Újabb két nő szólalt meg Marton László rendező szexuális zaklatási ügyében, aminek nem lesz vége attól, hogy a színházi szakember bocsánatot kért. Az Indexnek nyilatkozó nők története teljesen beleillik abba az új képbe, ami szexuális ragadozóként festi le a tanár urat, aki Stohl András szerint is egy úriember.
Az egyik nő csupán öt éve, 2012-ben kezdett Marton Lászlóval dolgozni a Vígszínházban, ahol a rendező irodájában zajlott a közös munka. A zárt ajtók mögött aztán elkezdődött a tapi, a nő állítása szerint Marton először a combjait, majd a melleit kezdte simogatni. Megpróbáltatásait elmesélte néhány szakmabelinek is, akik csak azt mondták, hogy „ja, a tanár úr szereti a fiatal, csinos lányokat, jár a keze”.
A próbákon ugyanúgy folytatódott a fogdosás.
Próbáltam távolságot tartani tőle, de utánam jött, és ment a tapi. Néha messzire dobtam a tollam, mint egy idióta, és mentem a tollam után, vagy rávágtam a jegyzeteimet a kezére, de ez semmit nem használt. Ennek a béna küzdelemnek volt szemtanúja is.
Megvolt a cukrászdás jelenet is, amikoris Marton egy londoni szexpartira invitálta áldozatát.
Miután a nő a szexuális zaklatások miatt a háttérbe vonult, egy másik fiatal lány környékezett meg a rendező, de rajta sem tudott segíteni, mert kollégái lebeszélték arról, hogy bepanaszolja a tanár urat a vezetőségnél.
Marton László – MTI Fotó: Kovács Tamás
Az Indexnek nyilatkozó másik áldozat elmondása szerint ő még a kilencvenes években, kiskorúként csöppent bele a Vígszínház varázslatos világába, ami mindig úgy vonzotta. 17 évesen már a próbákra is bejárt. Marton itt szúrta ki magának, eleinte csak mellé ült, majd néhány próba után megsimogatta a combját, majd később már át is karolta, aztán egy premier alkalmával be is próbálkozott:
Szóval nem sokkal kezdés után leült mellém, tök sötét volt, ment az előadás. Megfogta a kezem, és rátette a saját combjára. Megint nem tudtam, hogy mit csináljak, nézegettem jobbra-balra, látja-e valaki. Senki. Zavarban voltam, de nem volt jobb ötletem, és levettem a kezem. Kis idő múlva újra próbálkozott, de ekkor a saját kezét csúsztatta be a lábaim közé. Teljesen kétségbeestem, ilyen még nem történt velem. Viszont azt éreztem, hogy ha ellenállok, nem tehet semmit, egy előadás közepén ülünk. Tehát kivettem a kezét, és még valami olyasmit is suttoghattam, hogy kérem, ne, vagy nem szeretném, vagy valami ilyesmit. Mosolygott, megpaskolta a lábamat és kiment. Többé nem nyúlt hozzám.
A nők azért mondták el a történetüket, mert az interneten nagyon leegyszerűsödött az ügy megítélése, dúlnak az indulatok, jönnek a minek ment oda-jellegű értetlenkedések.
Az utolsóként nyilatkozó áldozat nem szexuális zaklatásként élte meg az esetet; nagyon rosszul esett neki, de sikerült rajta túllépnie. „Megbocsáthatatlan, amit fiatal lányokkal művelt. És nagyon sajnálom a Vígszínház dolgozóit, akiknek most egészen mással kellene foglalkozniuk, és akiknek semmi közük az egészhez. Mert nem igaz, hogy mindenki tudott róla. Mint ahogy az sem igaz, hogy senki nem tudott semmit.”
