Ha szóba kerül VIII. Henrik és az ő hat felesége, akkor egyesek menő fazonnak látják, mások pont így gondolnak a botrányos életű VI. Sándor pápára is. Más azonban a megítélés, ha a szeretőket tartó történelmi személyt nőből faragták, rá egyből ömlenek a negatív jelzők. Ez maradt Nagy Katalin öröksége is, pedig az orosz uralkodó semmi olyat nem tett, amit előbb említett férfi „kollégái” ne tettek volna.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem minden pletyka igaz, amit a Katalinról szóló filmekben és sorozatokban látunk. Ami viszont tény, hogy nem csinált titkolt a szeretőiből, sőt, külön lakosztályt tartott fenn számukra, ahol a férfiak addig lakhattak, amíg a viszony tartott.
El nem hált házasság
Katalin 1744-ben érkezett meg Poroszországból Oroszországba, akkor még Zsófia Augusztua Frederika anhalt-zerbsti hercegnőként. A gyermektelen Erzsébet cárnő választotta őt unokaöccse és örököse, Péter cárevics jövendőbelijének. Zsófia Oroszországba érve nemcsak az ortodox hitre tért át, de új nevet is választott, ez volt a Jekatyerina Alekszejevna. Jövendőbeli férjével nem indult könnyen a kapcsolata, mivel Péter ekkoriban kapta el a himlőt, amiből csak nagyon nehezen sikerült kigyógyulnia. A betegség okozta sebhelyek nem múltak el nyomtalanul, az ifjú hercegnő pedig egyenesen irtózott tőlük. Részletesen írt erről a naplójában, illetve az otthoniaknak küldött leveleiben is.
Jekatyerina, vagyis Katalin sokak szerint túlságosan becsvágyó asszony volt. Azt nem tudni, hogy ennek köszönhetően szerveztek tíz napig tartó, óriási lakodalmat, annyi azonban bizonyos, hogy a feleség tudta: képes lenne egyszer ő maga is irányítani az országot.
Már öt éve voltak házasok, amikor 1750-ben kérdőre vonták Pétert és Katalint, hogy mégis miért nem született még gyerekük, tehát hogy miért nincs még utódjuk, aki megszilárdítja házasságukat és hatalmukat? Katalin ekkor, sokak megdöbbenésére azt felelte, hogy nem lehet utód ott, ahol nem hálták el a házasságot. A feljegyzések szerint az asszonyt orvosi vizsgálatnak vetették alá, amely bebizonyította, hogy még valóban érintetlen. Az idős és egyre türelmetlen Erzsébet cárnő nem volt rest, és az egyik udvarhölgyét küldte be Péter és Katalin lakosztályába, hogy kiderítse, mi mást is csinálnak azok éjszaka, ha nem utódot? Az udvarhölgy beszámolója szerint Péter ólomkatonáival és Katalin babáival játszottak. Az ifjú cárevicsen fitymaszűkület miatt végeztek el beavatkozást, s négy évvel később, kilenc évvel a házasság megkötése után, Katalin életet adott fiuknak: Pálnak. Pált sokan nem is tartják a cár fiának, sokkal inkább Szergej Szaltikov udvari kamarás lehetett az apja.
Elérte, hogy cárnő és ne cárné legyen
A gyermekáldás azonban nem hozta közelebb egymáshoz Katalint és Pétert. Mindketten szeretőket kezdtek tartani, de ennél talán sokkal fontosabb, hogy az asszony nagyon tudatosan készült a cárnő szerepére. Rengeteget olvasott, naprakész volt az Európát érintő politikai ügyekben, érdekelte a filozófia, levelezett Voltaire-rel és Diderot-val. 1762-ben Erzsébet meghalt, és kérésére az unokaöccse, Péter követte a trónon, Katalinból pedig cárné lett. Péter viszont nem volt népszerű, és amikor udvartartásával elvonult a mai Németországba, akkor a gárda a gyermekével együtt Szentpéterváron maradt Katalint kiáltotta ki uralkodónak. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Grigorij Orlov gárdatiszttel ápolt jó kapcsolata miatt Katalin élvezte a gárda támogatását, míg részeges, gyakran durva, a válást fontolgató férjét megvetették. III. Péter alig fél évet uralkodott, és lemondása után néhány nappal már halott volt. Bár a hivatalos verzió szerint vesegörcs és láz vitte el, valószínűbb, hogy Katalin egyik szeretőjének testvére ölte meg.
Péter halála után Katalinnak 11 évig volt a szeretője a nem túl eszes, korábban már említett gárdatiszt Grigorij Orlov, de őt további, legalább 20 ágyas követte. Mind közül a cárnőnél tíz évvel fiatalabb Grigorij Patyomkin volt a kedvence, aki nem csupán az ágyasa volt, hanem államférfi, politikus és hadvezér is. Meg is kapta szolgálataiért a hercegi rangot, mellé pedig egy kerek vagyont. Ő azonban egy idő után megunta a kis kedvenc szerepét, és bár többé nem melegítette Katalin ágyát, barátságuk megmaradt, és egyes feltételezések szerint ő választotta ki az asszony további szeretőit.
Rideg anya
Az uralkodás mellett a cárnő kevés időt fordított gyermekére, Pálra. Hasonlóan a brit Viktória királynőhöz, nagyon rideg és elutasító volt a fiúcskával. Sokak szerint azért nem tudott szorosabban kötődni saját fiához, mert a gyermek Pétertől is viszolygott. Történelmi iratok szerint Katalin úgy akart rendelkezni, hogy Pált kizárja az utódlásból, és halála után legidősebb unokája, Sándor örökölje a koronát, ám végül mindketten cárok lettek.
Katalinnak viszont nem Pál volt az asszony egyetlen gyermeke. Szeretőjétől, Grigorij Orlovtól három gyermeke is született, köztük Alekszej Bobrinszkij, valamint két leány, akikről csak igen kevés feljegyzés található.
Nők gyűrűjében, fia bosszújában
Stuart Anna leszbikus viszonyáról szólt A kedvenc című film, de nem az angol királynő volt az egyetlen, aki hölgyek társaságát is kereste. Nagy Katalin egyik bizalmasa és legjobb barátnője Jekatyerina Daskova volt. Inkább csak rosszindulatú pletyka, mintsem tény, hogy az udvarhölgy nemcsak lelki, hanem testi barátnője is volt. Akárhogyan is, a nő annyira közel állt Katalinhoz, hogy idővel ő lett a Császári Akadémia igazgatója, az Orosz Akadémia alapítója és elnöke, melyhez anyagi finanszírozást szintén az udvartól kapott. Ám ez a Katalinnal szoros barátság lett a veszte is. Amikor ugyanis a cárnő meghalt, és az elmúlt évek elhanyagoltsága miatt elégtételt követelő fia, Pál került a trónra, akkor Jekatyerinának nem volt tovább maradása az udvarban, és elapadtak a korábbi támogatások. Kegyvesztett lett, száműzték a palotából.
Katalint 67 évesen érte a halál. Az eszméletlen uralkodóra az öltözőszobájában talált rá a személyzete és akkori szeretője. Harminchat órát élt még ezután, míg örökre elaludt. Ahogyan életéről, úgy haláláról is számos szóbeszéd kering. Törvényes fia nem ment oda az ágyához elbúcsúzni, helyette anyja dolgozószobáját túrta fel azért a papírért, amelyben Katalin leszögezte, hogy nem Pál, hanem az unokája, Sándor örökölheti az orosz trónt. Hogy ő járt sikerrel, vagy a végrendelet nem is létezett, azt máig nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a Pál uralkodásának jó részét azt töltötte ki, hogy az anyja által hozott intézkedéseket – függetlenül attól, hogy azok mennyire volt jók vagy rosszak – felülbírálja vagy eltörölje. Annyira görcsösen ragaszkodott a trónhoz, hogy képes volt apja földi maradványait áthelyeztetni az anyja sírjába, szimbolizálva ezzel azt, hogy csakis neki van joga a koronához.