Amikor az Eurovíziós Dalfesztiválról van szó, eszünkbe jut Bayer Friderika, Wolf Kati vagy éppen ByeAlex neve. Tény, hogy méltán büszkék lehetünk mindenkire, aki valaha képviselt minket a versenyen, az azonban szomorú, hogy ez már a negyedik olyan év volt, hogy Magyarország nem indított versenyzőt a megmérettetésen. A külföldi rajongók konkrétan szóvá tették a távolmaradásunkat, hiszen, ha első helyezést nem is sikerült elérnünk, azért meghatározó szereplői voltunk évről-évre a felhozatalnak. Jó, talán nem annyira, mint mondjuk az ABBA – akikre még visszatérünk – de kétségkívül tényezők voltunk.
Hogy miért alakult ez így, azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, de ha már magyar sikerről nem is tudunk beszámolni, legalább nézzük meg a legeket az első, 1956-ban megrendezett verseny óta!
Aki a legtöbbször nyert
John Logan háromszor is diadalmaskodott az Eurovízió történetében: kétszer előadóként, egyszer pedig szövegíróként. Első díját a What’s Another Year kapcsán 1980-ban, a másodikat a Hold Me Now miatt, 1987-ben vihette haza. Ezek után 1992-ben Linda Martin Why Me? című dalát díjazták a versenyben, melynek ő volt az írója. Ezzel a három díjjal a legeredményesebb versenyzőként tartják számon. Őt rögtön az idei nyertes, Loreen követi, aki 2012-ben egyszer már lesöpört mindenkit a színpadról.
A legkülöncebb (és egyben legnagyobbat szóló)
Az Eurovízió slágergyanús dalai döntő többségben inkább a pop vonalán mozognak, de felfedezhető néhány kivétel, például a Lordi. A 2006-os győztes zenekar Hard Rock Halleluja című dala nagyot szólt, nemcsak azért, mert heavy metál bandaként nyertek, hanem mert megjelenésükben is mertek valami újat mutatni. Extravagáns show-juk sokkal inkább illett volna egy horrorfilm díszletébe, mint az Eurovízió megkomponált, fényűző, bár néha kicsit giccses színpadára. Ugyanakkor minden idők egyik legjobb pályamunkáját adták a rajongóknak – és a Lordi azóta is megállíthatatlan. A Dalfesztivált követő két évet végig turnézták, és bár a csapat tagjai részben lecserélődtek, még mindig hihetetlenül jól szólnak. Aki ott volt a 2020-as lemezbemutató koncertjükön a Barba Negrában, az személyesen is meggyőződhetett róla. A Killection egyébként már a tizedik nagylemezük volt.
A leglebecsültebb előadó és dal
Ha azt mondjuk, Volare, biztos rávágod, hogy oh, oh. Bizony, Domenico Modugno 1958-ban ezzel a dallal indult a versenyen, de végül csak a harmadik helyig jutott vele. Bár a közönség imádta a dalt, végül igazán nagyot az Eurovízió után szólt – 1959-ben Grammy-díjat nyert vele, amivel az egyetlen olyan Eurovíziós szerzemény lett, amit Grammy-re méltattak. Idén a Måneskint jelölték ugyan, de díjat nem vihettek haza.
Aki a legtöbbet köszönheti a versenynek
1974-ben egy svéd quartet, bizonyos ABBA nyerte meg az Eurovíziót, Waterloo című dalukkal. A sikersztori azonban ezután kezdődött: az együttes a részvételnek köszönhetően világhírnévre tett szert, a dalaik felkerültek a slágerlisták élére. Ez lett az a dal, amit újra és újra a Dalfesztivál legjobbjának titulálnak, és valljuk be, okkal, hiszen amennyit ők köszönhetnek a versenynek, annyit köszönhet a verseny is nekik. A négyes fogat tagjait, Agnetha Fältskogot, Björn Ulvaeust, Benny Anderssont, és Anni-Frid Lyngstadot aligha kell bemutatni, hiszen még mindig aktívak a zenei életben, sőt, nagyon úgy fest, hogy hamarosan a zenéjükre épülő Mamma mia!-filmsorozat is trilógiává bővül.
A legelső transzexuális fellépő
Héber is, diszkó is, ráadásul egy transzexuális fellépő adta elő. Ha kellene mondani valakit, aki körül a Lordinál is nagyobb botrány alakult ki – egyházi körökben sátánistának bélyegezték őket –, az Dana International lenne, aki Diva című dalával aratott győzelmet 1998-ban. Bár az európai közösség rajongott a táncolható dallamú slágerért, a diszkók is rongyosra játszották, Dana ténykedését sokan nem nézték jó szemmel, hiszen ő volt az első transzexuális énekesnő a verseny történetében. Előadása az LMBTQ+ közösségben igazi mérföldkőnek számított, viszont hazájában, Izraelben az ortodox zsidó közösségek határozottan kritizálták a fellépését. Dana 2008-ban is indult a versenyen, akkor a kilencedik helyig jutott, 2011-ben viszont már csak az elődöntőig. A most 54 éves énekesnő tizenkét albummal jelentkezett az évek során, a legutóbbit 2007-ben adta ki, azóta inkább csak szólófellépéseket vállal.
A legfiatalabb versenyző
Sandra Kim mindössze 13 éves volt, amikor Belgium színei alatt megnyerte az Eurovíziót J’aime la vie című dalával. Bár első ránézésre – hála a ’80-as évek divatjának – nem mondanánk meg róla, hogy ennyire fiatalon indult a győzelemért, a hangját hallgatva már más a helyzet. Kim fiatal kora mellett azzal is történelmet írt, hogy ez volt Belgium első, és eddig egyetlen győztes dala. A most 50 éves énekesnő a hazájában továbbra is ismertnek számít, számos albuma jelent meg emlékezetes fellépése óta. Mivel az érvényben lévő szabályok kimondják, hogy 16 éven aluliak nem nevezhetnek a versenyre, így Kim örökre a verseny legfiatalabb versenyzője marad.
A legidősebb a színpadon
A legfiatalabb után természetesen a legidősebbről is emlékezzünk meg. Ő nem más, mint Emil Ramsauer, aki a svájci Takasa együttes basszusgitárosaként lépett színpadra. A férfi a verseny idején, 2013-ban 95 éves volt, végül nyolc évvel később, 103 éves korában érte a halál. A zenekar nem jutott be a döntőbe, ugyanakkor bizonyították, hogy az álmok minden életkorban valóra válhatnak. Ramsauer életének utolsó éveiben idősotthonokban zenélt.
A legmagasabb pontszámot elérő versenyző
Igyekszem nem elfogult lenni Alexander Rybakkal szemben, de a hegedűvirtuóz srácért a győzelme óta rajongok, követem Instagramon, és még mindig elképesztően tehetségesnek találom. Nem csoda, hogy 2009 óta tartja a legmagasabb pontszámot elérő versenyző csúcsát 387 ponttal! (Legalábbis a régi rendszerben, 2016-ban vezettek be új pontozási szabályokat.) A norvég származású énekes, zenész és dalszerző 23 éves volt, amikor nevezett az Eurovízióra. A döntőben 748 ezer szavazattal győzött, az őt követő Tone Damli dalára csak 121 ezer szavazat érkezett. Rybak igazi polihisztor, a zene mellett színpadon is játszik, és egy gyerekkönyve is megjelent Norvégiában, jelenleg pedig egy musicalen dolgozik. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a napokban jött ki új slágere, ami az 1000 views címet kapta, szóval, ha valaki hiányolta volna, akkor irány a YouTube-csatornája.
A legcsalódottabb vesztes
Polina Gagarina 2015-ben A Million Voices című dallal nevezett az eseményre, a zsűri pedig odáig volt érte, 303 pontot kapott az előadásáért, mégsem sikerült megnyernie a versenyt. Ezzel az első olyan előadóként vonult be az Eurovízió történetébe, aki ilyen magas pontszám ellenére csupán a második helyen végzett. Korábban az volt a tendencia, hogy aki megütötte a bűvös 300-at az nagyjából borítékolhatta a győzelmet, így Gagarina minden bizonnyal az egyik legcsalódottabb versenyző, aki 1956 óta fellépett a megmérettetés színpadán.
A legcsonkabandisabb fellépő
A végére hagytuk a holland Teach-In együttes 1975-ben aratott győzelmét a Ding-A-Dong című nótával, amely talán nem egy tényleges leg a Dalfesztivál történetében, de kétségkívül a legfontosabb nekünk. Ha ez a sláger nem lenne, akkor sosem született volna meg Csonka András Ding-Dongja, aminek azóta már a folytatása is kijött ugyebár. Az együttes az ABBA győzelmét követő évben zsebelte be a győztesnek járó díjat, és bár még jó pár évig aktívak voltak, olyan karriert, mint svéd elődjeik, sosem sikerült befutniuk. 2007-ben egy maastrichti fellépés erejéig újra összeálltak, illetve 2021-ben az Eurovízió döntőjében szintén előadták leghíresebb dalukat.
