Akkor néztem utoljára ezt a műsort, mikor Vastag Csaba nyert. Igen, az volt az első X-Faktor Magyarországon 2010-ben. Mikor kiderült, hogy én jövök a döntőre interjúzni, direkt nem kezdtem el megnézni, mi történt eddig a mostani évadban, mert naivan azt hittem, tájékozatlanságom őszinte rácsodálkozást és frissességet eredményez majd. Nos, előbbi meg is történt, de rácsodálkozás helyett a totális döbbenet az, ami kifejezi, amit éreztem.
Amit én láttam elsőre az X-Faktor 2018-as évadából, hogy a látványosan kék Kiss Ramóna és a 75 százalékban exmegasztárosokból álló mentorok elfoglalták helyüket, és elkezdődött a döntő. Egy énekesnő és két együttes jutott a fináléba, ezen csodálkoztam is, hiszen eddig azt hittem (főleg hallomásból), hogy a zenekarok mindig kiesnek az első pár adás alkalmával. Mivel számomra az idei évad teljes mértékben tabula rasa volt, és „nem volt lovam a versenyben”, kíváncsian és lelkesen vártam a produkciókat.
Először az USNK nevű formáció lépett színpadra. Aki nem látta még őket, annyit tudnék elmondani: ők két kedves rapper kisfiú, azt hiszem, mást nem. Már a daluk első két sora után kegyetlenül arcul csapott a felismerés, hogy ezt az évadot bizony már a fiatal generációnak szánták. Másodiknak következett Tamáska Gabriella, akinek előadása nyomokban éneklést is tartalmazott, és akiről még akár el is hiszem, hogy jó hangja van, de ez a produkciókból sajnos nem igazán derült ki. A Stolen Beat nevű formáció láttán vesztettem el a hitem végleg. Ők Lolka és Bolka, akiket ByeAlex örökbe fogadott, és saját álmodozó képére formált.
A mentorok egy-egy – szerintem a legnagyobb jóindulattal is csak középszerűen előadott – dal után olykor felállva tapsoltak, az én teljes megrökönyödésemre. Gáspár Laci kritikáin ByeAlex meg-megsértődött és éreztem, hogy az este nagyon hosszú lesz. Voltak kínzó kérdéseim, például nem értettem, hogy mikor egy rapbanda valaki más számát adja elő, abban hol van az érték. Szerintem az olyan, mintha felolvasnánk egy könyvet, amit valaki más írt, de lehet, én várok túl sokat.
Várható volt, hogy szegény Gabi esik ki, rá, gondolom, kevesebb gyereklány szavazott, mint a fiúkra. Ezután két mentor is színpadra lépett, Puskás Peti a Stolen Beattel, Radics Gigi pedig az USNK-val adott elő egy-egy dalt. Azt kell mondjam, a mentorok jelenléte jót tett mindkét produkciónak, Puskás Peti egy kis életet és energiát injektált az enervált ByeAlex-klónokba,
Radics Gigi csodás hangja pedig egész elviselhetővé tette Eminem wannabe unokaöccseinek rappelését az X-Faktor fináléjában.
Mikor azt hittem, szenvedéseim véget értek, következett Herceg, Opitz Barbi, Dér Heni és Missh közös produkciója, bárkik is legyenek ők, talán Dér Heniről rémlik, hogy megasztáros volt. A gangstarapperek fülledt erotikával teli videóklipjeit megidéző előadást döbbenten néztem végig. Mi, sajtósok egy tárgyalóban néztük a műsort, és ennél a résznél nem igazán tudtunk megszólalni. Olykor valaki felnevetett, mások mosolyogva a fejüket rázták, mi Petivel, a videósommal néha hitetlenkedve egymásra pillantottunk. Ha arra gondolok, hogy az első évad fináléjában a sztárfellépők Ádok Zoli, D. Nagy Lajos, Kovács Kati és az Első Emelet voltak, nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak. Nyolc év alatt nagyot fordult a világ, és úgy érzem, egy kicsit lemaradtam, el kell fogadnom a totális generációváltást.
Az est fénypontja zeneileg egyértelműen a tavalyi győztes duó, Ricco és Klaudia előadása volt. Ugyan róluk sem hallottam még életemben, de ők legalább valóban énekeltek, wow. Az idei felhozatalt nézve egészen elképesztő, hogy tavaly ők nyerték a tehetségkutatót, hiszen zenéjük teljesen más közönséghez szól.
ByeAlex büszkén állt ki a végső eredményhirdetésre mentoráltjaival, a hiphopduó, az USNK nyerte az X-Faktor 2018-as versenyét. Őket és az ezüstérmes Stolen Beatet egyébként rajongó kislányok hada várta a lobbyban, az átlagéletkor maximum 12 év lehetett. Mikor az interjú végén megkérdeztük a győzteseket, hogy nyomnának-e nekünk egy kis freestyle-t, egyből nemet mondtak, és úgy rázták a fejüket, mintha azt kértem volna tőlük, hogy vetkőzzenek meztelenre. Én azt hittem, a hiphop lényege a frísztájl, de akkor ezek szerint nem.
Egyébként mind a négy X-Faktor-döntős fiú rendkívül kedves és szimpatikus – ahogy Gabi is –, semmi rosszat nem tudok róluk mondani, és teljes szívvel kívánok nekik sok sikert a továbbiakban.
Mivel extrémmetál-rajongóként – eddig legalábbis azt hittem – elég nyitott vagyok zeneileg, nem gondoltam volna, hogy én is olyanná válok, mint a szüleim, akik tinikoromban szemüket forgatva sopánkodtak, mikor kicsit hangosabban hallgattam egy-egy kedvenc kazim. Nem tudom hogy a nosztalgikus elfogultság dolgozik-e bennem, vagy tényleg ennyire csapnivaló lett a színvonal, én mindenesetre fontos felismerésre jutottam a finálé alatt.