2019. December 03.

„Nem vagyok makulátlan” – az X-Faktor egykori győztese, Kocsis Tibor otthonában fogadta az nlc-t

Egyáltalán nem zavarja a jófiú-image, ami az évek során rátapadt, fontosnak tartja a külsőt, és bevallja: annyira imád vásárolni, hogy már nem férnek el a ruhái a lakásában. Új dala és koncertje apropóján Kocsis Tibor az otthonában fogadott minket.

TóCsa

A 2011-es X-Faktor győztese, Kocsis Tibor híres ember, de a lakása – pontosabban az a társasház, amiben a lakás található – majdnem ugyanannyira híres, mint ő. Vagy mondjuk inkább hírhedtnek? Ez ugyanis az a zuglói ház, amiről évek óta cikkeznek a sajtóban. Mivel az építtető, kivitelező nem létesített hozzá elég parkolóhelyet, hivatalosan a lakók nem is kaphattak volna használatbavételi engedélyt, viszont mivel érthető okokból egyikük sem akart az utcára menni, ezért beköltöztek – köztük Kocsis Tiborral. Ez persze egy régi, még 2010-ben kezdődött történet, ami mára megoldódni látszik (ez azért is praktikus lenne, mert enélkül szinte lehetetlen eladni az itteni ingatlanokat), és Tibor láthatóan nem is nagyon aggódik emiatt.

A lakást még közvetlenül az x-faktoros indulása előtt vásárolta. Otthonos, szépen, ízlésesen berendezett pecó, de látszik rajta, hogy a tulajdonosa már alaposan belakta. „Elkelne még úgy plusz húsz négyzetméter” – mondja róla Tibó, aki végül akkor sem hagyta ott a helyet, amikor lehetősége lett volna rá. „Inkább vettem egy másik lakást, amit rövid távon ki szoktam adni, és akkor is jól jön, ha a családból vagy a barátok közül jönne valaki pár napra Budapestre” – meséli a Kecskeméten született és Lajosmizsén nevelkedett énekes. Amikor arról kérdezem, hogy miért nem vett magának valami nagyobbat, amikor az x-faktoros győzelem után hirtelen megnőttek a bevételei, azt mondja, ilyen szempontból mindig is racionális gondolkodású volt, egy vérbeli biztonsági játékos, ami néha rosszul sül el, de hosszú távon általában jól jár ezzel a visszafogottsággal.

Megvalósított gyerekkori álmok

Tibor forró tejeskávét főz nekünk, mielőtt körbevezetne bennünket: a gőzölgő kávéillat bármilyen ingatlant képes pillanatokon belül otthonossá varázsolni. A lakás ugyan az ő igényei szerint készült el, de nem akarja elvitatni a nővére érdemeit sem („Legalább százféle dologhoz ért, és ebből az egyik a lakberendezés”), aki rengeteget segített neki abban, hogy az otthona úgy nézzen ki, ahogy most láthatjuk. Mivel ez volt az első lakása, annak idején borzasztóan büszke volt rá: „Nagy élmény volt ide bekuckózni.” Az évek során a lakás tovább épült-szépült, Tibor pedig összegyűjtötte benne mindazt, amit szeretett volna. Mint film- és zenemániás embernek az elsődleges számára az volt, hogy legyen benne egy jó hifi és egy jó tévé, hogy a filmjeit és zenéit úgy tudja élvezni, ahogyan szeretné.

Fotó: Zsigmond László

A lakásba érve szinte kiszúrja az ember szemét a hatalmas, LEGO-ból épült Disney kastély, a pazar méretű LEGO óriáskerék, és a szintén LEGO-ból összerakott utcakép. Tibor már gyerekkorától imádja a LEGO-t, és csak azért nincs neki ennél is több, mert nehezen talál nekik helyet.

Miután megnyertem az X-Faktort, lehetőségem nyílt, hogy sok gyerekkori álmomat megvalósítsam, és én éltem is vele. Gyerekként az ember a játékboltban mindig a nagy LEGO-t akarja, de a szülei mondják neki, hogy az nagyon drága, válasszon valami kisebbet. Nos, én felnőttként bementem a boltba, és megvettem a nagy LEGO-kat.

Persze az álmok megvalósítása nem merült ki a LEGO-zásban: amikor épp nem dolgozott, elkezdte járni a világot, sokat utazott, és a ruhavásárlásban sem fogta vissza magát. Hogy nézett ki ez a gyakorlatban? „Ha elém tettek három szép inget, nem választottam közülük, hanem megvettem mind a hármat – emlékszik vissza nevetve. – Ráadásul tökéletesen meg is tudtam indokolni magamnak ezeket a vásárlásokat, mert énekesként amúgy is rengeteg ruhára van szükségem a fellépésekhez, koncertekhez. De ma már azért nem mindig veszem meg mind a három inget…”

galéria

Megnézem

Összes kép (5)

Bár úgy tűnhet, hogy az x-faktoros győzelem után Tibor nagy lábon élt, erre az időszakra inkább úgy emlékszik vissza, hogy rengeteg munkával telt, és alig maradt ideje kiélvezni a sikert. Egy idő után a barátai és a családtagjai is rászóltak, mert a sok munka miatt szinte mindenkit elhanyagolt maga körül, és túl kevés időt szánt rájuk. Szerencsére a helyzet idővel normalizálódott. Tibor nem túlzottan nosztalgiázó típus, de amikor előveszi a testvérétől kapott fotóalbumát az x-faktoros időszakáról, egy kicsit ő is meghatódik. „Az X-Faktor egy olyan epizódja az életemnek, ami egyrészt mindent meghatároz, másrészt pedig olyan rengeteg dolog történt velem akkoriban, annyi emlékkel, hogy azt nem szeretném magam mögött hagyni.”

A közösségi média és a rajongók

Tibor nagyon komolyan veszi a közösségi médiás jelenlétet. Instagram- és Facebook-oldalán rendszeresen posztol; az Instán ráadásul már 2012 óta jelen van, amikor az oldalt még alig ismerte valaki. Azt mondja, erre mindig nagy figyelmet fordított, és mivel a családjában sok a gyerek, a közösségi média változásairól és az újdonságokról is naprakész információkat kap. „Nekik köszönhető, hogy tudom, mire való a TikTok vagy a Snapchat, és milyen őrületesen népszerűek mostanában. Tudom, de mégsem használom őket. Eljutottam én is abba a korba, amitől nagyon féltem: már öreg vagyok ehhez” – mondja önironikusan, majd inkább átfogalmazza a dolgot: „Ez már nem az én korosztályomnak való.”

Fotó: Zsigmond László

A meglévő közösségi oldalait ugyanakkor szereti frissen tartani: ha olyan esemény van, amiről szívesen beszámol, az nem maradhat fotó nélkül. „Próbálom lazán és nem nyűgként kezelni, mert az semmiképp nem jó, ha kényszerré válik. Szeretem, mert fontosak a visszajelzések, és ott tudod leginkább elérni a közönséged. Csak nem szabad, hogy az ember a rabjává váljon.”

Amikor a rajongóiról kezd el beszélni, gyorsan félbeszakítja magát, mondván, nem szereti azt a szót, hogy rajongó, inkább csak olyan embereknek tartja őket, akik követik a munkásságát. Amúgy örömmel tapasztalja, hogy a rajongótáborának (újra ez a szó…) ugyan van egy stabil magja, amely az X-Faktor óta kitart mellette, de egy picit mindig megújul, és jó látni, hogy sok olyan gyerek is tudja, ki ő, aki még meg sem született, amikor 2011-ben megnyerte az X-Faktort.

A mostani X-Faktorról

Tibor a győzelme óta is követi az X-Faktort, még annak ellenére is, hogy szombat esténként általában fellépése van. „Sokszor visszahallom a műsor kapcsán, hogy ez már nem olyan, meg régen minden jobb volt. Ezek a reakciók teljesen törvényszerűek egy ilyen régóta futó műsor esetében, ráadásul itt a szerkesztők valóban sokat változtattak a műsoron az évek során, teljesen másmilyen hangulatú, mint amilyenben mi voltunk. De ez nem baj. Ha más emberek szerkesztik, más emberek ülnek a mentorszékben, és mások a versenyzők, akkor a műsor is más lesz. A mostani versenyzők sokszor 10-15 évvel fiatalabbak, mint mi voltunk. Átalakult a műsor, és inkább a fiatalokat szeretné megszólítani, ami sikerül is neki, és a nézettségen látni, hogy jó ez az irány. Érdemes megnézni, hogy ha valaki szerepel a műsorban, utána a YouTube-on milyen nézettséget tud elérni. Nagyon zseniális a műsor abban, hogy összehozza a közösségimédia-felületeket a tévézéssel, ami azért fontos, mert kicsit elszoktak a fiatalok a tévézéstől”.

Fotó: Zsigmond László

Tibor azt mondja, egyszer szívesen beülne a mentorszékbe, mert nagyon érdekli ez a munka, és szerinte jó is lenne benne, pedig tudja, nem egyszerű feladat. Bár hozzáteszi azért: jó előadónak lenni nem ugyanaz, mint jó mentornak.

Megkívánunk egy kis friss levegőt, kimegyünk a teraszra. Tibor állítása szerint sosem szokott itt énekelni a szomszédainak, sőt általában maga a lakás sem a munka terepe: nem jellemző az, hogy odahaza gyakoroljon, inkább elmegy egy próbaterembe. „Azt vallom, hogy úgy tud az ember kreatívan dolgozni, ha kicsit kiszakad a megszokott környezetéből.”

Koncert és új dal

Tibornak korábban viszonylag rendszeresen voltak klubkoncertjei, de mostanában nem nagyon vannak, ezért is nagy esemény, hogy december 5-én ismét lesz egy önálló bulija a budapesti Ray’s Pubban. Mondhatni, igazi Mikuláskoncert várható, a közismert Kocsis Tibó-slágerek mellett lesznek karácsonyi dalok és igazi örömzenélés is kötetlen formában. Itt lesz hallható először élőben az új dala, a Ha túl nagy a zaj is, aminek a szövege nagyon is személyes számára: arról szól, hogy nagyon sok előadó és nagyon sok zene van, és könnyű elveszni ebben a rengetegben.

Fotó: Zsigmond László

Tibor mindig elénekli azokat a dalokat is, amiket annak idején az X-Faktorban adott elő.

Nem lehet ezt kikerülni. Ha a Győztes dalt nem éneklem, akkor kérik. De ilyen a Somebody to Love is a Queentől. Jó látni, hogy eltelik nyolc-kilenc év, és ezekre a pillanatokra ugyanúgy emlékeznek az emberek.

Új album és saját kávézó

Kocsis Tibornak utoljára 2016-ban jelent meg új albuma, és továbbra is szeretne lemezt csinálni, de be kell látnia: a világ afelé megy, hogy az emberek már nem komplett albumokra, csak új dalokra vágynak, így egy lemezanyag felvételének ma már nem nagyon van realitása. Esetleg azt még elképzelhetőnek tartja, hogy az évek alatt összegyűlt önálló dalait egyszer majd összeszedi, és album formájában is elérhetővé teszi őket. „Az érzelmeim azt mondatják velem, hogy csináljunk lemezt, mert én ebben hiszek, de a racionális énem tudja, hogy már nem ezeket az időket éljük. Már én sem hallgatok cédét, nemhogy a nálam fiatalabbak.”

Ha új album nem is várható, arra azért kíváncsi voltam, mi van azzal a régóta hangoztatott vágyával, hogy egyszer egy saját cukrászdát vagy kávézót nyisson. „Semmi” – válaszolja mosolyogva, aztán komolyabbra fordítva a szót hozzáteszi, hogy ez még mindig csak az álmodozás szintjén van, és nem fektetett bele komolyabb energiát. Egyszer még meg akarja valósítani, mert a vendéglátás is ott van a gyerekkori vágyai között, de most még a színpad az első. „Én folyamatosan azon dolgozom, hogy a gyerekkori vágyaimat beteljesítsem.”

Fotó: Zsigmond László

Buktatók és hullámvölgyek

Kocsis Tibó viszonylag későn, harmincévesen nyerte meg az X-Faktort. Az énekesi karrierje előtt stabil, polgári állása volt a Szerencsejáték Zrt.-nél, amit ugyan szeretett csinálni, de azt azért nem mondaná, hogy hiányzik neki. Nemrégiben találkozott egy külföldivel, akivel erről beszélgetett, és ő mondta neki, hogy ha nem kezdett volna bele az éneklésbe, akkor örökre bánná, és egész életében munkálna benne egy hiányérzet.

Bár nagyon élvezi a mostani életformáját, tény, hogy ennek is vannak buktatói és hullámvölgyei.

Néha előfordul egy kis kattanás az agyamban, hogy kellek-e, érdeklem-e még az embereket… De ezek szerintem természetes dolgok egy előadóművész életében, még a legnagyobbak fejében is megfordulnak hasonló gondolatok.

Fotó: Zsigmond László

Tibornak az X-Faktor utáni időszak volt a legnehezebb, hiszen a karrierje rakétaként lőtt ki, egy-két évig magasan szárnyalt, majd kicsit visszaesett. Ez azonban természetes szerinte: szinte minden tehetségkutató győztesével ez történik, és csak nagyon kevés ellenpélda létezik (ő Caramelt és Rúzsa Magdit említi). „A médiában talán kevesebbet szerepelek, és ezért is mondják rám, hogy el vagyok tűnve – ez a kedvenc mondatom egyébként –, de szerencsére jelen vagyok, folyamatosan dolgozom, stúdiózom, próbálok, és a zenekarommal járjuk az országot. Emellett vannak fix projektjeim, ilyen például a Budapest Jazz Orchestrával közös műsorom, ami évek óta nagy sikerrel fut. Rengeteget számít, hogy az ember mennyit van a képernyőn, és ahhoz képest, amit az X-Faktor nyújtott – ott voltál minden szombat este főműsoridőben a legnézettebb csatornán –, csak visszaesni lehet. A lényeg azonban az, hogy ha arénában lépsz fel, ha klubokban játszol, tudj adni annyit magadból az embereknek, hogy érdekes maradj”.

A jófiúimidzs

Kocsis Tiborhoz már az X-Faktor óta tartozik egyfajta jófiú-image, ami az akkori megítélése miatt ragadt rá. „Nyilván az emberek nagyon sokfélék, de egy műsorban típusokra van szükség, és mivel én voltam a harmincas, jó állással rendelkező, felnőtt férfi, a mezőny legidősebb tagja, aki már elért valamit az életben, általában ingben és zakóban léptem fel. Mindez társult azzal, hogy én amúgy sem vagyok egy nagyon extrovertált típus: volt egy visszafogottság bennem, ami a színpadon is megjelent, és akár zárkózottságnak is nevezhetjük. Ez a klasszikus jófiús, »mindenki szomszédfiúja« imidzs a műsor után is velem maradt, de én ezt egyáltalán nem bánom. Nem harcoltam ellene, mert részben tényleg ilyen vagyok. Akkor vettem észre, hogy ez az imidzs mennyire összenőtt velem, amikor elmentem fellépésekre, és idős nénik konkrétan megsimogattak. Úgy éreztem, hogy a megtestesült jóság vagyok a szemükben, és azt kívánják, bárcsak ilyen unokájuk lenne. Olykor zavarba jöttem ettől. De sosem akartam meghökkenteni a közönséget, nem vagyok egy botrányhős típus, elfogadom azt, hogy az emberek ilyennek látnak. Addig, amíg tudok így kerek életet élni, nincs ezzel semmi problémám.”