Madár Veronika: „Soha nem söpörjük a szőnyeg alá a kellemetlen szituációkat”

Tizenöt éve láthatjuk esténként a Jóban Rosszban sorozat Gyöngyijeként, ami számára egy megunhatatlan szerep. Madár Veránál azonban a színészet mellett az éneklés is előtérbe került mostanában. Mindig is szeretett és tanult énekelni, de saját dalokat csak az utóbbi időben hallhattunk tőle. Tervekről, szépségről és nem utolsósorban házasságáról mesélt az nlc-nek.

Tizenöt év elég sok. Nem untál még rá a szerepedre?

Egyáltalán nem, mert Gyöngyi pont az a karakter, akivel már annyi minden történt, hogy egyszerűen nem lehet megunni. A kezdő csapatból csak hárman maradtunk ilyen sokáig, Gazdag Tibor, Jánosi Dávid és én. Olyan gyorsan elrepült ez a pár év, mintha csak most lett volna, hogy először beléptünk a stúdióba. Az elmúlt tizenöt esztendőben rengeteg kiváló színművésszel dolgozhattunk együtt, aminek külön nagyon örülök és büszke vagyok rá. A teljesség igénye nélkül például Schubert Évával, Tordai Terivel, Esztergályos Cecíliával, Vándor Évával, Haumann Péterrel, Csuja Imrével és azóta már az „égi színpadról” ránk mosolygó Demjén Gyöngyvérrel, Gesztesi Karcsival és Benkő Gézával. Sokan nem sejtik, hogy ez nem egy egyszerű műfaj. A szöveget mindig előző héten kapjuk meg, és meg kell tanulnunk természetesen, nincs súgógép, ahogy azt sokan gondolják. A jeleneteket nem feltétlenül kronológiai sorrendben vesszük fel, így előfordulhat, hogy az egyik pillanatban szívfacsaróan zokogsz, majd harminc perc múlva egy másik helyszínen, másik képben életed egyik legvidámabb jelenetét játszod el. Gyakran előfordul, hogy hajnalban kelünk és egy-egy fárasztóbb belső forgatás után még külső helyszíneken is dolgozunk, akár szintén hajnalig. A munkánk sokszor nehéz, de gyönyörű és mindig komolyan is vesszük.

Már a sorozatban játszottál, amikor megismerted Richárdot. Nem féltél civil párt választani?

Richárd nekem olyan, mint egy hátország, hihetetlen nyugodt természete van. Nagyon hasonlít ebben Édesapámra. Bármi történjen is, ő mindig mindenre tudja a választ és megfontoltan cselekszik. Ez a nyugodtsága és udvarias stílusa már az első percben megfogott. Neki talán nehezebbnek tűnt alkalmazkodnia hozzám, de tulajdonképpen azonnal sikerült. A kapcsolatunk legelején is elkísért már egy-egy rendezvényre, ma pedig már nem szívesen mennénk el egymás nélkül sehová. Ő az én másik felem.

Fotó: Madár Veronika

Mitől alkottok ilyen jó párost?

Sokszor mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ez nálunk is így van. Ő a Mister Nyugodtság én meg Miss Temperamentum vagyok. Bár most már kicsit több, mint tíz éve én vagyok Miss Nyugodtság... Mondjuk erről Richárdot kellene megkérdezni. A férjem mellett azért nyugodtabb lettem. Megtanultam megfontoltabban kezelni a szituációkat, ami tényleg jó érzéssel tölt el. Mi figyelünk egyébként arra, hogy bár már tizenhárom éve vagyunk együtt, de mégis minden este leüljünk beszélgetni egymással, nem kell ahhoz elutazni messzire, hogy jól érezzük magunkat. Mi otthon is tudunk relaxálni.

Van valami rituálétok otthon?

Hajaj! (nevet) Ha rohanós napunk volt, akkor este, amíg Richárd zuhanyzik, fogom a kis székemet, és beülök a fürdőszobába. Ott beszéljük meg a napi dolgainkat. Aztán váltóműszak következik.

Azért szoktatok vitatkozni?

Persze, természetesen. Mi soha nem söpörjük a szőnyeg alá a kellemetlen szituációkat, mindent megbeszélünk egymással. Szerintem ez a normális. Bika vagyok, nagyon családcentrikus, és ezért is jellemző rám, hogy nem tudok úgy lefeküdni aludni, hogy a másikkal haragban vagyok. Jó a kibékülés. Fontos az állandóság és a biztonság, ezt pedig a férjem meg tudja teremteni nekem. De Richárd sem haragtartó típus, és megismerkedésünk óta a kíméletlen őszinteség jellemzi.

Fotó: Madár Veronika

Igazi cicabolond vagy, van egy közös macskátok Richárddal.

Igen, Rézi, akit nagyon szeretünk. Nekem nem lenne az életem teljes macskák nélkül. Anyunál is van még három cica, természetesen mindegyiket én könyörögtem be Édesanyámhoz, aki nagyon megszerette a három bársonytalpút. Mindegyik mentett, nehéz sorsú cica volt és ha lehetne, százat is örökbe fogadnék.

Nem hiányzik az életetekből egy kisbaba? Gondolom, ezt sokan kérdezik tőletek.

Igen, már nem egyszer hallottuk ezt a kérdést. De hiányzik, és én úgy érzem, még nem késtünk le semmiről. Későn érő típus vagyok, mostanában érzem azt, hogy talán már itt lehetne az ideje. Szeretnénk, ha a kapcsolatunknak lenne egy csodálatos gyümölcse. De ez tényleg a jövő zenéje.

Édesanyáddal is kitűnő a kapcsolatod, mintha barátnők lennétek.

Ez igaz. Naponta többször beszélünk telefonon, ami nekünk természetes. Apu halála óta figyelek arra, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Rengeteg közös programunk van, szerencsére Richárddal is nagyon jól kijönnek. Folyton viccelődnek és gyakran ketten ugratnak egyszerre engem. Nekem fontos a családi összetartás és az, hogy mindig számíthatunk egymásra.

Fotó: Madár Veronika

Szinte semmit sem változtál az évek alatt, mennyit foglalkozol a külsőddel?

A munkám miatt nyilván valamilyen formában elvárás az ápolt, rendezett külső. A vörös haj pedig elég macerás. Nagyon régen egyszer voltam szőke is, de úgy gondolom, a vörös haj jobban áll nekem, és az eredeti hajszínem is vöröses, így aztán már egyetemistaként is vörös tincsekkel közlekedtem. A bőrömet viszont a sok smink igénybe veszi, ezért próbálok minél természetesebb hatóanyagokat kenni az arcomra. Mostanában voltam RF, azaz rádiófrekvenciás kezelésen, ami egy hatékony módszer a bőr természetes kollagéntermelésének fokozására. Nincs azonnali, látványos hatása, de egyfajta hosszabb távú befektetés a jövőbe. A sok alvás és pihenés is segíthet persze, de nagyobb szünetet csak augusztusban kapunk.

Szoktál diétázni, edzeni?

Nem vagyok az önsanyargatás híve. Nyitott vagyok az egészséges életmódra, de nem mindenáron. Édesanyám főztjeinek nem tudok ellenállni. A levesei isteniek, mondhatnám, legendásak. Édesanyám cukorbeteg, így ő is igyekszik egészségesen, rendszeresen és megfontoltan táplálkozni. A desszertjeire is mindig vevő vagyok. Nem vagyok nagy húsfogyasztó, de nem akarok vegetáriánus lenni. Szeretem a csokit is, nem is akarok róla lemondani. Néha kell egy kis plusz kalória. Ami pedig a testedzést illeti, otthon szoktam futópadon futni, valamint TRX-ezni, van otthon súlyzónk, Bosu labdánk, Kettlebell, csak kedv, elszántság és szabadidő kérdése, amiből, bevallom, kevés van mostanság.

A színház mellett mostanában az éneklés is nagy szerepet játszik az életedben, ezt azonban kevesen tudják.

Igen, mert sokan csak színésznőként ismernek. Játszom is négy futó darabban az Éless-Színnél, és nagyon szeretem a színpadot is, de az éneklés egyfajta szerelem és plusz önkifejezés nekem. Vicces, de amikor végeztem a gimnázium dráma tagozatán, akkor a tanáraim többsége azt hitte, hogy énekesnő leszek. De valahogy ez nekem egy ideig háttérbe szorult. Most viszont, hála Istennek, újra fontos részévé vált az életemnek és a munkámnak. Nem szeretem a műfaji megkötéseket, saját dalaim is különféle stílusok keverékei, amelyeket a csatornámon is meg lehet hallgatni, ha valaki még nem látott élő fellépésen esetleg. Sokan kérdezgetik, hogy mikor lesz ebből önálló CD. Nyilván fontos ez is, majd összeáll az a tíz dal, amelyek leginkább visszaadják a személyiségemet, és majd akkor. Fontos, hogy minden, amit csinálok, „Madár Verá-s” legyen, hogy én magam is maximálisan visszatükröződjek a munkáimból.

Gondolkoztál máson is az éneklésen és a színjátszáson kívül?

Folyamatosan. Több lábon állni jó dolog. Mindig vannak terveim, például érdekel a divat, a kultúra, de hogy milyen lehetőségeket kínál a Jóisten, vagy a sors, azt sosem tudhatjuk előre. Optimista és pozitív vagyok, és előre próbálok nézni mindig. De a legfontosabb az, hogy még rengeteg embernek tudjak örömet okozni akár a dalaimmal, akár a játékommal.