Húsz éve nem volt olyan rádióadó, sem szórakozóhely, ahol ne játszották volna Craig David számait. A jóképű és különleges hangú fiúért egy egész világ rajongott, de aztán szinte észrevétlen eltűnt a szemünk elől.
Nem túl fényes gyerekkor
Craig David Southamptonban született 1981-ben, grenadai és brit szülők gyerekeként. Szülei 8 éves korában elváltak, és édesanyja egyedül nevelte fel, nem épp a legnagyobb pompában. A zenész elmondása szerint az iskolás évei alatt sokszor bántalmazták, ami mély nyomot hagyott benne – olyannyira, hogy több évtizeddel később, egy dalt is írt a rossz emlékekről Johnny (2015) címmel.
Craig David karrierje kezdetén (Fotó: Profimedia)
Diákként a helyi rádió DJ-je volt, majd megnyert egy dalszövegíró versenyt, majd amikor 17 évesen megírta a Walking away című slágerét, a karrierje szárnyra kapott.
Alig volt 19 éves, amikor a Re-Rewind és a 7 Days kislemezek után 2000-ben megjelent első stúdióalbuma, a Born to do it, ez pedig a világhírnevet is meghozta számára. Két évvel később, a Slicker Than Your Average albuma is hatalmas siker lett.
Együtt zenélt az akkori nagyágyukkal, Beyoncéval, Missy Elliottal, Usherrel és Stinggel is, az albumot pedig az MTV a valaha volt 2. legsikeresebb albumnak kiáltotta ki – Michael Jackson Thrillerje után.
A szakma és a közönség elismerését is elnyerte
Craig Davidről nemcsak a szakmabeli énekesek, és a közönség, hanem a kritikusok is elismerően nyilatkoztak, és mindenki egyöntetűen kivételes tehetségnek tartotta. A zenész Caramel példaképe is, akivel még 2015-ben egy rendezvényen zenéltek. A magyar énekes szakmailag és emberileg is nagyra tartja brit kollégáját.
Craig David kamaszkora óta ír dalokat, de első albuma sikereit azóta sem tudta felülmúlni. Egyedül a 2016-os, hatodik stúdióalbuma, a Following My Intuition volt képes megközelíteni a kezdeti sikereket: a brit listák első helyén indított.A zenész az évtizedek alatt körbeturnézta a világot: járt Oroszországban, a Távol-Keleten és az USA-ban is.
Habár már régóta nem hallottunk róla, esze ágában sincs visszavonulni. Legutóbb 2018-ban jelent meg a Time is Now című albuma, és ugyanebben az évben köszöntette II. Erzsébetet 92. születésnapján, sok másik sztárral együtt. A No drama című számot még ma is hallhatod a rádióban.
2020-ban egy brit rapperrel, KSI-vel kezdett el dolgozni. Craig David elmondása szerint a különböző stílusú zenésztársaival való együttműködés az, ami inspirálja őt, és ez az, amiből az elmúlt húsz évben újra és újra erőt tudott meríteni.
Nem csak a dalai érzelmesek
Az énekest a világon mindenhol ismerik, mégsem az a típus, aki elszigetelten, hatalmas falak mögött éli az életét, sőt! A zenész jótékonykodni is szokott: 2011-ben például részt vett egy sivatagi túrán, amely során a brit jótékonysági szervezetnek, a Comic Reliefnek segítettek adományt gyűjteni.
Most, a koronavírus-járvány miatt le kellett mondani a turnéit, de nem töltötte tétlenül az így felszabaduló időt. Nem volt rest futárkodni: az idős szomszédjainak ő szállította az ételt, sőt, újra és újra előállt valami meglepetéssel is, amivel színesebbé tette a négy fal közé szorult nyugdíjasok napjait. Az ételek mellé csomagolt egy-egy apró ajándékot, hogy a környezetében élő idős emberek napjait kicsit feldobja. „Nagyon sok idős ember lakik a közelemben, és bár betartom a megfelelő távolságot, nehéz, amikor egy kedves idős hölgy szemébe nézel, és ő csak egy ölelést szeretne. Ilyenkor megszakad a szívem.”
Így alakult a magánélete
2003-ban rövidebb ideig a Modern család sorozatból ismert Sofia Vergara volt a barátnője. Persze azóta is voltak hölgyek az életében, mégis azt kezdték róla pletykálni, hogy nagyon nyitott szexuálisan, így a férfiak és a nők társaságát is kedveli. 2017-ben úgy fogalmazott, hogy vágyik már egy állandó társra, és családra, akikkel osztozhat a sikerekben. „Nagyon szeretnék már apuka lenni” – mondta négy éve az énekes, aki egyébként azt vallja, hogy a több pénz nem boldogít, csak több problémával jár. „Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan emberek vesznek körül, akik nem engedik, hogy túlköltekezzem, vagy elszálljak… Ha valamit meg akarok venni, mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy tényleg szükségem van erre? Akkor is, ha megengedhetem magamnak. Ha a válasz nem, akkor egyszerűen elengednem.”
