A XX. század eleji Párizs bohém világának egyik impozáns alakja volt a költő és regényíró Marie de Régnier, aki legalább annyira volt ismert a kalandos szerelmi életéről, mint a munkásságáról. Marie fiatalon ment hozzá a költő Henri de Régnier-hez, de csak azért, hogy ezzel fedezze apja adósságait. A házassága mellett sokáig fenntartott egy erotikus viszonyt egy másik költővel, a szexualitás témáját előtérbe állító Pierre Louÿs-val. Erről a lángoló kapcsolatról szól a Pajzán kíváncsiság című mozi, amiről a rendezője, Lou Jeunet mesélt az nlc-nek Budapesten.
A rendezők első filmje általában a legszemélyesebb. A Pajzán kíváncsiság viszont életrajzi mozi. Miért volt személyes számodra?
Az a személyes benne, hogy hosszú ideje ápolok szoros kapcsolatot fotósokkal, a fotóművészet nagyon közel áll hozzám, mondhatom, hogy szenvedéllyé nőtte ki magát nálam. Jó pár éve volt szerencsém beszélgetni Willy Ronisszal, a fotóssal, akinek egészen egyedi látásmódja volt abban, ahogy a társadalmat és a nőket ábrázolta, és én is valami hasonlót szerettem volna filmre vinni. A szerelmi történet része is közel áll hozzám, és szerettem volna ennyi idősen, szerelmekkel és szenvedélyekkel a hátam mögött bemutatni ezt a nagyon egyedi szerelmi sztorit, ami Pierre Louÿs és Marie de Régnier közt született.
Pajzán kíváncsiság (2019)
Mindig ez volt az első nagyjátékfilmes terved, vagy sok dugába dőlt projekten keresztül vezetett az út idáig?
Moziban kétségtelenül ez az első filmem, de tévében már volt négy filmem korábban, szóval nem mondanám magam zöldfülűnek. Többször próbálkoztam már mozifilmmel korábban, de mindig csak a forgatókönyvig jutottam. A Pajzán kíváncsisággal végül összejött a dolog, bár kosztümös filmet rendezni elsőre azért elég nagy kihívás, de ez nem riasztott el. Egy régi kort idéző film közelebb áll az ízlésemhez és a látásmódomhoz, mintha egy kortárs történetet próbáltam volna elmesélni.
Franciaországban ugyanolyanok a lehetőségei egy filmrendező nőnek, mint egy filmrendező férfinak?
Én főképp a tévében tapasztaltam azt, hogy nőként nehezebb volt érvényesülni. Sokszor előfordult, hogy az általam kinézett projektekre inkább férfiakat választottak. Pedig jártam állami filmes iskolába, úgyhogy ennek a bánásmódnak nem igazán volt alapja. Azt látom, hogy ha valaki jó finanszírozókat tud szerezni, akkor nemtől függetlenül el tudja készíteni a filmjét, viszont mivel mögülem ez a háttér hiányzott, nagyon sokat kellett harcolnom, hogy az első nagyjátékfilmem elkészülhessen. Nőként Franciaországban nehezebb boldogulni. Az Európai Rendezők Szövetségben én foglalkozom a női és férfi rendezők egyenjogúsági kérdéseivel, és azt mondhatom, hogy Európán belül sem túl rózsás a helyzet.
Melyik országban a legjobb és melyikben a legrosszabb a helyzet Európában?
Franciaország áll a legjobban, ahol az elkészült mozifilmek 24 százaléka származik női rendezőktől, viszont rontja a képet, hogy ahogy előbb említettem, a tévében sokkal rosszabb a helyzet: a tévésorozatoknál a női rendezők aránya mindössze három százalék. Ha jobban belegondolunk, a mozis 24 százalék is nagyon kevés, főképp annak tudatában, hogy az állami filmes iskolákban végzett hallgatók 50 százaléka nő, tehát nem az van, hogy nincsenek rendezni akaró nők, hanem az, hogy nem kapnak annyi lehetőséget. Németországban a legrosszabb a helyzet, de említhetném negatív példaként Angliát vagy más országokat is.
A filmed egyik témája az erotika. Míg a kilencvenes években ez a téma domináns volt a mozikban, mára nagyon visszaesett, amerikai filmekben már tényleg alig-alig találkozhatunk vele. Mit gondolsz, miért?
Franciaországban még mindig több lehetőség van az erotika bemutatására, mint az Egyesült Államokban. Abdellatif Kechiche filmjét, az Adéle életét Cannes után például az egész világon ünnepelték. Amerikában az különösen érdekes, hogy nemcsak a nagy stúdiófilmekből veszett ki az erotika, hanem már a független filmekben se sűrűn találkozunk vele. Ennek oka az lehet, hogy a tévében és a közösségi médiában cenzúrázzák azokat a képeket, amik egy kicsit is erotikusak. A Pajzán kíváncsiságban pont az az érdekes, hogy ezzel az álpuritánsággal néz szembe. Az erotikáról nem úgy beszél, ahogy egy férfi rendező beszélne: a színészeimtől sosem kértem olyat, hogy imitálják a szexuális aktust. Egy teljesen másféle nézőpontból szerettem volna bemutatni a témát a képeimen keresztül.
Lou Jeunet (Fotó: Profimedia, Abaca Press)
Pierre Louÿs erotikus fotóinak világán kívül még lebegett előtted valamilyen példa a szexualitás ábrázolásában?
Sok referenciát említhetnék, főleg japán filmeket. Oshima vagy Imamura munkái nagy hatással voltak rám. Az Érzékek birodalma a női vágyat tekintve igen sokat megmutat, és igen messzire megy. Imamura filmjeinek érzékiségét nagyon szeretem, ahogy a humorát is: mindenképp szerettem volna, hogy a filmemben humor is legyen. A fő inspirációmat azonban nem a film, hanem a fotóművészet jelentette. Találtam például egy művészt, aki a saját feleségét fotózta fürdés közben, majd ezekből a fotókból készített később festményeket.
Úgy tudom, hogy ha egy filmben sok a meztelen jelenet, akkor a rendező dolga nehezebb a casting során, mert sokan mondanak neki nemet. Te is ezt tapasztaltad?
Nem tapasztaltam hasonlót. Miután vége lett a castingnak, a kiválasztott színészekkel rögtön elkezdtünk próbálni. Egy profi fotós fotózta őket ugyanazokban a pózokban, mint amikben később láthatjuk őket a filmben, én pedig egy Canon 5D-s kamerával vettem, ahogy a fotós fotózza őket. Ez segített nekem, mint rendezőnek, és nekik mint színésznek hozzászokni ehhez a helyzethez. Rögtön a kezdetektől fogva megbeszéltem velük, hogy ez a film milyen lesz, és az egész csapattal – ami ötven-ötven százalékban állt nőkből és férfiakból – átbeszéltük, hogyan fogjuk bemutatni a meztelenséget. A legfontosabb végig az volt, hogy tiszteletben tartsuk a színészeinket, és soha ne menjünk el addig, ami már nekik kellemetlen lenne. A színészek nem próbáltak meg alkudozni a forgatáson, hiszen már a forgatókönyvben is pontosan benne volt, hogy mit várok majd tőlük, és már a casting során beszéltünk ezekről a jelenetekről. A színészek csak pózolnak a filmben, aktust soha nem imitálnak. Ezzel is szerettem volna az intimitásukat tiszteletben tartani. Maga a szexuális aktus soha nem látható a Pajzán kíváncsiságban. Arra is figyeltem, hogy ne csak meztelen női, hanem meztelen férfitesteket is mutassak.
Pajzán kíváncsiság (2019)
Számodra a Pajzán kíváncsiság Marie vagy Pierre filmje?
Marie nézőpontját mutatom be a filmben, de ez Pierre és Marie filmje, ugyanis Marie nagyon sokat tanul a férfitól mind érzelmek, mind a testiség terén. Fiatal, szerelmes kislányként találkozik Pierre-rel, viszont később nagyon sokat tanulnak egymástól, úgyhogy ez kettejük filmje, női nézőpontból elmesélve.
