Interjú Isabelle Huppert-tel, A célpont főszereplőjével

Maureen Kearney a francia atomenergia-iparban dolgozók szakszervezeténél töltött be fontos szerepet. Amikor kiderült, hogy a kínaiak túl nagy befolyásra tehetnek szert a szektorban, a főnökség és a politikusok ellenére Kearney felvette ez ellen a harcot. A nyilatkozatháború egyik bizarr pontja volt, amikor Kearneyt a saját otthonában támadták meg, megerőszakolták és a belső combját megvagdosták.

Az újabb bizarr fordulat pedig akkor következett be, amikor a rendőrség nem hitte el a történetét. Kearney bőrébe most a francia filmlegenda, Isabelle Huppert bújt A célpont című filmben, és a két nő tényleg feltűnően hasonlít egymásra. Amikor belépek a párizsi hotelszobába, Isabelle Huppert már ott ül és épp arról kérdezi az embereit, hogy a következő beszélgetés angol vagy francia nyelvű lesz-e.

Szeret angolul beszélni?

Általában igen. Néha, amikor fáradt vagyok jobban esik franciára váltani. Viszont angol nyelven játszani kimondottan szeretek. Úgy érzem, olyankor egy kicsit más színésznő leszek, mint amikor franciául játszom. Máshogy mozog a nyelved, más lesz a mimikád. Egy kicsit több energiát, több figyelmet kíván tőlem, ha angolul játszom. Sebezhetőbbnek érzem magam az angol nyelvű szerepeimben, különösen színházban.

Mást látnak önben az angol anyanyelvű rendezők, mint a franciák?

Ez túl összetett kérdés ahhoz, hogy most megválaszoljam. De a lényeget tekintve nem: ugyanaz a színésznő vagyok így is, úgy is. Legalábbis remélem.

Isabelle Huppert A célpont c. filmben (Fotó: ADS Service)

A célpont egy igaz történetet dolgoz fel. Nagy visszhangot keltett az eset Franciaországban?

Csak tizenegy éve történt, de már alig emlékszik rá valaki. Egy kicsit megint a reflektorfénybe került, amikor 2019-ben kijött a könyv, amin a filmünk is alapul, de alapvetően ez egy elfeledett ügy, ami sosem volt igazán a középpontban. Én is a film kapcsán hallottam először róla, és megdöbbentett, hogy ez nem is olyan rég még simán megtörténhetett.

Azért vállalta a szerepet, mert szerette volna, ha ismét figyelmet kap Maureen Kearney ügye?

Nem ez volt a motivációm. De tény, hogy sikerült a dolog, mert a film kapcsán sokat beszélnek az ügyről.

Akkor mi volt a motivációja?

A rendezőt, Jean-Paul Salomét nagyon szeretem, ha ő hív, szívesen megyek. A legutóbbi közös filmünk forgatásán jött oda hozzám azzal, hogy megtalálta a következő közös filmünket, és a kezembe nyomta a Maureen Kearney esetről szóló könyvet. Jean-Paul azonnal látta a hasonlóságot köztem és Maureen között, érezte, hogy illene hozzám a karakter. Ráadásul szőkére festett hajjal kimondottan hasonlítottam rá, és ez Jean-Paulnak ez is feltűnt. Erre aztán rá is játszottunk, a filmben pontosan úgy öltözöm és olyan szemüveget hordok, mint Maureen akkoriban. Tetszett, hogy egy olyan nő bőrébe bújhatok, aki azért küzd, hogy higgyenek neki az emberek. A legfontosabb számára, hogy a történetét hihetően tudja elmesélni, ami egyáltalán nem könnyű, hiszen a sztorija annyira hihetetlen. Maureent duplán sújtotta az élet. Nem elég, hogy szembe kellett néznie egy durva támadással az otthonában, emellett még őt vádolták meg az igazságszolgáltatás félrevezetésével, vagyis azzal, hogy a rendőrség szerint a támadás meg sem történt. Még csak azt sem engedik meg neki, hogy áldozat legyen.

A célpont (Fotó: ADS Service)

Ez egy nagyon kemény sztori egy borzalmas támadással a középpontjában, de jól érzem, hogy mégis némi humorral közelítette meg Maureen Kearney karakterét?

Örülök, hogy ezt mondja, mert ha van valami közös az összes karakteremben, az pont az, hogy mindegyikükben van valami komikus. Ez valószínűleg belőlem ered, mondhatjuk, hogy ez a védjegyem, mégis viszonylag ritkán szoktak említést tenni róla. A szerepeimtől mindig tartok egy kis távolságot, enyhe iróniával közelítek hozzájuk. A humor még a legsötétebb szerepeimben is ott van, még A zongoratanárnőben is láthatod.

Ön szerint kevésbé hisznek az emberek a nőknek, mint a férfiaknak?

Erre nincs pontos válaszom. Az biztos, hogy Maureennek óriási traumát okoz, hogy pont abban a helyzetben nem hisznek neki, amikor a legsebezhetőbb. De soha nem mondanám azt, hogy csak azért, mert valaki férfi, már automatikusan hinni fognak neki. A világ nem fekete vagy fehér, nem jó, ha ennyire sarkos kijelentéseket teszünk.  Pont most hallottam egy esetről, ahol egy férfit vádoltak azzal, hogy megerőszakolt egy fiatal lányt. Évekig börtönben ült, aztán a lány bevallotta, hogy hazudott. Ez is előfordulhat. Nagyban függ a helyzettől és az egyéntől, kinek hisznek egy szituációban és kinek nem. Az azonban tény, hogy a nemi erőszak ügyekben a nőket gyakran megalázzák: megalázó kérdésekre kell válaszolniuk, kellemetlen orvosi vizsgálatokon kell átesniük…

Ön színésznőként közismert a merészségéről, gyakran igen ellentmondásos, vitákat kiváltó filmekben, provokatív rendezők munkáiban vállal ellentmondásos szerepeket.

Szeretem, ha egy film többféleképpen értelmezhető és emiatt kicsit titokzatos, és mivel már több ilyen munkám volt, talán azért jutok olyan rendezők eszébe, akik maguk is ilyen filmekben gondolkodnak. Maureen abból a szempontból ellentmondásos figura, hogy nem „jó áldozat”. Látszólag az eset után is kemény marad, nem mutat a rendőrök előtt érzelmeket, nem tűnik úgy, mint aki összetört volna, nem sír, nincs megszeppenve. Ez fontos szerepet játszik abban, hogy nem hisznek neki. Az embereknek él egy kép a fejében arról, hogyan kell viselkednie a nemi erőszak áldozatának, és ha valaki nem fér bele ebbe a képbe, az könnyen zavart okoz. Természetesen Maureent is megrázták az események, és azzal próbál tenni a rossz érzések ellen, hogy úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna.

A célpont (Fotó: ADS Service)

Egy színész félhet a filmbéli erőszaktól?

Praktikusabb, ha nem fél. Már az ógörög tragédiák óta egészen szörnyű dolgokat kell eljátszanunk a kollégáimmal a színpadokon, és talán nem túlzás azt mondani, hogy többször kell tragédiákat, erőszakos jeleneteket megjeleníteni, mint boldog pillanatokat. Talán azért alakult így, mert az emberi lét ezen momentumait izgalmasabb körbejárni, de ezt nem tudom biztosan.

Direkt keresi az ilyen sötét szerepeket, mert kihívást jelentenek önnek?

Talán furcsa, hogy ezt mondom, de nagyon kényelmesnek találom az ilyen szerepeket, otthonosan mozgok bennük. Az jelent óriási kihívást, amikor nem ilyen szerepet kell játszanom.

Magyarországon sokszor hallani, hogy a rendőrök nem igazán tudják, hogyan kell bánniuk a családon belüli erőszak vagy a nemi erőszak esetek áldozataival, és A célpont című filmben is ezt láthatjuk. Ez a probléma egész Franciaországra igaz?

A filmünk nem akarja univerzálissá tenni az ügyet, amiről beszámol. Kizárólag arról az esetről szól, amit láthatott a vásznon, nem egy egész nemzetet érintő problémát kíván bemutatni. Nem állítunk olyat, hogy az összes francia rendőr helytelenül áll a nemi erőszak áldozataihoz, csak azt mondjuk, hogy az ügyben érintett rendőrök rosszul végezték a munkájukat. A célpont egyénekről szól, nem társadalmi látlelet. Veszélyes, ha egyetlen történetből kiindulva próbálunk az egész társadalomra vonatkozó következtetéseket levonni.

A szerepre készülve beszélt az igazi Maureennal?

A felkészülés időszakában nem, de amikor már forgattunk, többször is kilátogatott hozzánk. Támogatja a filmet, úgy tudom a promóciójában is aktívan részt fog venni, jár majd közönségtalálkozókra satöbbi. Nem akar csendben maradni.

Nagyobb a felelősség a színész vállán, ha egy valóban létező és még ma is élő személyt alakít?

Ha éreztem volna az ezzel járó felelősséget, valószínűleg nem vállalom el a munkát. Miközben forgattuk, nem nagyon gondolkodtam ezen, inkább csak most, a film promóciója idején kezdem érezni, amikor folyamatosan ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolok. Maureen szerencsére sosem helyezett ránk nyomást ezzel kapcsolatban. Hagyta, hogy filmesként gondolkodjunk, és a valóság kiindulópont legyen, nem pedig olyasmi, amihez mindig, minden helyzetben ragaszkodnunk kell. Amikor filmezek, igyekszem filmként gondolni az általunk elmesélt történetekre még akkor is, ha igaz sztorin alapulnak.

Isabelle Huppert A célpont londoni premierjén, 2023. június 30-án (Fotó: Kate Green/Getty Images)

Ennyi filmmel a háta mögött hogyan talál még örömet a filmkészítésben? És ugyanaz okozza önnek az örömöt a munkában, mint a pályája elején?

Sokan azt gondolják, hogy a színészetben az a jó, hogy változatos szerepekbe bújhatsz, de én pont nem ezt szeretem benne. Engem az ismétlés gyönyörködtet. Az által, hogy mindig hasonlóan csinálom, csak egyre jobb leszek benne. Persze változatosság azért így is akad, hiszen olykor angolul, máskor franciául forgatok, mindig más a stáb, más városban, más országban forgatunk… A lényeg, hogy máig szeretek úgy ébredni reggel, hogy aznap forgathatok.

A célpont augusztus 31-től látható a hazai mozik műsorán.