Az Angyalbőrben a Honvédelmi Minisztérium megbízásából készült. Hogyan került kapcsolatba a minisztériummal?
A minisztérium politikai főcsoportja keresett meg, konkrétan dr. Varga István alezredes volt a felelőse a dolognak. Kiírtak egy pályázatot egy katonai témájú filmsorozatra, és nagynevű íróktól rendeltek be különböző forgatókönyveket. Érezték, hogy a bejövő könyvekből csak egy nagyon nagy káosz alakul ki, és ez így nem fog menni, ezért azt gondolták, hogy megkeresnek engem. A Linda sikere és a Robog az úthenger után voltunk már.
Gondolom, a Linda sikere volt a meghatározó…
Az hihetetlen volt. Kiürült a város, amikor ment. Az utcán nem volt ember olyankor.
Mondták, hogy mi célból kell nekik egy sorozat?
A fő ok az volt, hogy akkoriban nagyon rossz volt a honvédség image-e, az egyenruhát nem szívesen hordták a fiúk, mert megszólták őket a vonaton, villamoson… Rájöttek, hogy a média segítségével változtathatnának ezen, és ehhez kellett egy jó sorozat. Odaadták nekem a könyveket, amiket addig írtak. Elolvastam mindet, és mondtam, hogy én ezekkel nem tudok mit kezdeni. Ezekből nem lesz sorozat. Én csak olyat tudok csinálni, ami nekem tetszik, amit én szeretek. „Csinálj egy anyagot. Kifizetjük” – mondták. Már akkoriban is teamben dolgoztam, volt körülöttem egy tizenhárom fős csapat, összehívtam őket, és elkezdtünk beszélgetni. Általában én indítom el, eszembe is jutott valami, a többiek meg továbbvitték.
Gát György (Fotó: Leéb Ádám)
Mi volt a kiindulópont?
Az óráimon is azt tanítom, hogy a sorozat a klisék művészete. Ezért van az, hogy ha van valahol egy sikeres sorozat, azt utána lemásolja mindenki. Az bevált, az mehet. A sorozatkészítésnek vannak szisztémái, ezt én olvastam, tanultam. Az ilyen típusú sorozatoknak, amit én csinálni akartam, három kliséje van. Az egyik a Három testőr-szisztéma, a másik A piszkos tizenkettő, és még vannak a duel felállások két férfival, két nővel vagy egy férfival és egy nővel. A srácokkal sokat beszélgettünk arról, hogy melyiket vegyük elő, mert mindegyiknek mások a szabályai. A hadsereg témájához A piszkos tizenkettő-szisztéma tűnt a legjobbnak, tehát legyen egy főszereplő, neki egy al-főszereplője, és alattuk meg legyen sok érdekes karakter, egy igazi különítmény. Legyen egy katonatiszt, legyen egy nagypofájú srác, aki a sorozat sztárja, és alatta meg legyen tizenkét jó karakter. Ez lett az Angyalbőrben.
A honvédség hogyan fogadta az elkészült forgatókönyveket?
Varga alezredes megvívta a maga vitáit a minisztériumban, és utána mondta nekem, hogy uccu neki, vágjunk bele. Kérdezte, hogy mire van szükségünk. Elmondtam neki a számot, mert, ugye, volt egy költségvetés. Ilyen drága filmet Magyarországon senki nem készített, mint ez. Ez a Magyar Televízió pénze volt, amit a honvédségen keresztül még megtámogatott az állam. Pluszban a honvédség még egy dologgal támogatott: minden elérhető eszközzel. Ha ezért fizetnünk kellett volna, az horror összeg. Az a rész, amiben láthatsz egy spontán átkelést a Dunán pontonhíddal, harckocsikkal és a levegőben a MIG-ekkel, az önmagában hatvanmilliós tétel volt. Ez az egy epizód. Akkoriban egy mozis nagyjátékfilm készült ennyiből. Ritkán adatik meg egy rendezőnek, hogy szabadon álmodhat, és valaki kifizeti a számlát. Velem azóta sem történt ilyen, és már nem is lesz.
Mészáros Zoltán, Faragó András, Szerednyey Béla és Békési-Kálid Artúr (Fotó: Bartók István)
Voltak vitái a minisztériummal?
Nagy vitáink voltak. Az én feltételem az volt, hogy nem csinálok dokumentumfilmet. Ragaszkodtam hozzá, hogy hozzányúlhassak a katonai szabályokhoz. Nem akartam, hogy jöjjön velem egy tábornok, és olyanokat mondjon, hogy „Ezt nem lehet, mert nem így van”. Megváltoztattam az egyenruhákat, akkoriban a katonáknak nem olyan egyenruhája volt, mint amit a sorozatban láthatsz. Az elvtárs megszólítást bajtársra változtattuk. Megváltoztattuk azt, ahogy a katonák jelentést tesznek… Borzalmas nagy vitáink voltak, de Varga alezredes mindig megvédett engem. Nem engedtem az elképzeléseimből, mert tudtam, hogy ha engedek, akkor a sorozat nem lesz jó, és nem fogják szeretni az emberek. Én egy humoros, könnyed sorozatot képzeltem el, én ilyeneket tudok jól csinálni. Arra meg különösen büszke vagyok, hogy még az amerikaiak is minket másoltak.
Arra a jelenetre gondol, amikor a fekete katona nem keni be magát feketére álcázásként a Nagy durranás 2-ben?
Igen, ott volt Kálid Artúr jelenete, amiben a srácok bevetés közben adják körbe az álcázó festéket. Ezt szépen lenyúlták. Vagy mind a ketten kitaláltuk, amit én ritkán tudok elhinni.
A katonákat játszó csapat hogyan állt össze?
Nagyrészt olyan fiúkat válogattunk össze, akik jelentkeztek a Színművészetire. Még mielőtt elkezdték volna a főiskolát, mi leforgattuk velük az Angyalbőrben-t. Nagy részüket fel is vették, és ma sikeres színészek.
Kálid Artúr egy interjúban pár éve azt mondta, hogy ön ugyan megkereste őket a folytatás lehetőségével, de ez azért nem valósulhatott meg, mert ők inkább a főiskolát választották…
Fogadjuk ezt el, de én nem kerestem meg őket. Nem érdekelt tovább, nekem ennyi volt. Én a Lindát se folytatom, pedig a mai napig kérdezgetnek. Annyi dolgom és tervem volt akkor már.
Az Angyalbőrben csapata
Ugyanakkor a Kisváros bizonyos szempontból folytatásnak volt tekinthető.
Usztics Mátyás nagyszerű színész volt, de nagyon nehéz fiú, és nem egy jellembajnok, bár halottakról vagy jót, vagy semmit. Irgalmatlan sokat kellett vele csatáznom. Ő ilyen karakán legény, mindig kiállt, ha valamiről mást gondolt. Az Angyalbőrben tette őt szupersztárrá. Később úgy, ahogy van, le is nyúlta az egészet, és megcsinálta a Kisvárost, ami kvázi az Angyalbőrben folytatása akart lenni. Mondjuk, soha nem érte el a sikerét, de neki nem is ez volt a szakmája. Ő egy színész, akinek az volt az elképzelése, hogy máshoz is ért. Szerintem nem. De ez már történelem. Nem volt egy egyszerű figura Mátyás, de én bírtam őt, és jó színésznek tartottam. Be is vált. Mindig is ilyen összecsapom a bokám fickó volt, egy katonás krapek.
Gát György, a magyar sorozatkészítés doyenje
Gát György alulról járta meg a televíziózás ranglétráját, rendezővé és producerré válása előtt volt író, színész, dramaturg, kameramann és még sok minden más is. Legnagyobb sikerét a Linda című sorozat, az Angyalbőrben és a Família Kft. jelentette. Ma az ELTE Média Tanszékén tanít.
A főcímdalt előadó Moho Sapiens zenekar hogy jött a képbe? Ők nem voltak igazán ismertek a sorozat előtt.
Kaptam egy demót, és megtaláltam ezt a zenekart. Szikora Robival nagyon jóban voltam, őket mindenképp akartam, de akartam melléjük egy másik bandát is. Ez lett a Moho Sapiens, akik nagy sztárok is lettek.
Miért nem az R-Go csinálta a főcímdalt? Ők voltak a nagy sztárok akkoriban.
Mert a Robi főcímdalnak szánt nótája nem tetszett nekem. Egy főcímdalnak is megvannak a sajátosságai. Annak önjárónak kell lenni. A Robi nótái is szerepeltek a sorozatban, mert jók voltak, csak nem főcímdalnak.
A nyolcvanas évek végén kötelező volt, hogy egy magyar sorozat teli legyen félmeztelen nőkkel? Az Angyalbőrben biztosan nem spórolt a pucérkodással.
Én szeretem a szép félmeztelen nőket. Hiszek abban, hogy a nézők is szeretik. Abban az időben, ha filmet akartál csinálni, adta magát, hogy legyen. A sorozatban lévő nők sikert arattak, egyik se volt a barátnőm, nem azért lettek szereplők.
Közülük a butikos Nellyt alakító Piszny Mónika valóságos szexszimbólummá vált akkoriban. Őt miért kellett Vándor Éva hangjával újraszinkronizálni?
Mert nem színész volt. Nagyon csinos volt, megvolt a szükséges kisugárzása, de nem volt jó a hangja. Rájöttem, hogy jobb, ha kicserélem.
Nem sértődött meg?
Nem kérdeztem.
Vele mi történt azóta? Az interneten nagyjából semmit sem lehet találni róla.
Fogalmam sincs. Vége lett a forgatásnak, elbúcsúztunk, kifizettük, és ennyi.
Érdekes, hogy rengeteg szereplő vált a sorozatból sztárrá, de pont a főszerepet, Urbánt játszó Mészáros Zoltán nem. Vele mi történt?
Ő egy ilyen világcsavargó volt. Mindenkivel, aki benne volt a filmben, csináltam egy próbafelvételt a főszerepre is, mert nem tudtam, hogy ki legyen az. Olyat kerestem, aki sztár lehet, akit látva lehull a bugyi a lányokról. Nem éreztem egyikükben sem azt a karizmát, hogy ő lehetne. Volt azonban egy srác, akire tulajdonképpen az egészet írtuk. Amikor megismerkedtem Kaszás Gézával, rögtön éreztem, hogy ő lehet az. Ez még a forgatókönyvírás fázisában volt, az Angyalbőrben-t tulajdonképpen rá írtuk. Abszolút hollywoodi sztáralkat volt. Sportos volt, jól nézett ki, de volt vele egy kis probléma. Már felépítettük a díszleteket, jöttek sorban a színészek ruhapróbára, de Kaszás szerződése nem akart megérkezni. Mondom neki, hogy Géza, miért nem írod már alá? Mondja, hogy beszélt a papájával meg a barátnőjével, és kevés ez a pénz… De hát életedben nem játszottál semmit! Soha ennyit színész Magyarországon szerepért nem kapott, mint amennyit te kapnál. De hogy ez akkor is kevés. Géza, tudod mit? Szevasz!
„Ha gond volt velük, körletelhagyási tilalmat rendeltem el, vagyis bezártam őket.” (Fotó: Leéb Ádám)
Közvetlenül a forgatás előtt?
Igen. Ott álltunk főszereplő nélkül. Szurdi Miki barátommal, aki a partnerem volt, sétáltunk éjjel a Váci utcában, és vitatkoztunk azon, hogy mit csináljunk. Adjunk többet a Gézának, mondta, de én egy fillérrel sem adtam volna többet. Ha én most engedek, akkor ezzel az emberrel mi nem fogunk bírni. Engem nem lehet zsarolni. Nem hagyom magam. Nem adtam volna neki többet, mert ekkor már úgy kiszerettem Kaszásból, hogy látni sem akartam.
Hogy jött képbe Mészáros Zoltán?
Újranéztem a próbafelvételeket, amiket korábban csináltunk a csapathoz. Beugrott, hogy csináltam próbafelvételt egy rongyos ruhájú, hosszú hajú sráccal a Gór Nagy-tanodából. Baromira tetszett a srác, adtunk is neki egy pár mondatos szerepet. Ez volt a Mészáros Zoli. Szurdi Mikinek ekkor a felesége volt a Gór Nagy Mari. Megkértem, hogy hívja fel, és kérdezze meg, mi van a Mészáros Zolival. Fogalma nem volt, nem látta fél éve. Elkezdtük felkutatni és körbetelefonálgatni a barátait, de senki nem tudott róla semmi, összevissza csavargott. Akkor indult a Danubius Rádió, és mondtam nekik, hogy van egy ötletem: keresek egy srácot a főszerepre, de nem találom. Leírtam nekik egy szöveget, hogy keresem Mészáros Zoltánt egy filmszerep ügyében, jelentkezzen a Pasaréti Filmstúdióban. Ezt a rádióban bemondták hatvankétszer. Egyszer csak ülünk kint Pasaréten a gyártási szobában, és kopogtatnak. Mészáros volt az. Borostásan, hosszú, zsíros hajjal, lerobbanva. Veszprémben volt, onnan jött. Akarsz játszani főszerepet egy sorozatban? – kérdeztem. Hát hogyne akarnék. Mikor kezdenénk forgatni? Holnap. Ráérsz? Mást se csinálok, csak ráérek. Reggel elkapták a fodrászok, jött a ruhapróba. Három nap múlva forgattunk.
Mészáros Zoltán és Usztics Mátyás az Angyalbőrben c. sorozatban (Fotó: Bartók István)
Mit gondol, miért nem lett belőle igazán nagy sztár?
Ő egy rakoncátlan csikó volt, de imádtam. Nagyon nehéz volt őt fogni. Megcsinálta a munkát, de eltűnt, késett… Minden pedagógiai képességemet be kellett vetnem, hogy a forgatás lemenjen vele. Nagy rizikó volt. Utána elkerült különböző színházakhoz, lett egy felesége, néha felhív…
Gondolom, nemcsak Mészároshoz, hanem az egész fiatal csapathoz szükség volt pedagógiai érzékre.
Nagyon keményen kellett őket fognom, mert olyanok voltak, mint egy zsák bolha. Kitaláltam egy trükköt. A srácoknak egyetem előtt be kellett vonulniuk katonának. Elintéztem a Varga Pistával, hogy bevonultassuk őket, így már a forgatás is beleszámított a szolgálati idejükbe. Ha gond volt velük, körletelhagyási tilalmat rendeltem el, vagyis bezártam őket. Az ő körletük a díszlet volt, és katonaként kötelességük volt a körletben tartózkodni.
A honvédség elérte a célját? A sorozat bemutatásával népszerűbbé vált a sorkatonai szolgálat?
Bevált, méghozzá nagyon. Az Angyalbőrben megfordította a honvédség negatív image-ét. Ehhez biztos hozzájárult a rendszerváltás is, vagy olyan apróságok is, hogy a mi egyenruháinkat is figyelembe vették az új katonai egyenruhák tervezésénél.
