Interjú Gáspár Lacival az X-Faktor 10. évadáról

Ez az ötödik év, hogy Gáspár Laci ott ülhet az X-Faktor mentorszékében. Az énekes nagyon sokat változott az utóbbi hat évben, de még mindig ugyanazt keresi, mint amikor felkérték a szerepre: az énekhangot és azt a valami pluszt. Lacit meghatják az emberi sorsok, ahogy a műsorban, úgy az életben is, ezért mindig ott segít, ahol tud. Megvan a véleménye a gyorsan váltakozó trendekről és az egyik napról a másikra befutott sztárokról – többek között ezekről is mesélt nekünk.

Ez az ötödik évad, amikor mentorként szerepelsz az X-Faktorban. Mennyiben változtál te a kezdetek óta?

Ugyanazt keresem, mint annak idején, csak most már több a tapasztalatom. Most már látom, hogy nem minden fekete és fehér és talán hamarabb meg tudom mondani valakiről, hogy van-e jövője ebben a szakmában, vagy nincs. A legelején azt gondoltam, hogy valaki vagy tud énekelni, vagy nem. Még mindig ez a véleményem, de beláttam, hogy ez azért sokkal bonyolultabb. Ehhez kellett többek között ez az öt év is. Örülök és hálás vagyok a lehetőségért, hogy ennyi ideje a mentorszékben ülhetek, mert úgy látom, hogy a szerzett rutin miatt többet tudok segíteni a versenyzőknek. Ahhoz, hogy a lehető legjobb mentor legyek, kellett a tapasztalat.

Ahhoz, hogy valaki ott legyen a döntőben, már nem elég, ha valaki csak jól énekel (Fotó: Zsigmond László)

A 10 éves összefoglaló filmben Malek Miklóstól elhangzott, hogy a hang csak egy kis része a nagy egésznek, Nagy Ferónak pedig az a véleménye, hogy ez annyira nem is számít. Te hogy gondolod?

Nagy Feró gondolataival nem teljesen értek egyet. Ő azt mondta: „Ne azzal foglalkozz, hogy tudsz-e énekelni vagy sem, legyél valaki!” Persze tudom, hogy ezt nem teljesen így gondolta. Abban igazat adok neki, hogy egy versenyzőnek kell legyen egyénisége, színpadi jelenléte, mert ez valóban nagyon fontos. Számomra viszont akkor jó egy jelentkező, ha jól énekel. Innentől majdnem mindegy, hogy mit csinál: ül, áll, vagy éppen táncol. Ha valaki jól énekel és jó hangja van, abból már lehet építkezni.

Mi kell ahhoz, hogy a mai világban, amikor ennyi inger éri az embereket, valaki kiemelkedjen és megnyerje ezt a műsort?

Ahhoz, hogy valaki ott legyen a döntőben, már nem elég, ha ,,csak” jól énekel. Kell az a bizonyos plusz, az egyéniség, a színpadi jelenlét és nagyon sok munka. Ezek mind rendkívül fontosak, de hangsúlyozom, hogy számomra még mindig az éneklés, az énekhang a legfontosabb.

Volt olyan versenyző az elmúlt négy évadban, akivel kapcsolatban utólag beláttad, hogy nem kellett volna elengedned?

Olyan nem volt, hogy megbántam, hogy elengedtem. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan történt. Egyrészt mindig próbáltam igazságos lenni és jól dönteni. Másrészt, ha úgy vesszük, nincs teljesen igazságos döntés. Hat énekes közül ki kell választanom hármat, amikor mind a hatot megszerettem és mind a hatot elvittem a mentorházig, tehát hittem bennük. Mégis, ez egy nagyon fontos szűrés, mert a műsor ezen részében már csak nüanszok döntenek arról, hogy ki kerül be az élő show-ba és kinek nem sikerült teljesíteni az elvárásokat. Ilyenkor a hang mellett már azt is próbáljuk felmérni, hogy ki mennyire bírja majd a terhelést, ki mennyire fogadja el a tanácsainkat és megvan-e bennük az a plusz, ami hozzásegítheti őket a győzelemhez.

Érzel ilyenkor nyomást? Hiszen valamilyen szinten a te kezedben van ilyenkor a sorsuk.

Persze, ez sajnos elkerülhetetlen. Egyre kevésbé visel meg, de azért nem mindig könnyű, mert érzékeny vagyok, és a szívemre veszem. Vannak nehéz pillanatok, de ez a műsor velejárója.

Olyanokkal szeretnék együtt dolgozni, akik mindent egy lapra tesznek fel, csak a győzelemre fókuszálnak (Fotó: Zsigmond László)

A többieket is, de téged különösen megérintenek azok a versenyzők, akik egy megható háttér történettel érkeznek a műsorba…

Akkor hat meg igazán egy ember, amikor érzem, hogy nem azért mesél az életéről, mert ezzel is egy hatást szeretne elérni, hanem mert tényleg a szívéből, őszintén beszél. Az, hogy megosztja valaki velünk az élete szomorú, sorsfordító pillanatait, szerintem megtisztelő. Hatnak rám ezek a beszélgetések, de el tudom különíteni a zenétől. Akkor hatódok meg a legjobban, ha az, amit elmesél nekünk, kihat az éneklésére, a dalaira, a zenéjére. Ekkor érzem azt, hogy azok a dolgok, amik őt hátráltatták, a zenén keresztül előrevihetik. Ezért mondom mindig, hogy akivel még nem történt semmilyen rossz dolog, az nem fog tudni olyan érzelmesen énekelni, mint aki megtapasztalt már az életében mélységeket.

Amikor annak idején jelentkeztél a tehetségkutatóba, ez volt számodra az egyetlen kiugrási lehetőség?

Igen, és főleg ezeket a versenyzőket keresem, de őszinte leszek, még nem nagyon találkoztam ilyennel. Olyanokkal szeretnék együtt dolgozni, akik mindent egy lapra tesznek fel, csak a győzelemre fókuszálnak és arra, hogy a műsor által javítani tudjanak az életminőségükön. Sokszor úgy érkeznek a versenyzők, hogy szerencsét próbálnak, de érzem rajtuk, hogy nem ez az egyetlen lehetőségük, emiatt pedig nem is tesznek bele annyit.

Összeszorult Gáspár Laci szíve, mindenáron segít az X-Faktor versenyzőjén

Nemcsak megérintenek az emberei sorsok, hanem teszel is értük, sokat jótékonykodsz, de – sokakkal ellentétben – nem beszélsz róla.

Gyakran állok ilyen ügyek mellé, de nem nagyon reklámozom. Szerintem az adakozásnak akkor van értelme, ha folyamatosan, de csendben teszed. Az életemet is úgy próbálom élni, hogy figyelek a körülöttem lévőkre. Figyelem, hogy kinek tudnék segíteni, ha csak egy aprósággal is. Rengetegen írnak a közösségi oldalaimon, segítséget kérnek, de mindenkinek nem lehet segíteni. Van 1-2 üzenet, ami meghat, főleg azok, akik nem pénzt kérnek, nekik általában válaszolok és segítek, amivel tudok. Ami kicsit elszomorító, hogy tízből egy ember köszöni meg. Ezzel sincs baj, hiszen nem azért adok, hogy hálálkodjanak. Azért adok, mert úgy érzem, hogy ez egy jó dolog és engem is előrevisz. Amikor szegény voltam és nélkülöztem, nekem is jól esett, ha valaki csak egy aprósággal is, de segített. Éppen ezért, amíg tudok és amíg van miből, addig adok.

Fotó: Zsigmond László

Te mindent megadsz a gyerekeidnek, vagy szem előtt tartod a mértékletességet?

Mindent megadnék nekik, de nem akarnak megvetetni velem mindent. Talán főleg azért, mert ők soha nem nélkülöztek. Mi négyen voltunk testvérek: amikor valakitől kaptunk csokit, megőrültünk, egyből elfogyott minden. Ha valaki hoz nekik édességet, szinte nem is érdekli őket. Nagyon ritka, amikor konkrétan szeretnének valamit, akkor általában meg is veszem nekik. Próbálom úgy nevelni őket, hogy ne kérkedjenek azzal, amijük van, mert ez már gyerekkorban sem elegáns. Szerencsém van velük, mert jó gyerekek és megbecsülnek mindent, amit kapnak.

Nem szerepelsz a bulvárlapok címlapjain, a közösségi oldaladon viszont gyakran betekintést nyerhetünk a családi életedbe. Sosem fordult meg a fejedben, hogy mellőzd a gyerekeidről készült képeket?

Szerintem ebben is meg lehet találni az egyensúlyt. Az sem jó, ha valaki mindenhol a gyerekeivel szerepel, de mivel az életem legfontosabb része a családom, büszkén posztolok róluk. Abban nem hiszek, hogy ne mutassam meg a gyerekeimet, mert ha én nem készítek róluk képeket, akkor majd valaki más fog és lehet, hogy a tudtom nélkül használja. A lányom három évvel ezelőtt mondta, hogy most már tud dönteni a saját életéről és nem szeretne szerepelni, én pedig tiszteletben tartom.

Nem tűnsz olyan embernek, aki rágódik a negatív kommenteken, korábban mégis azt nyilatkoztad, hogy a pályád elején rengeteg véleményt olvastál. Ez változott?

A mai napig olvasok kommenteket, a jókat elraktározom, az értelmetlen, negatív hozzászólókat pedig ignorálom. Szerintem látszik, hogy ki miért ír: van, aki csak bele akar kötni valakibe, van, aki frusztrációját vezeti le ezen keresztül. Az építő kritikát természetesen elfogadom és megfogadom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem vagyok annyira megosztó, inkább szeretnek az emberek

Fotó: Zsigmond László

Majd’ 20 éves karriert tudhatsz magad mögött. Annak idején nem volt ilyen könnyű ismertté válni, főleg az is maradni hosszú ideig. Mit gondolsz azokról, akik egyik napról a másikra futnak be?

Ez van, most már ilyen a világ, ezt el kell fogadni. Én úgy látom egyébként, hogy akik gyorsan befutnak, azok körül a hype hamar lecseng és folyamatosan cserélődnek ezek az emberek.

2003 óta szerepelsz a médiában. Van olyan műsor, amiben még nem szerepeltél, de szívesen elvállalnád? 

Nincs konkrét műsor, ahol nagyon szeretnék szerepelni. Általában ahova elhívnak, és úgy érzem, illik hozzám, oda elmegyek, mert szeretem ezt csinálni.

Az utóbbi másfél évben gyakorlatilag elvették tőletek, előadóktól a zenét. Gondolkodtál rajta, hogy mihez kezdenél, ha ez nem csak egy átmeneti állapot lenne?

Nem kezdtem el tervezni, mert még a rosszabb időkben is próbáltam pozitívan gondolkodni ezzel a helyzettel kapcsolatban.

Sztárinterjúk: 

• Jakupcsek Gabriella: „A gyerekeim kaptak már ízelítőt a show businessből mellettem, az unokáimnak ez új”
• Demcsák Zsuzsa: „Számomra az első perctől egyértelmű, hogy ki a főnök a párosunkban”
• Járai Máté: „Nem volt senki, akivel őszintén beszélgethettem volna az érzéseimről”