Őszintén beszélt arról Lengyel Tamás, hogy milyen visszaéléseket, szorongást keltő légkört tapasztalt a Vígszínházban. A mi kis falunkból vagy a BÚÉK-ból ismert színész 2017-ben hagyta ott a Vígszínház társulatát. Most a hvg.hu interjújában beszélt arról, hogy döntésében szerepet játszott a színházban tapasztalható abúzus, amit az igazgató, Eszenyi Enikő felelősségének tart.
Lengyel szerint Eszenyi próbáira jellemző volt a folyamatos verbális agresszió. Ha az igazgatónak nem tetszett valami, azzal viccelődött, hogy „nem baj, sok munkanélküli színész van”. Próba miatt Eszenyi nagyapja halálos ágyához sem engedte el Lengyelt, pedig a színész tudta, hogy nagyapjának már csak órái vannak hátra. Mint mondja, ezt soha nem tudta megbocsátani az igazgatónak.
Lengyel Tamás és Bata Éva a Nemek és igenek című előadásban (fotó: MTI/Mohai Balázs)
„Már torkig vagyok a képmutató viselkedéssel, a színészek kihasználásával, a sok hazugsággal, és mentettem a lelkiismeretemet. Végre tiszta levegőt vehettem. Hogyan nézel tükörbe, ha hallgatásoddal a nyilvánvaló igazság helyett a hazugság mellé állsz?” – mondta Lengyel annak kapcsán, hogy eddig nem beszélt nyilvánosan a rossz tapasztalatairól.
Az utóbbi hetekben a Vígszínház számos egykori és néhány jelenlegi dolgozója, színészek, rendezők, asszisztensek beszéltek arról, hogy Eszenyi Enikő rendszeresen agresszíven, abuzív módon viselkedik munkatársaival. Az igazgatóválasztás előtt álló színházban egy belsős szavazáson a résztvevők 96 százaléka arra szavazott, hogy nem Eszenyit, hanem a Vígszínház vezetésére szintén pályázó Rudolf Pétert látnák szívesen igazgatóként.
