Az 1700-as években egy nem mindennapi családba csöppenünk, ahol Mary apja híres szabadgondolkodó, tudós, filozófus, mindamellett pedig kegyetlen zsarnok. Anyja pedig az első feministák egyike. Elképzelhetetlennek tűnik még ma is, de ez a két ember abban az időben a szabad szerelemben és a többpartnerségben hitt. Az asszony nagy szószólója volt a női egyenjogúságnak, amiben az az ironikus, hogy közben egy bántalmazó, lelki és testi terroristával élte az életét. Sokáig vadházasságban éltek, fittyet hányva a kor szabályainak, ám Mary születése előtt mégis a házasság mellett döntöttek. Édesanyja belehalt a szülésbe, így az apára hárult Mary és anyjának előző kapcsolatából született lánya, Fanny nevelésének feladata, ami rányomta bélyegét a kislány gyerekkorára.
Mindent elsöprő szerelem
Az apa egyetlen pozitív hatása az életére az volt, hogy filozófiai érdeklődése miatt a házuk folyton tele volt a kor legnevesebb költőivel, szabadgondolkodóival, tudósaival, akikkel Mary örömmel töltötte az idejét. Rengeteget tanult tőlük, tágította látókörét, majd 17 évesen bekövetkezett az, ami az egész életét meghatározta onnantól kezdve: egymásba szerettek Percy Bysshe Shelley költővel. Ám a férfi felesége épp akkor várta második gyermeküket, tehát távolról sem volt szabad ember.
Vonzalmuknak azonban ez sem állított akadályt, Shelley először azzal az ötlettel állt elő feleségének, hogy éljenek hármasban, fogadja el Maryt második feleségnek maga mellé. Az asszony hallani sem akart erről. Mire a költő fogta magát, hátrahagyta nejét és gyermekeit, megszökött szeretőjével, Maryvel Itáliába.
Tragédiákkal és halállal kikövezett út
Szökésük nem sokkal később oda vezetett, hogy Shelley felesége önkezével vetett véget életének, nem viselve el a megaláztatást. Érdekesség a történetben, hogy Shelley a feleségét is megszöktette korábban az apai háztól, majd többször elhagyta szeretőiért. Az asszony öngyilkossága nyitott utat a két szerelmesnek, hogy összeházasodjanak és gyereket vállaljanak.
Innentől kezdve azonban a tragédiák csak sokasodtak az életükben. Mary féltestvére, Fanny is az öngyilkosságot választotta, miután nem bírta elviselni apja zaklatását és veréseit. Az apa ugyanis Mary szökését a családon esett olyan nagy szégyenfoltnak tartotta, hogy folyamatosan Fannyn verte el dühét, ami elől végül a 22 éves lány inkább a halálba menekült. Mary lelkiismeretére ólomsúllyal nehezedett féltestvére halála, saját magát okolta érte élete végéig.
Nincs áldás a gyermekáldáson
Nemcsak a rokonok öngyilkosságai vetettek árnyékot szerelmükre, nem volt áldás gyermekeik születésén sem. Három gyermekük volt, de csak a negyedik élte túl a kisbaba kort, és cseperedett fel végül. Nem elírás, hogy a háromból a negyedik nőtt fel, mivel időközben barátjuk, Lord Byron nem kívánt gyermekét is magukhoz vették születése után, azonban a kislány két hónapos korában szintén elhunyt.
Mary még csak 25 éves volt, amikor bekövetkezett élete nagy törése: férje vitorlása viharba került, és elsüllyedt a tengeren. Imádott férje halála megtörte az asszonyt. 51 éves koráig betegségekkel és anyagi problémákkal küszködött, ebből csak apósa öröksége mentette ki.
 |
| Jelenet az 1935-ben készült Frankenstein menyasszonya című filmből |
A tragédiákkal kikövezett magánéletet a szakmai sikerek sem tudták feledtetni. Bár a Frankeinstein hatalmas sikert aratott, a filmek világába már nem jutott el Mary üzenete vele. A Frankeinstein ugyanis nem horrorisztikus történetnek indult, később, a filmadaptációkkal változtatták át, helyezték középpontba a szörny alakját. Igaza volt Stephen Kingnek, mikor azt mondta róla, hogy romantikus lányregény, mivel valóban egy fiatal lány képzeletének szüleménye, melyben nagy erkölcsi mondanivalót akart átadni az olvasóknak.
