Az 1981-ben született Michael Oliver karrierje 2 éves korában kezdődött, amikor egy amerikai áruházlánc katalógusában gyerekmodellként pózolt. 6 évesen aztán a Chevron energiavállalat reklámfilmjében tűnt fel, itt figyelt fel rá egy színészügynök, aki a Talpig zűrben című filmhez keresett épp gyerekszereplőt. Oliver néhány nappal később meg is kapta a főszerepet. Az 1990-ben bemutatott komédia hatalmas siker lett, így rövidesen el is készítették a folytatását, ahol a kisfiú ismét Junior bőrébe bújt.
A második részt követően a Universal filmstúdió beperelte Oliver édesanyját és egyben menedzserét, Dianne Ponce-t, azt állítva, hogy a nő közvetlenül a forgatás előtt azzal fenyegetőzött, hogy nem járul hozzá fia szerepléséhez, csak abban az esetben, ha az eredeti megállapodásban szereplő 80 ezer dolláros gázsiját felemelik 500 ezer dollárra. A bíróság végül úgy ítélte meg, hogy az új szerződés zsarolás hatására jött létre, ezért Ponce-éknak vissza kellett fizetniük a filmstúdió által addigra már nekik kifizetett 250 ezer dollár és a 80 ezer dollár közötti különbözetét. A családot mindez csődbe juttatta, még a házukat is el kellett adniuk és évekig a barátaiknál húzták meg magukat, míg sikerült helyrejönniük anyagilag. Bár a Talpig zűrben-ből egy harmadik rész is készült, ebben már nem Michael Oliver alakította Juniort. A fiú 1995-ben szerepelt még a Dillinger és Capone című thrillerben, illetve néhány sorozat epizódszerepében is feltűnt, ám 14 évesen végleg szakított a filmvilággal.
„Úgy gondolom, hogy ez egy kölcsönös szakítás volt köztem és a filmipar között. Amúgy is elegem volt belőle. Kezdtem rájönni, hogy normális életet akarok” – fogalmazott egy későbbi interjújában.
Az egykori gyereksztárból civil felnőtt lett. Manapság 9-től 5-ig technikusként dolgozik egy cégnél és köszöni szépen, szereti az életét. A munkája mellett hobbiból zenél is, egy klasszikus rockot és countryt játszó banda énekes-gitárosa. A magánéletéről nem nyilatkozik, mindössze annyi tudható, hogy 2016 nyarán feleségül vette párját, Magnoliát.
„Voltam fent és voltam lent is. Mindkét végletet ismerem. Ha valaki azt mondaná, hogy visszatérhetek oda, ahol a per előtt voltam, elutasítanám. Nemet mondanék. Az egyik dolog, amit már fiatalon megtanultam, hogy milyen értékes a magánélet. Amikor elmész moziba a barátaiddal és az emberek felismernek, nem értik, hogy semmi mást nem akarsz, mint megnézni a filmet. Egyszerre hízelgő és félelmetes az ilyen elismerés” – fejtegette.
És hogy újranézi-e olykor a Talpig zűrben-filmeket, ha például épp ismétli a tévé? Nos, erre csupán annyit válaszolt: „Kerülöm, mint a pestist.”