Hosszú éveken át versenyeztek, számos díjat nyertek, mindent tudnak a sportról, az egészséges étkezésről és a táplálékkiegészítésről. Igazi példaképek, akik rengeteg embert motiváltak az életmódváltásra elért eredményeikkel, videóikkal, előadásaikkal vagy éppen a közösségi oldalaikon megjelent jó tanácsokkal, tippekkel. Azt azonban kevesen tudják, hogy Béres Alexandra iszonyú pocakos volt gyermekkorában, Kiss Virágot pedig sorra érték a különböző sportokban a sikertelenségek.
„Gyermekkoromban a mozgás okozta az örömöt – mesélt Alexandra a kezdetekről. – Ötéves koromban beírattak egy óvodás tornára, mert nagyon nagy volt a pocakom, de tényleg, iszonyú nagy. És gyakorlatilag ott ragadtam az edzőteremben. Nekem ez lett a legszebb és legjobb dolog, amit el tudok képzelni az életemben, hogy oda járhattam” – emlékszik vissza. Mindig kiválasztották, és már hatévesen a Testnevelési Egyetem ritmikus gimnasztika szakosztályába is felvették. Közben jelentkezett torna tagozatra a suliba, de eltanácsolták. „Az mondták, hogy ilyen rossz alkatú gyereket nem vesznek fel” – meséli Alexandra. Végül a szomszédban lakó kezdő testnevelés tanár segítette visszakerülni, és már 8 évesen válogatott volt a ritmikus gimnasztikában. „Nem vagyok az a nádszál vékony típus, ezért mindig fogyókúráznom kellett, hogy a válogatottban bennmaradhassak. 11 éves koromtól a szüleim már csak zsebpénzt adtak, és én intéztem az étkezésemet” – vall a kezdetekről a fitnesz Európa- és világbajnoka.
Béres Alexandra pocakos kislányként
Kiss Virágnak egy vágya volt: „Nyerni akarok egy kupát. Nem aranyérem, nem oklevél, hanem egy szép nagy trófeát szerettem volna hazavinni” – meséli. Virág nagyon mozgékony gyerek volt, számos sportot kipróbált. „Visszagondolva, hiába voltam nagyon szorgalmas, hiába szerettem volna ott lenni a legjobbak között ezekben a sportokban, nem voltam ott. Nem vittek versenyekre, táncban nem állhattam az első sorban, mikor balettoztam, akkor is csak hátsó soros voltam” – emlékszik a fitnesz világbajnok a kudarcaira. „Én is voltam tornász válogatón, de miután a többiekkel ellentétes irányban futottam körbe és mindenkinek nekimentem, szóltak a szüleimnek, hogy el lehet vinni.”
Majd teltek-múltak az évek, jött a gimi, ami egy »keményvonalas« középiskola volt, ahol Virág történelem szakos volt, ahol a gyerekeket a jogi pályára készítették fel. „Ott első volt a tanulás, ha letettem valamit az asztalra, akkor lehetett menni edzeni” – idézi az iskolai szigort. Akkor már fitneszezett, bár a sporttal viszonylag későn, 14 éves korában ismerkedett meg. Első versenyén egy magyar bajnokságon 6. lett, így nem jött össze a várva várt trófea, majd 19 évesen egy szerencsétlen hátra szaltó után elszakadtak a bokaszalagjai, ezzel a fitneszkarrier is, de jött a testépítés, amiben sorra érte el a sikereket bikini fitnesz kategóriában.
