Miller Dávid: “A nem jó kémia is lehet érdekes kémia”

Jól tudom, hogy néhány éve még azon gondolkodtál, hogy versenyzőként indulj el az X-Faktorban?

Jól tudod, de az elméletből sosem lett gyakorlat. Nagyon szerettem a műsort, ezért megfordult a fejemben, hogy jó lenne megmérettetni magam. Akkoriban még én is otthoni, hálószobában éneklős voltam. Szerintem, ha valaki egy picit is szeret énekelni, az legalább egyszer biztosan eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne elindulni egy tehetségkutatóban.

Végül miért nem indultál el soha?

Az még egy más világ volt. Annyira még nem éreztem magaménak.

És a szüleid sem rajongtak igazán a tehetségkutatókért…

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt valaki megjelent a tévében, elénekelte más előadók dalait, majd egy-két hónappal később a színészek azt látták, hogy ott áll ugyanazon a színpadon, amin ők, esetleg elveszi előlük a szerepeket. Nyilván dühítő, ha valaki úgy kerül fel a színpadra, hogy közben nem tette le az évek során az asztalra azt, amit ők letettek. De ezt ne sarkítsuk le a szüleimre, hiszen akkoriban a művészvilág apraja-nagyja így érzett. Ez azonban azóta megváltozott.

Hogyan?

Részben annak köszönhetően, mert volt pár olyan tehetségkutatós, aki bizonyítani tudott a színházban, és hosszú évek óta máig sikeres a színpadon. Idővel meg tudták mutatni a tehetségüket, a szorgalmukat és az érdemeiket. 

Miller Dávid hálás, amiért elnézőek vele otthon

Egyre több dologban próbálod ki magad az RTL Klubnál. Mi a jellemző: te kéred az RTL-től az újabbnál újabb feladatokat, vagy ők találnak meg ezekkel téged?

Ez inkább egy szimbiózus köztük és köztem. Én soha nem jelentkeztem be náluk azzal, hogy az X-Faktort szeretném vezetni vagy az Álarcos énekesben akarok énekelni. A megkeresések mindig a csatorna felől jöttek, viszont nekem soha nem kellett igent mondanom semmire. Az, ahogyan a sorsom alakul a csatornánál közös döntések következménye. Attól, hogy az embert kiválasztják egy műsorra, még nem biztos, hogy kedve és energiája is lesz hozzá. Nekem ezekhez a feladatokhoz volt kedvem és energiám.

Ezek szerint szoktál nekik nemet mondani?

Az a jellemző, hogy érdekes feladatokkal találnak meg. Az viszont biztonságot jelent, hogy mondhatok nekik nemet. Semmit nem kötelező csinálnom a csatornánál, hanem azt csinálhatom, amiben komfortosan érzem magam, és az RTL-nek is jó, meg nekem is.

Milyen típusú feladatok vannak, amikkel még nem kínáltak meg, de te kipróbálnád magad benne?

Eléggé kimaxoltam már a műsorokban való részvételemet. Énekeltem már nagyszabású showműsorban, a házigazdája vagyok az ország legnépszerűbb tehetségkutatójának, emellett az ország legrégebb óta futó reggeli magazinműsorában dolgozom műsorvezetőként és sorozatokban játszom színészként. Azt hiszem olyan sok feladat nem maradt, amiben kipróbálhatnám magam. Minden új munkát nagyon élvezek, és minden munkám építi egy másik munkámat is.

Mit értesz ez alatt?

Sokszor megkapom, hogy annyi mindent csinálok, hogy semmire nem marad időm, és ezért semmiben sem lehetek igazán jó. Ebben látok némi igazságot, de most még azt érzem, hogy minden munkaköröm – legyen az csatornán belüli vagy kívüli – épít egy másikat. Jobb műsorvezető vagyok az X-Faktorban az által, hogy előtte vezettem az RTL Reggelit, de a Reggeliben is jobb műsorvezető lettem amiatt, mert kipróbálhattam magam az X-Faktorban. Jobban énekelem a szóló dalaimat, mert önbizalmat kaptam az Álarcos énekesben és így tovább. Nagyon sok dolgot csinálok, de ezek mind kapcsolódnak egymáshoz.

Minden új munkát nagyon élvezek, és minden munkám építi egy másik munkámat is

Az eddigi feladataid mind az előadóművészi és műsorvezetői képességeidet mutatják meg, de mintha Miller Dávidból, a magánemberből nem akarnál sokat adni. Realityben például még sosem méretted meg magad.

Gyerekkoromban a szüleim nagyon népszerűek voltak, és azt tanultam tőlük, hogy törekedni kell arra, hogy az ember a magánéletét megtartsa magának. Tudatosan védtek a médiától, és úgy érzem, hogy nagyon jól tették. Tudom, hogy nem adok magamból annyira sokat, de ott vannak a social media felületeim, ahol annyit osztok meg magamból, amennyit csak szeretnék. Nekem egyelőre ennyi elég. Aki nagyon-nagyon kíváncsi rám, az eddigi műsoraimból is le tud vonni következtetéseket rám vonatkozóan, akit pedig nem érdeklek, azt nem azért kezdem majd érdekelni, mert elmegyek egy realitybe. Nem ettől fog engem valaki megszeretni.

Nézőként sem szereted a realityket?

Imádom őket. Nagyon örültem például annak, hogy megint elindult a Nyerő Páros. Tegnap például az volt az első dolgom otthon, hogy megnéztem a műsort, pedig csak éjszaka értem haza. Imádom nézni, semmiféle fenntartásom nincs azzal kapcsolatban, hogy valaki miért van ott, és engem is sodorhat még úgy az élet, hogy egyszer majd kikötök valami hasonló produkcióban. Nincs kőbe vésve, hogy sosem szerepelnék realityben, de per pillanat nem érzem azt, hogy helyem lenne benne.

Gondolom a Reggeli műsorvezetőjeként a munkád része az is, hogy valamennyire az összes RTL-es műsorral kapcsolatban képben legyél.

Saját magamnak segítek azzal, ha nézem őket. Engem semmire nem kötelez a csatorna, de én érzem magamat hülyén, ha reggel jön hozzánk egy vendég, én meg azt sem tudom, hogy kicsoda. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenből minden adást megnézek, de az nem fordulhat elő, hogy ne olvassak el legalább egy háttéranyagot, és ne tudjak semmit arról, aki vendégként jön hozzánk. Ez nekem lenne kellemetlen.

Nincs kőbe vésve, hogy sosem szerepelnék realityben, de per pillanat nem érzem azt, hogy helyem lenne benne

Az X-Faktorba casting során kerültél be, vagy szimplán csak kaptál egy felkérést a műsorra?

Casting volt, egy elég nagy megmérettetés. Nagyon izgultam, és az elején még el se tudtam dönteni, hogy akarom-e ezt vagy sem. Ez egy hihetetlenül nagy gépezet, amibe belekerül az ember, és nem tudtam, hogy felkészültem-e rá. Nem voltak műsorvezetői ambícióim, nem játszottam el soha a gondolattal, hogy milyen jó lenne egyszer az X-Faktort vezetni, így kellett egy kis idő, hogy rákapjak az ízére és én is akarjam ezt. Persze bennem volt az is, hogy nyilván a vezetés tisztában van azzal, miért hívott el a castingra: bizonyára azért, mert alkalmasnak gondolnak rá. Közben meg tudniuk kell azt is, hogy velem nem egy kész műsorvezetőt kapnak, hanem valakit, aki még most is tanulja ezt a szakmát. Nagyon szeretem a casting-helyzeteket, mert annyira egyszerűek: te vagy az, aki a legalkamasabb az adott munkára vagy nem. Kész. Nyilván előfordul, hogy ez elsőre nem egyértelmű, ezért többször meg kell nézni valakit, de a vége úgyis az, hogy vagy te vagy alkalmas, vagy nem. Örülök, hogy nem csak úgy felkért a csatorna a munkára, hanem meg kellett mérettetnem magam.

Miért?

Mert akkor biztos, hogy ott motoszkált volna bennem, hogy valaki akar belőlem csinálni valamit, ami nem is biztos, hogy megvan bennem. Így meg azt érzem, hogy volt egy casting, megmérettettem magam, és én voltam az, akit kiválasztottak. Ez jobb érzés.

Arról mindenkinek vannak elképzelései, hogyan néz ki mondjuk a casting egy filmhez vagy egy sorozathoz, de milyen egy műsorvezetői casting az X-Faktorhoz?

Olyan helyzeteket modelleztünk le, amik előfordulhatnak a műsorban. Kellett beszélnem egy percig a szavazás utolsó percében. Kipróbálhattam, hogy milyen az, amikor a válogatón bejönnek a versenyzők és a hozzátartozóik, és én egy rövid beszélgetés után kiküldöm őket a mentorok elé. Megnéztük, milyen az, amikor a hozzátartozók ott maradnak és milyen az, amikor a hozzátartozó nem akar veled beszélgetni, vagy épp túl sokat beszél.

A zsűritagokkal is összenéztek téged? Figyelték, milyen köztetek az interakció?

Erről inkább csak beszélgetések voltak. Lacit és Adélt ismertem az Álarcos énekesből, Petivel régóta jóban vagyok, így egyedül Alex volt az, akit egyáltalán nem ismertem korábbról. A zenéjét, a munkásságát azért ismertem. Persze fontos, hogy milyen a műsorvezető interakciója a mentorokkal, de azt gondolom, hogy jó az, amikor jó a kémia közted és a mentorok között, de akár a nem jó kémia is lehet érdekes kémia. Nem vagyok rosszban egyik mentorral sem, de nem hiszem, hogy amennyiben rosszban lennék valakivel, akkor ne működhetne a dolog. A műsorvezető és mentor közti feszkó is lehet érdekes.

Miller Dávid (Fotó: RTL Magyarország)

Milyen volt új emberként belépni egy ennyire összeszokott gárdába?

Szerencsére nagyon befogadók voltak, és szerintem az első pár adás után már úgy érezték, hogy talán én egy jó választás vagyok erre. Ez nekem nagy önbizalmat adott.

Az X-Faktor elsősorban a versenyzőkről és a mentorokról szól, közöttük pedig ott vagy valahol te egyfajta összekötő szereplőként, aki azért nem kap olyan sok reflektorfényt. Nem hálátlan kicsit ez a szerep?

Nem vagyok az a típus, aki szereti előtérbe tolni magát, sőt idegesít, ha látok magam körül ilyet. Nekem pontosan tudnom kell, hogy hol van feladatom és mik a feladataim. Mediátor vagyok a néző, a versenyző és a mentor között. Nekem közvetítenem kell információkat. Az X-Faktorban én akkor vagyok jó, ha szinte fel sem tűnik, hogy ott vagyok. Amikor viszont feltűnik, akkor fontos, hogy legyek frappáns és vicces. Érdekes látni, hogy a válogatókon vagy a mentorházban forgatok napi tizennégy órát, és ebből végül mennyi kerül adásba. Tudni kell, hogy ez nem rólam szól. Persze az én világomban, az én fejemben rólam szól, de ezt ilyenkor félre kell tennem és tudatosítani magamban, hogy csak egy összetevő vagyok egy gépezetben, aminek működnie kell. Ha elkezdem magamat nyomni, hogy én milyen vicces meg jó fej vagyok, akkor az egész borulhat a kukába. Nem kell engem folyton mutatni, én sem vágyom erre, de ha mutatnak, annak legyen értelme, legyen szerepe és legyen súlya.

Megnézted, hogy az elődeid hogyan csinálták ezt a munkát, vagy próbáltad inkább függetleníteni magad tőlük?

Az utánzást nem támogatom, de a jó dolgokat meglátni és ellesni szerintem egy nagyon jó képesség. Nagyjából összeszedtem a dolgokat, amiket szeretnék jól csinálni, és amiket szerintem már az elődeim is jól csináltak. Ettől függetlenül én soha nem leszek olyan, mint ők, mert én Miller Dávid vagyok, aki másképp reagál, más dolgokat mond és másképp viselkedik egy-egy helyzetben.

Attól nem tartasz, hogy idővel a tévés műsorvezetői szerep annyira hozzád tapad, hogy emiatt nem kapsz majd meg színészi munkákat?

Nagyon féltem ettől, és erről a csatornával is beszélgettünk. Létezik a jelenség, amit mondasz,  nem véletlenül tartottam tőle, de úgy tűnik, hogy eddig nem hatott rám. Szerencsére jelenleg elég sok forgatásom van, két nagyobb produkcióban is részt veszek, amiről még nem beszélhetek, és ott van az RTL-nél a Hotel Margaret című sorozat is, amiben fontos szerepet játszom. Remélem, hogy nem leszek Miller Dávid, a műsorvezető, hanem én leszek Miller Dávid, aki műsorvezető, aki emellett színészkedik, de dalokat is ad ki, amik egyébként tök jól szerepelnek. A dalaim folyamatosan készülnek, és ezek megint egy teljesen más oldalamat mutatják meg, mert belőlem jönnek. A dalaim én vagyok.

Nem tudom, hogy munkamániás vagyok-e, de imádok dolgozni

Annyi mindennel foglalkozol, hogy ezt muszáj megkérdeznem: munkamániás vagy? Meg tudsz állni, hogy pihenj?

Szeretnék néha megállni, de most már egy jó ideje akkora a hangzavar körülöttem, hogy emiatt nagyon meg tud ijeszteni a csend. Olykor próbálok azért regenerálódni, de számomra mindig az a legnehezebb, amikor nincs munka. Nem tudom, hogy munkamániás vagyok-e, de imádok dolgozni. Persze attól még, hogy imádom a munkám, néha azért sok. Én is emberből vagyok, előfordul, hogy elfáradok.

Hogyan tudod beosztani az idődet ennyi különféle projekt között? Nagyon nehéz veled egyeztetni?

Eléggé, de hála istennek van egy nagyon jó segítőm, és a családom is mellettem áll. A családtagjaim már azzal is rengeteget segítenek, hogy nem nyomasztanak feleslegesen, ha esetleg eltelik egy hét úgy, hogy nem hívtam fel anyukámat, apukámat vagy a tesóimat. Senki sem panaszkodott még nekem, hogy nem foglalkozom vele eleget, nincs ilyen lelki terror, amiért nagyon hálás vagyok, mert a dolog borzasztóan nyomasztana, ugyanis elég lelkiismeretes vagyok. A másik segítőm meg Vermes Orsi, aki idejét és erejét nem kímélve a nap huszonnégy órájában elérhető számomra. Ha ő nem lenne, nem tudnám így élni az életem, ahogyan most élem. Erre a fajta logisztikára egyedül alkalmatlan vagyok.

Nem tartasz attól, hogy szétforgácsolódsz a sok feladat között?

Ez a veszély benne van, és azt gondolom, hogyha ez nagyon sokáig így maradna, akkor lehet, hogy én is szétesnék. Próbálok figyelni arra, hogy mikor jön el az idő, amikor az egyik munkám nem hozzáad a másikhoz, hanem elvesz belőle. Ha ez eljön, akkor valahonnan dobbantani kell. Mérlegelni kell, hogy mi az, amit el kell engedni. Nem szeretnék tizenöt év múlva úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy lehettem volna rohadt jó zenész, piszok jó színész vagy fantasztikus műsorvezető, de ehhez képest egyik se lettem, mert semmire nem volt igazán időm. Szerencsére a munkáim projektekre oszthatók. Ameddig van X-Faktor, addig az a prioritás. Amikor szerepelek egy sorozatban, akkor az a legfontosabb, ha dalokat írok, akkor az válik prioritássá az életemben, ha pedig szinkronban játszom főszerepet, akkor arra a nyolc órára az válik a legfontosabbá az életemben. Persze ez így nagyon egyszerűen hangzik, de a valóságban ez nem mindig működik ennyire flottul. Sokszor összevissza van a fejem, azt se tudom, hogy mi van, néha felkelek, és attól rettegek, hogy mit felejtettem el beírni a naptáramba és hová felejtek el menni, meg honnan kell átrohannom tizenöt perc alatt úgy, hogy a két hely másfél órára van egymástól. Ilyenek előfordulnak, de a törekvés megvan bennem, hogy így éljem az életemet.

Mi az, amit a munkáid közül semmiképp nem engednél el?

Most nem tudok erre válaszolni, mert mindegyik nagyon sokat ad nekem. Folyamatosan új utak, új lehetőségek nyílnak meg előttem, és ugyan fáradt vagyok, de semmit nem szeretnék elengedni.