Szilágyi István házát, amit hosszú ideig nem sikerült eladni, elárverezte a bank, a tartozások levonása után pedig megmaradt néhány millió forint, ami a jelenleg is börtönben lévő és életfogytig tartó büntetését töltő apagyilkos Péternek jár. Hogy ezt miként költheti el a rácsok mögül, azt a Blikk újságírói kérdezték meg egy korábban a büntetés-végrehajtásban dolgozó hozzáértőtől.
– Az ilyen esetekben az elítélt pénzét letéti számlákon kezelik, amihez az illető korlátozottan jut hozzá. Ezt a számlát nem a bank kezeli, hanem a büntetés-végrehajtás. Ennek bizonyos részét a fogvatartott meghatározott keretek között el tudja költeni, illetve, ha szeretné, a családtagjainak is eljuttathatja. A fogvatartottak a saját szükségleteik kielégítésére a börtönben vásárolhatnak. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a börtönben is lenne egy kisbolt. Ami persze nincs, de havonta kétszer az elítéltek az intézeten belül vásárolhatnak. Régebben egy vállalkozó üzemeltette, most a BV Holding tartja fenn ezeket a börtönboltokat. A választék olyan, mint egy kisebb élelmiszerboltban: jellemzően a kávé, cigaretta, édesség, tartós élelmiszerek és konzervek fogynak a legjobban. Alkoholos italokat nem lehet vásárolni. Ám csak a pénzük egy meghatározott részét költhetik el, ami dolgozó elítéltek esetében a munkadíjuk ötszöröse. Ráadásul a vásárlás mértékét befolyásolja a tárolási kapacitás is. Csak annyi dolgot tud az elítélt megvenni, amit el tud tenni a szekrényében. Ennél többet nem vihet magával a zárkájába, így nagy készleteket felhalmozni senki nem tud. Ezt a fogvatartottak csak spájzolásnak, míg a hivatalos nyelv „kiétkeztetésnek” nevezi.
Az életfogytig elítélt Szilágyi Istvánnak van egy fia is, Nándi. Az ő örökségéről még életükben gondoskodtak a nagyszülők: ráhagyták értékes üdülőtelküket és egy olyan Bibliát is örökölt a fiú, ami bár igen rossz állapotban van, az eszmei értéke ettől még óriási a számára.