Lubickolsz az új szerepedben, milyen érzés most zsűritagként képernyőn lenni?
Soha nem voltam még zsűritag, ezért is izgultam nagyon az első adás előtt, de anno volt lehetőségem testközelből figyelni a munkájukat, amikor műsorvezetőként hasonló show-t vezettem. Ebből persze tanultam is, például az, hogy frankónak kell lenni. Ha érzed, hogy például egy produkcióban nincs elég energia, azt ki kell mondani, mert a néző is ugyanúgy érzi. Persze a gyerekeim születése előtt is voltak elképzeléseim, hogy milyen nevelési elveket követek majd, és az élet sok fronton felülírt. Szóval lehet, hogy majd én is másképp zsűrizek az adások alatt, mint ahogy azt az elején eltervezem. Azt tudom, hogy nagyon sok munkát tesznek bele a versenyzők, egy-egy hétre öt-hat napot is gyakorolnak. Ezt biztosan nem fogom elfelejteni, amikor pontozok.
Van már kedvenc párosod?
Erre nehéz lenne válaszolni. Sok versenyzőt ismerek személyesen, néhányukkal most ismerkedem. Az adások alatt biztosan lesz favoritom, de egyelőre még várom a produkciókat.
Nagyon örültél annak, amikor az élő adásban bemutatták Lékai-Kiss Ramónát, mint műsorvezetőt. Jóban vagytok Ramival?
Nagyon jóban vagyunk. Épp a nyáron volt egy nagyobb beszélgetésünk. Bátor döntést hozott, és elismerésem, hogy mert váltani. NASA-titokként kezelték az érkezését, és tényleg senki nem tudta, hogy ő lesz a Dancing with the Stars műsorvezetője. Mindenki nagy szeretettel fogadta. Az ő szakmai tapasztalatával profin fogja vinni végig a show-t, Andrással pedig szuper páros lesznek!
Elindult az iskola, hogyan alakult át a mindennapotok?
Mi mindig iszonyatos tempóban élünk, a gyerekek ehhez szoktak hozzá, ebbe születtek bele. Nálunk nincs két egyforma nap. Ha már nincs valami extra program délután, csak meglátogatjuk a férjemet munka közben, akkor már kérdezik, hogy “anya, csak a fotóstúdióba megyünk?” Az ősz persze nekünk is hozott sok változást, újra elkezdődött a suli, ez azért rendszert hozott az életünkbe. A délutáni logisztika mindig feladja a leckét, de annyi szerencsénk van, hogy most már egy helyre járnak a gyerekek iskolába, szóval nem kell két külön helyről összeszedni őket.
A kisboltba minden nap lejársz?
Ha van egy-két óra szabadidőm, azonnal ülök a kocsiba és irány a Balaton. Most egy kicsit nyugodtabbak a napok, elkezdődött az őszi szezon. Most van időnk azon gondolkozni, hogyan tegyük még jobbá az árukészletünket, hogyan legyünk még profibbak. Sokan kíváncsiságból érkeznek hozzánk, hogy lássák, mit hoztunk össze, de csak akkor térnek vissza, ha a körítést levéve is azt érzik, finom, jó minőségű dolgokat kaptak. Arra törekszünk, hogy maximálisan elégedettek legyenek a vendégeink.
Szeretnél új boltokat is nyitni? Bővítésen gondolkoztok Palival?
Vannak terveink, igen. Már el is kezdődtek az egyeztetések, szóval meglátjuk, merre alakul az élet. Ugyan nem ez az eredeti szakmánk, de nagyon nagy lendületet adott, ami nyáron történt, reméljük, sikeresen meg tudjuk valósítani az újabb álmokat is.
Fotó: Ördög Nóra Instagram
Van most más projektetek is a férjeddel?
A külföldi utazásokról nem szeretnénk lemondani, nagyon bízom benne, hogy tudjuk majd folytatni az utazós vlogunkat. De erre, úgy tűnik, várnunk kell még. Azon túl, hogy szeretnénk megmutatni minél több helyet a világból a gyerekeinknek, az utazás az, ami igazán ki tud kapcsolni bennünket. Szintén közös projekt a férjemmel egy fotós tehetségkutató, amit még a karantén előtt indítottunk, de félbe kellett hagynunk a vírushelyzet miatt. Nagyon izgalmas, új terület, amit lépésről-lépésre, együtt találunk ki.
Van időtök Palival kettesben lenni? Elég sok a program, úgy látom!
Mindig is figyeltünk arra, hogy legyenek kettesben töltött estéink is. Hetente egy-egy vacsora szinte mindig összejön, ha pedig a nagyszülők tudnak vigyázni a gyerekekre, akkor egy hosszabb hétvégére is el tudunk szökni. Persze a koronavírus-helyzet miatt ezek az alkalmak erősen megfogyatkoztak, mert próbáljuk, amennyire lehet, óvni a szüleinket. A gyerekeink közösségbe járnak, mi is sok emberrel találkozunk, bármennyire is óvatosak vagyunk, nem lehetünk biztosak benne, hogy nem hozunk haza valamit. A végtelenségig persze ez sem tartható, mert hiányoznak a nagyszülőknek az unokák.
Azért magadra marad időd?
Jó lenne többet sportolni, figyelni magamra. Harminckilenc éves lettem szeptemberben, és elhatároztam, hogy az utolsó negyven előtti évemben igenis megpróbálom saját magamnak is megadni azt a törődést, amit az elmúlt időszakban elmulasztottam. Többet fogok mozogni, és több csajos programot is szervezek a barátnőimmel. Erikával épp most tervezzük, hogy elutazunk egy hétvégére és kicsit énidőzni. Egyébként nekem főleg a hajnalok jutnak, az a típus vagyok, aki öt óra alvással is vígan elketyeg. Egy órával szoktam hamarabb kelni a családnál, és akkor iszom meg a kis teámat, elolvasom a híreket és elmerülök kicsit a gondolataimban.
Hogyan állsz a negyvenhez? Frusztrál a korod?
Talán akkor nyomasztana a korom, ha nem érezném azt, hogy a helyemen vagyok. Ha nem lenne egy ilyen társ mellettem és nem lennének ilyen fantasztikus gyerekeim. Így nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget. Azt az életet élem, amit mindig is szerettem volna! Persze, ha elém kerül egy-két régi fotó, látom, hogy öt-hat évvel ezelőtt mennyire más volt az arcom, és hogy bizony múlnak az évek… De mindentől függetlenül nem érzem magam harminckilencnek. A mindennapokban keveset sminkelek, rendszeresen járok kozmetikushoz. Vigyázok az arcomra, mert ha jobban megnézzük, ez az egyik munkaeszközöm.
Ördög Nóra (Fotó: Nánási Pál, tv2)
Akkor a sport most kimarad az életedből?
Sajnos annyi mindent egyensúlyozok most, hogy erre már nem marad energiám. De elszánt vagyok, hogy ezen változtassak. És erre nem csak azért van szükségem, hogy a karantén nyomait eltüntessem, hanem mert jól esik a mozgás. Nincsenek szélsőséges táplálkozási szabályok a Nánási-családban: simán belefér olykor a gyorsétterem és a pizza is, és alapvetően igyekszünk jó minőségű ételeket fogyasztani. Nem szeretek diétázni, de egy-egy tisztítókúrát be szoktam iktatni, jót tesz a szervezetemnek egy kis méregtelenítés.
A gyerekeid már iskolások, könnyebb velük boldogulni?
Minden kornak megvan a maga szépsége és nehézsége. Már nincs az a típusú kötöttség, mint ami csecsemőként megvolt, de most, hogy egyre több a szakkör, a program, hatalmas szervezést igényel a logisztika. Nagyon össze vagyunk nőve velük, de ha mégis elmegyünk Palkóval kettesben, Mici már alkalmazza a jolly joker eszközét, és lelkiismeret-furdalást ébreszt bennünk. Ilyenkor persze összefacsarodik a szívem, de közben az eszem tudja, hogy ezekre az alkalmakra is szükség van. Ez a szimbiózis talán a tinikorral enyhül majd, sokkal önállóbbak lesznek, de akkor meg persze éppen emiatt fogom félteni őket, szóval visszakanyarodtunk oda, ahonnan elindultunk: minden kornak megvan a maga szépsége és nehézsége.
Mi az, amiben változtatnál az életedben?
Egyre nagyobb kihívás egyensúlyozni a különböző szerepeimben, egyre több szálon fut az életünk, egyre több a feladat. Azt határoztam el, hogy szervezetépítésben is igyekszem felnőni ehhez a megváltozott helyzethez. Koordinálni a folyamatokat legalább akkora kihívás, mint elvégezni őket, és bár eddig nehezen engedtem ki a kezem közül a dolgokat, most már muszáj lesz, mert nem lehetek én a fizikai korlát a fejlődésünk útjában. De ez a tanulási folyamat is izgalommal és örömmel tölt el, szeretem az életünket úgy, ahogy van, minden szépségével és nehézségével együtt!
