Audrey Hepburn 1929. május 4-én született Brüsszelben. Anyja holland arisztokrata, apja világjáró üzletember és tiszteletbeli brit konzul volt, mellesleg elkötelezett fasiszta, aki 1935-ben ott is hagyta a feleségét és a lányát – bár ez vélhetően semmiféle összefüggésben nem állt a politikai nézeteivel. A második világháború kitörése Hollandiában érte a családot: a náci megszállást követően Audrey nagybátyját és unokatestvérét kivégezték, az egyik féltestvérét koncentrációs táborba hurcolták, a másik testvére meg hosszú időre illegalitásba vonult. Ebben a sötét, kilátástalan, rettegéssel és nélkülözéssel teli időszakban az akkor még bőven kiskorú, klasszikus balettet tanuló lány különféle magánházakban rendezett titkos összejöveteleken zongorával megtámogatott amatőr táncelőadásokat tartott, hogy így szerezzen némi adományt a holland ellenállás javára; habár bizonyos történelmi spekulációk szerint maga is az ellenállás tagja volt, ez azért nem túl valószínű.
Audrey Hepburn 1957-ben (Fotó: Donaldson Collection/Michael Ochs Archives/Getty Images)
A háború után Audrey tovább folytatta a balett-tanulmányait, előbb Amsterdamban, majd Londonban, kóristalányként számos darabban feltűnt a West Enden, az ötvenes évek legelején pedig már kisebb-nagyobb – de inkább kisebb – filmszerepek is megtalálták. A nagy fordulat 1951-ben jött el, amikor a Monte Carlo Baby című, mára jóformán teljesen elfeledett filmet forgatta, amelynek egyetlen érdekessége, hogy az angollal párhuzamosan francia verzióban is elkészült (ez egyébként semmi problémát nem jelentett Audreynak, hisz az angol és a holland mellett franciául, spanyolul, németül és olaszul is kiválóan, vagy épp anyanyelvi szinten beszélt).
Ekkor fedezte fel a fiatal színésznőt Colette, a huszadik századi francia irodalom nagyasszonya, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ő játssza el a címszerepet a Gigi című elbeszélése alapján készült Broadway-darabban (pontosabban a Gigiből készült Anita Loos-színdarab alapján készült Broadway-darabban, de ez végül is részletkérdés). Audrey természetesen elsöprő sikert aratott New Yorkban, és ezzel gyakorlatilag egyik napról a másikra a filmes karrierje is sínre került: jött a Római vakáció, a Sabrina és még vagy két tucat sikerfilm egészen az 1967-es visszavonulásáig, amelyek a korszak egyik legragyogóbb sztárjává emelték.
Audrey Hepburn 1954-ben (Fotó: Getty Images)
Noha arról el lehet vitatkozgatni, hogy valóban klasszikus értelemben vett nagy színésznő volt-e, vagy inkább afféle popkulturális ikon, az egészen bizonyos, hogy Audrey Hepburn egy egészen újfajta női karaktert honosított meg Hollywoodban. Úgy lett a korszak egyik első számú szexszimbóluma és szépségideálja, hogy közben nyúlánk, kislányos alkatával, hattyúnyakával és csak valamiféle bonyolult matematikai képlettel leírható arccsontjaival kevéssé emlékeztetett a tágan vett ötvenes évek buja megjelenésű, túlhangsúlyozottan nőies bombázóira, mondjuk Marilyn Monroe-ra, Elizabeth Taylorra vagy Grace Kellyre; és míg ők elsősorban a férfitekinteteket vonzották, addig Audrey Hepburnnek legalább ugyanannyi női rajongója, illetve követője volt. Vagy talán még több is.
Modern, minimalista és mindig kifogástalan ízléssel összeválogatott ruhatára ugyancsak újdonságot jelentett, akárcsak rövid frizurája, hatalmas, kifejező – egyértelműen filmvászonra termett – szemei pedig azt is jótékonyan feledtették volna, ha történetesen pocsék színésznő. De persze nem volt az. Talán a naiva-komika szerepköre passzolt hozzá a legjobban (így is ismerte meg a világ), de a fajsúlyosabb, drámai alakításokkal sem vallott szégyent. Egyszerre volt elegáns és megközelíthetetlen, akár egy hercegnő, üdítően hétköznapi, mint egy lány a szomszédból (egy feltűnően szép és jól öltözött lány a szomszédból), elbűvölően érzéki, és hűvösen intellektuális, származásának és neveltetésének köszönhetően pedig még hollywoodi sztárként – mégpedig az egyik legnagyobb hollywoodi sztárként – is jellegzetesen európai jelenség maradt.
Audrey Hepburn az Álom luxuskivitelben forgatásán (Fotó: Donaldson Collection/Michael Ochs Archives/Getty Images)
Habár túlzás lenne azt állítani, hogy minden filmje halhatatlan remekmű (mondjuk ezt bárkiről túlzás lenne állítani), így is akad jó néhány olyan alkotás a filmográfiájában, amin nem, vagy csak alig fogott az idő. Meg hát Audrey Hepburnt tényleg mindig jó nézni, akármit is csinál.
Össze is szedtük néhány kedvencünket:
Római vakáció (1953):
A definitív romantikus komédia, aminél már soha nem lesz jobb ebben a műfajban: Audrey Hepburn elbűvölő, Gregory Peck felháborítóan jóképű, Róma ugyebár örök, a befejezés meg valósággal sokkoló. Érdekes, hogy bár sok tekintetben hasonló, az Álom luxuskivitelben (1961) már talán kevésbé öregedett jól, noha az tény, hogy a színésznő végig lélegzetelállítóan fest benne, és már csak ezért is ott van a helye a klasszikusok között.
Mókás Arc (1957)
Ezt az imádni való, vizuálisan túlcsorduló zenés-táncos csacskaságot elsősorban azoknak ajánljuk, akik szívesen nézegetik a szebbnél szebb ruhakölteményekbe öltöztetett Audrey Hepburnt másfél órán keresztül: vagyis mindenkinek! Az egyetlen komolyabb kifogásunk, hogy a partnere, Fred Astaire talán kicsit öreg hozzá.
Az apáca története (1959)
A nyomasztó helyszíneken elmegyógyintézet, Belga-Kongó, a nácik által megszállt Belgium – játszódó Az apáca története kényelmetlen – és máig aktuális – kérdéseket feszeget, és nem is próbál meg megnyugtató válaszokat találni rájuk. Jóllehet Audrey Hepburn apácaruhában is csodaszép, ezt a drámai, megrázó, és sajnálatos módon kissé elfelejtett remekművet nem csak emiatt érdemes megnézni.
Amerikai fogócska (1963)
A legjobb Hitchcock-film, amit nem Hitchcock rendezett. A feszültséget, a kalandot, a rejtélyeket, a hidegháborús paranoiát, a romantikát és a gyagya humort egészséges arányban adagoló, fantasztikus helyszíneken forgatott Amerikai fogócska igazi újrafelfedezésre váró klasszikus! Jellemző, hogy Audrey Hepburn mellett még az olyan nagyágyúk, mint Cary Grant vagy Walter Matthau is csak megbízható másodhegedűsnek tűnnek.
My Fair Lady (1964)
Szép kosztümök, fülbemászó dalok, harsány viccek és csupa önfeledt szórakozás; a My Fair Lady egy igazi, megunhatatlan, örök érvényű bugyutaság.
Még több cikk Audrey Hepburnről:
- Audrey Hepburn 10 divatkedvence, amikért a mai napig tolonganak a vásárlók
- Filmkritikusunk 40 éves fejjel először nézte meg a 68 éves Római vakációt, és összetört a szíve
- Hat nyelven beszélt és majdnem balett-táncos lett – 28 éve hunyt el a csodálatos Audrey Hepburn
kiemelt kép: gettyimages
