A hírnév a 21. században már nemhogy feljogosít, hanem jóformán kötelez is rá, hogy az ember mindenbe beleártsa magát, amibe mások egy élet munkáját ölik: a híres énekesnő színészkedik, a híres rapper divatkollekciót tervez, a híres híresség lemezt és parfümöt készít, az pedig a legkevésbé sem számít, hogy a végtermék minősége többnyire erősen kifogásolható. Minthogy a műfaj őshazájában és első számú kísérleti laboratóriumában, az USA-ban már a politika legfölsőbb szintjein is megvetették a lábukat a celebek, nincs semmi meglepő abban sem, hogy az irodalomban jóformán át is vették az uralmat a világon mindenhol, és minden visszautasított kezdő írótehetségre jut egy könyvet publikáló színész meg egy műsorvezető és egy realityhős is, akiknek nagyon sok fa értelmetlen halála szárad a lelkén. A szabályt erősítő kivételek viszont itt is akadnak: az alábbi, ismert személyiségek által jegyzett könyvek egyáltalán nem a nyomdaipari hulladék kategóriájába tartoznak.
Steve Martin: Az eladólány
A közösségi oldalakon is király Steve Martin írói kvalitásairól a legtöbbet talán az mondja el, hogy első kisregénye szinte minden nagy lapban árnyalt, a gyengébben sikerült részletekre és a fénypontokra egyaránt kitérő kritikát kapott, ez ugyanis azt jelenti, hogy komolyan vették az irodalomkritikusok. A konszenzus pedig az volt, hogy ha néhol a stílusán még csiszolhatna is, a karaktereivel és a történetvezetéssel bőven rászolgál az olvasók bizalmára ez a meglepően szomorú mű, szóval összességében a komikus nemcsak ígéretes, hanem érett írónak is bizonyult Az eladólány szerzőjeként, amiből később aztán persze filmet is készített.
Steve Martin a könyvét dedikálja (Fotó: Frederick M. Brown/Getty Images)
Jakupcsek Gabriella: Megúszhatatlan
Az 55-öt nemrég betöltő Jakupcsek Gabriella úgy vette nagyon komolyan a könyvírást, hogy nem vette túl komolyan: nem állt neki regényt kanyarítani, és nem avatta magát szaktekintéllyé sem valamilyen speciális (vagy épp túlontúl általános) területen, hanem egyszerűen megosztotta az élettapasztalatait néhány témában, amit fontosnak tart. A Megúszhatatlanban nincsenek kinyilatkoztatások, nincsenek kulisszatitkok, sem receptszerű életvezetési tanácsok, vannak viszont érdekes felvetések, őszintén elmesélt személyes történetek és bölcs meglátások. Amelyekkel minden bölcsességük dacára akár vitázni is lehet, a szerző szerint is.
Tina Fey: A nagymeNŐ
Az egyik legismertebb és legviccesebb női komikus önéletrajzi (jellegű) könyvével sem hagyja el a kaptafát: ez a kötet tulajdonképpen egy standupprodukció a legjobb fajtából, csak éppen írott formában. Azaz hol kellemesen cinikus, hol stílusosan önironikus anekdotafüzér, amely a maga szarkasztikus módján korántsem csak nevettet, hanem állást is foglal egy csomó fontos kérdésben, és kimondottan magvas gondolatokat fogalmaz meg az életről, a világról és a női sorsról.
Ethan Hawke: Hamvazószerda
Akit kétszer jelöltek a legjobb forgatókönyvíró Oscar-díjára, az nyilván nem csak a hecc kedvéért írogat, az viszont korántsem biztos, hogy egy sikeres forgatókönyvíró sikeres regényíró is tud lenni. Nos, Ethan Hawke-nak sikerült a mutatvány, ami annak fényében különösen nagy teljesítmény, hogy elsődlegesen ugye nem is egy forgatókönyvíróról, hanem egy színészről beszélünk. A Hamvazószerda a sztár második kötete, és ha az túlzás is, hogy egy brit kritikusa egyenesen Salingerhez hasonlította miatta, azért bőven érett mű egy felnőtté válni próbáló férfiról és a gyermekével terhes partneréről, kicsit Nick Hornby-s, elég érzelmes és nagyon nyers stílusban.
Tina Turner: Én, Tina – Életem regénye
Az életrajzíró hírességeknek természetesen könnyebb dolguk van, mint azoknak, akik valami különlegesebb irománnyal akarnak előrukkolni, de láttunk már ebben a műfajban is elég lapos munkát ahhoz, hogy nagyra értékeljünk egy igazán jól sikerült memoárt. A testi-lelki terrortól a boldogságig jutó Tina Turner – Kurt Loder közreműködésével született – könyve ilyen: az erőszakos férjét elhagyva negyvenéves korában szó szerint a nulláról újrainduló, és elképzelhetetlen magasságokba jutó énekesnő sztoriját tényleg érdemes ismerni, sőt tanulni is lehet belőle, és az írás képes ehhez méltó módon is tálalni a történteket. (Idén ősszel, közel harminc év után egyébként megjelenik a folytatás is My Love Story címmel.)
Tina Turner a 86-os könyvbemutatón (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)
Ambrus Attila: Haramia
Bret Easton Ellistől nem volt meglepő, amikor Holdpark című regényében saját életének valós eseményeit úsztatta át egy oldalról oldalra hajmeresztőbbé váló fiktív sztoriba, elvégre ő a posztmodern irodalom egyik nagyágyúja – a Viszkistől viszont elég megdöbbentő egy hasonló próbálkozás. Az meg pláne, hogy milyen jól sikerült: a szöveg kellően kemény, de nem keménykedő, a sztori a szájbarágósságot kerülve sokat mond a szerzőről, de megállja a helyét önmagában is, az pedig tényleg egy pozitív értelemben provokatív ötlet, hogy a jó útra tért Ambrus alteregója a könyvben letér a jó útról. A tanulság: ha már celeb írja a bűnügyi regényt, írja az exbűnöző celeb, aki tudja, miről beszél.
Duff McKagan: It’s So Easy… és más hazugságok
A Guns N’ Roses basszusgitárosának (egyébként profi társszerző nélkül írt) önéletrajzában nem a rock and roll memoárok központi témái, azaz az ipari méreteket öltő alkohol- és drogfogyasztás meg az ezekből fakadó anekdoták játsszák a főszerepet, hanem az, hogy hogyan volt képes mindennek hátat fordítani a szerző. Miután a kötelezőt hozva majdnem meghalt, Duff McKagan megdöbbentő módon önerőből számolt le addikcióival a sport, majd a tanulás segítségével (egészen az egyetemig ment dollármilliomos szupersztárként), és minderről olyan keresetlenül inspiráló stílusban számol be, hogy akarva-akaratlanul is sarokba állít vele minden ócska önsegítő könyvet.
+1: Carrie Fisher: Postcards from the Edge
Magyarul nem jelent meg, angolul olvasóknak viszont a többihez hasonlóan ajánlott a két éve elhunyt Carrie Fisher önéletrajzi ihletésű regénye is a sztárélet árnyoldalairól. Azt mindenki tudja, hogy a Star Wars Leia hercegnője első kézből szerezte az itt megénekelt keserű tapasztalatokat, de épp ez a kötet a bizonyíték rá, hogy miután félresiklott a karrierje és a magánélete is, az írásban nagyon megtalálta önmagát.
