Túlzás azt mondani, hogy te fedezted fel Magyarországnak Zámbó Jimmyt?
Már előttem is próbálkoztak páran Jimmy befuttatásával, vagyis nem én voltam az első, akinek feltűnt a rendkívüli tehetsége. A különbség az volt, hogy ők valamiért nem találták meg Jimmy sikerének kulcsát. Nekem valahogy sikerült ráéreznem az érzelmi világára, és tudtam, hogy milyen közönségnek kell énekelnie. Abban tehát, hogy Jimmy országos népszerűségre tett szert, már komoly szerepem volt.
Tőled jött az ötlet, hogy nagyrészt romantikus dalokat énekeljen?
Azért ez egy operettország, ahol szeretik a tenort, a tenorhoz pedig a líra passzol a leginkább. Nagyon sok az elhanyagolt érzelmi világú ember, aki kapaszkodókat keres dalokban, gondolatokban, kifejezésekben. Az egyszerű emberekről beszélek, és ők akkoriban nem sokat kaptak a magyar könnyűzenétől. Arra jutottam, hogy Jimmy ezt a szerepet tökéletesen be tudná tölteni. Ő szeretett volna rockénekes és még nagyon sok minden lenni, de rábeszéltem, hogy próbáljuk meg ezt. Igazam lett.
Joós István, a Magneoton vezérigazgatója
Jimmy az elején hallgatott a tanácsodra. Ez azután sem változott meg, hogy országos sztárrá vált?
Ha ráérez valaki, hogy mivel van sikere, akkor miért térne le arról az útról? Voltak persze ötletei, például a sok diszkós slágert hallva kitalálta, hogy jöjjünk keményebb, dinamikusabb alapokkal. Mondtam neki, hogy megpróbálhatjuk, csak az nem te vagy. Hallgatott az észérvekre, ilyen szempontból rendkívül együttműködő művész volt. Ha zenéről, énekről vagy stúdiómunkáról volt szó, akkor nem volt pontosabb nála. Mondjuk az is igaz, hogy ha nem volt olyan a kedve, akkor lejött a stúdióba, épp csak elkezdett énekelni, rájött, hogy aznap nem megy, ezért hazament. Viszont ha jó érzéssel jött be, teli volt a lelke, akkor kétszer felénekelte és meg is voltunk. Ő egy ilyen énekes volt. Nem szavanként, versszakonként rakta össze, hanem lenyomta egyben az egészet. Tudta, hogy jól énekelt, nem kellett visszahallgatni.
Arról már beszéltünk, hogy általad a Magneoton kiadó mit adott Jimmynek, de mit adott Jimmy a Magneotonnak?
Amikor a rendszerváltás környékén elindultunk az egyik első független lemezkiadóként, fel kellett töltenünk a repertoárunkat. A Filmslágerek magyarul című kiadványsorozattal indultunk el, és három ilyen kiadványból több mint félmillió darabot adtunk el. Maga Jimmy is érdekelt volt ezekben a lemezekben, sőt a Ghost betétdalát, az Only You-t hatalmas sikerrel énekelte el, amivel sikerült felhívni magára a figyelmet. Olyan előadók szerződtek hozzánk, mint Gergely Róbert, a Rapülők, Zoltán Erika, a Napoleon Boulevard vagy az Edda. Elég szépen alakultak a dolgaink, de az kétségtelen, hogy Jimmy kiemelkedően sikeres volt és sok pénzt hozott a kiadónak, amit leginkább arra használtunk, hogy új tehetségeket és előadókat szerződtessünk, és ebből támogassuk őket. Közvetve tehát nemcsak a kiadónak segített, hanem azoknak az előadóknak is, akiknek a lemezét az ő sikereinek köszönhetően tudtuk elkészíteni. Magam is sokat köszönhetek neki, a kiadó is, valamint a kiadó művészei is.
Fotó: Meglepetés Archívum
Ma már furcsán hat, ha egy előadó minden évben új lemezzel rukkol elő, ő mégis ezt tette, sőt előfordult, hogy nem érte be eggyel.
Az elején még az volt a motiváció mögötte, hogy egy lemezen általában 10-12 dal van, de ebből legtöbbször csak 4-5 olyan akad, amiből sláger lehet. Koncertezni viszont menni kell, a közönség elé pedig egy erős repertoárral kell kiállni. Vagyis az első néhány lemez még azért jön ki ilyen gyorsan, hogy felépüljön ez a repertoár. Ráadásul ez egy pici ország, korlátozott számú koncerthelyszínnel, és ha elkezdünk turnézni körbe-körbe, ennek relatíve gyorsan a végére érünk. Egy új lemez már elég jó ok ahhoz, hogy újra végigjárhassuk ugyanazokat a helyszíneket, megkönnyíti a szervezést. A másik része pedig a pénz. Ha valaki sikeres és sok lemezt ad el – és Jimmynek elég magas részesedése volt a darabonkénti eladások után –, akkor sok pénzt keres vele. Ha gyakran készít új albumot, több pénzt keres.
Úgy tudom, Jimmy nem igazán tudta mire költeni a pénzét. Mégis ennyire hajtotta, hogy egyre többet keressen?
Az már egy következmény, hogy valaki nem tud mit kezdeni a pénzével, hiszen ahhoz, hogy idáig eljussunk, előbb meg kellett keresni. Kevesen mondanak le kilátásban lévő jövőbeni pénzről pusztán azért, mert hirtelen épp nem tudják mire költeni.
Több mint húsz év telt el a halála óta. Ebben az elmúlt két évtizedben az RTL volt az első, aki megkeresett azzal, hogy filmet vagy sorozatot készítene róla?
Többen megkerestek. Volt, akinek nem volt forgatókönyve és forgatókönyvírója, de volt pénze, másnak pedig forgatókönyve volt, de pénze nem. Nem állt össze a dolog.
A kiadó és a család engedélye is kell ahhoz, hogy egy ilyen projekt elindulhasson?
Nyilván először a kiadót keresik meg, mert nehezen elképzelhető egy Jimmy-film Zámbó Jimmy slágerei nélkül. Mivel azonban Jimmy életéről van szó, a többi rész már a családra, a jogörökösökre tartozik, tehát őket is meg kell keresni. Elkerülhetetlen, hogy ők értesüljenek egy ilyen projektről. Ők azonban egy forgatókönyvre vagy legalább annak egy vázlatára tudják azt mondani, hogy rendben van vagy nincs rendben, szóval addig nagyon nehéz tovább haladni, amíg ez nem születik meg. Akkor lehet továbbmenni, ha a jogörökösök igent mondanak a forgatókönyvre.
Zámbó Jimmy és fiai: Krisztián, Sebastián és Adrián (Fotó: Meglepetés Archívum)
A Király előkészítésében milyen szereped volt?
Négy-öt éve kerestek meg, és nagyon megörültem, hiszen már régóta kerestem a lehetőségét annak, hogy Jimmyről film készülhessen, és ezt sok helyen hangoztattam. Végül Bodzsár István, a sorozat producere fülébe tudtam bogarat ültetni egy közös kávézás alkalmával, és ő győzte meg az RTL-t arról, hogy jó lenne elmesélni mozgóképen ezt a történetet. Onnantól, hogy az RTL rábólintott, elkezdődött az iszonyatos mennyiségű előkészítési munka. Meg kellett győzni a családot, el kellett indítani egy óriási kutatómunkát – embertelen mennyiségű interjú az ismerőseivel, zenésztársaival és családtagjaival, archív felvételek összegyűjtése és feldolgozása –, aminek a szervezésében vállaltam szerepet, vagyis összehoztam a kutatási anyag készítőit azokkal, akikkel interjúzniuk kellett. Ez nem mindig volt egyszerű, mert valakiben régi sebeket téptünk fel ezzel. Ha valaki telefonon rácsörgött volna az interjúalanyokra, sok esetben nem járt volna sikerrel, muszáj volt személyesen hatni rájuk, hogy együttműködjenek. Az elején rengeteg dolgom volt ezzel. Utána a kutatási anyag felhasználásával elkészült a nagyjából 1200 oldalas forgatókönyv, nekem pedig rá kellett vennem az érintetteket, hogy ezt elolvassák. Szükség volt a jogörökösök véleményére, ha netán problémájuk lett volna bizonyos jelenetekkel. Amikor ezzel kész voltunk, csak akkor kezdődhetett el a gyártási folyamat.
A családot nem zavarta, hogy ahhoz, hogy a története érdekes legyen, Jimmy rossz oldalát is meg kellett mutatni?
Ha Jimmy nem lett volna ennyire színes és szélsőséges figura, akkor nem készült volna róla film. Ez teszi őt ennyire izgalmassá, és ezt a család is így látja. Jimmy élete teli volt fekvőrendőrökkel. Valamin állandóan át kellett döccennie, a magasságokat folyton mélységek követték. Az emberi hibák mindig relatívak, és leginkább az teszi őket érdekessé, hogy honnan erednek. Jimmynek például állandóan szüksége volt múzsára, egyszerűen kellett, hogy szerelmes legyen. Ez már önmagában egy elég veszélyes állapot egy ember életében. Régóta úgy tartom, hogy a művészeknek valamivel mindig többet szabad, és ezért én is lényegesen többet engedtem Jimmynek. Neki mindig álmai és vágyai voltak, és mindig feszültségben élt emiatt. Ebből a feszültségből sok esetben rossz dolog született. Ráadásul nagyon sok irigye is volt, ami már önmagában támadási felületet jelentett. Ki ne vágyna arra, hogy mindenki szeresse? Jimmynek nehéz volt elmagyarázni, hogy nem az a baj, ha sok az ellenséged, hanem az, ha nincs elég híved. Márpedig neki óriási mennyiségű híve volt, mégis sokszor inkább az ellenségeivel foglalkozott. Állandó pszichológiai játszma volt kettőnk között az, hogy próbáltam meggyőzni: inkább a híveire figyeljen.
Olasz Renátó a fiatal Jimmy A Király című sorozatban (Fotó: RTL+ / Sajtóklub)
Nehéz volt vele dolgozni?
Igen, nehéz volt. A nagy művészekkel általában nem könnyű. Mindig azt mondom: bárcsak az elmúlt években besétált volna hozzám egy hozzá hasonló kaliberű művész, akivel nehéz együtt dolgozni. Én örömmel vállalom a nehezebb munkafolyamatot, ha ilyen a végeredmény.
A kutatás során felelevenített Jimmy-sztorik közül volt olyan, ami még számodra is újdonságot jelentett, és korábban még nem hallottál róla?
Sok új sztorit hallottam, viszont a legtöbbről nem tudom, hogy elhiggyem-e, hogy valóban megtörtént. Mivel Jimmy már nincs itt, hogy reagáljon ezekre, nagyon nehéz eldönteni, mi igaz ezekből és mi nem. Egészen elképesztő történeteket meséltek róla, amik történetnek elég jók, de igazságnak már nem annyira. A sorozatban vannak igazságok, ahogy vannak hazugságok is, de így is hirdeti magát. A Király a Jimmy-jelenséget kívánja bemutatni, emellett pedig érdekes korrajzot kínál. Jimmy a csóriságból került a csúcsra rövid idő alatt, és fogalma sem volt arról, hogy ez mivel jár. Nem csupán tapsból, mosolyból és sok pénzből. Ez iszonyatos mennyiségű munka és satu, amire lelkileg fel kell készülni, ő pedig nem volt felkészülve.
A forgatáson mi volt a szereped?
Ott már a zenéhez volt elsősorban közöm. Legfőképpen az izgatott, hogy ki lesz Jimmy énekhangja. Arról gyorsan meggyőztem őket, hogy azt nem csinálhatjuk meg, hogy Jimmy énekel, valaki pedig a képen tátog. Folyamatosan kerestem a jó hangokat, rengeteg énekest meghallgattam. Volt köztük sok jó, de azt vettem észre, hogy mindenki parodizálja egy kicsit Jimmyt. Utánozták a hangját, de érzésben nem az jött le, amit szerettünk volna. Peter Srámeket már korábbról ismertem, tudtam, hogy ő ezt jól csinálná, le is ültünk beszélgetni, de volt vele egy fő problémám: ő szlovák, és kételkedtem abban, hogy el tudja a dalokat úgy énekelni, hogy ez egyáltalán ne hallatszódjon. Végül rengeteg, egy-másfél éves gyakorlással megugrotta a dolgot, az összes Jimmy-dalt ő énekli a sorozatban, méghozzá kifogástalanul. Annyira akarta ezt, hogy szerintem éjjel-nappal magyarul tanult. Decemberben megjelenik majd egy filmzenealbum, amin a filmben hallható régi dalok mellett új dalok is helyet kapnak – amik szintén hallhatók a sorozatban – Peter Srámek előadásában. Ezek olyan stílusú dalok, amiket maga Jimmy is örömmel énekelt volna. Kétlemezes kiadvány lesz, a másodikhoz pedig összegyűjtöttük nagy munkával a régi Jimmy éneksávokat, és a legnagyobb slágereit elkészítettük szimfonikus zenekari kísérettel. Ez egy egészen különleges kiadvány lesz.
Galambos Lajos és Zámbó Jimmy (Fotó: Nők Lapja Archívum)
Ma még van értékelhető eladása Zámbó Jimmy régi lemezeinek?
Zámbó Jimmy folyamatosan fogy. De ma már nemcsak CD-ben kell gondolkodni. Jimmy dalai jól mennek a Spotify-on és a YouTube-on is. Ha összeadnám a dalai YouTube nézettségét, biztosan 200 millió fölött lenne.
Leginkább a régi rajongók hallgatják vagy sorra születnek újak is?
Születnek újak is. Jimmyt már régen is azért ölelte keblére a közönség, mert esendőnek érezték. Folyton a megcsalásról, a megbánásról, a szerelemről, a bocsánatkérésről énekelt: Egyszer megjavulok én, Szeress úgy is, ha rossz vagyok, Egy jó asszony mindent megbocsát… A dalaiban mindig bocsánatot kért, és mindenki megbocsátott neki mindenért. Ezeket a dalokat az emberek átültették a saját magánéletükbe, be tudtak takarózni egy-egy ilyen dalszöveggel. A dalaiban folyton, de az életében Jimmy soha nem kért bocsánatot szerintem senkitől. Nem tudatosan tette, de a dalaiban pótolta ezt. Emiatt tűnt esendőnek.
Előfordult, hogy azt érezted, kijárt volna neked egy bocsánatkérés Jimmytől?
Jimmy nem tudta, hogy a bocsánatkérés olyan, mint egy pillanatragasztó: azonnal hat, és mindent képes összerakni. Nem értette a bocsánatkérés lényegét. Úgy gondolta, hogy a bocsánatkérése egyfajta beismerése lenne részéről annak, hogy alsóbbrendű. Megalázkodásnak érezte, és én hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem így van.
Haragtartó volt?
Nem. Egy jó szóval ki lehetett engesztelni. Hiába mutatta azt, hogy ő a király, valójában egy vidám srác volt, akivel hatalmasakat lehetett nevetni. Nem azért volt vele testőr, mert attól félt, hogy majd megtámadják, hanem azért, mert úgy gondolta, neki ez jár. Persze voltak őrült rajongói, akik kiugrottak a tömegből csak azért, hogy a hajába túrjanak, és ennek is megvannak a veszélyei, de ő nem félt.
A Király című sorozat az RTL+ streaming-szolgálatató kínálatában látható.
