, ami ma egy színésznek Amerikában legálisan adható. Az adó levonása után azon kaptam magam, hogy ingyen dolgoztam. (nevet) Persze ehhez az is kell, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy megtehessem. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról.
Natalie Portman: Nekem az a legfontosabb, hogy folyton új dolgokban próbálhassam ki magam, és új impulzusok érjenek.
Egy olyan patikamérlegen kiszámolt film után, mint a Thor, két olyan filmet (Knight of Cups és egy másik, aminek még nincs címe) forgattál, aminek még forgatókönyve sincs…
Natalie Portman: Pontosan. Terrence Malick rendezővel most két filmet vettem fel zsinórban, és ő nem a hosszú előkészületeiről híres. Nála egy színésznek nincs ideje arra, hogy két beállítása között a lakókocsiban pihengessen. Egyfolytában történik valami, és nem tudhatod, hogy épp mikor vesz a kamera. Óriási a kontraszt a Thor-mozikhoz képest, de pont ettől lesz érdekes.
Nem furcsa olyan rendezővel dolgozni, aki nem ad interjúkat, és soha nem lép a nyilvánosság elé?
Natalie Portman: A mai világban szinte mindenki magamutogató, és önmagát tolja előtérbe, ezért valóban különös egy olyan emberrel összefutni, akit mindez hidegen hagy. Imádom Terryt, fantasztikus figura.
Nem lehet, hogy azért szereti őt kábé a világ összes filmsztárja, mert már egy kicsit unják ezt az egész celeblétet?
Natalie Portman: Nem fogok elkezdeni a sztárság nehézségeiről papolni, mert azt gondolom, hogy az embereknek jóval nagyobb problémáik vannak ennél, és úgyis csak nyafogásnak tűnne.
Épp az első rendezésedre készülsz. Miért most jött el számodra a megfelelő pillanat?
Natalie Portman: Ez a történet már régóta érlelődik bennem. Hét éve olvastam először a könyvet (Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről – a szerző), és azóta agyalok rajta. Annyi mindent jelent nekem. Azt hiszem az utolsó lökést az adta, hogy jövőre Párizsba költözünk a családdal, és úgy döntöttem, hogy még az előtt meg akarom csinálni a filmet. A határidők mindig jót tesznek a kreativitásnak.
