Pásztor Erzsinél 5 évvel ezelőtt végbélrákot diagnosztizáltak, több sugár- és kemoterápiás kezelésen kellett részt vennie. Idén viszont jó hírekkel szolgáltak neki az orvosok. A Kossuth-díjas színművésznő nyáron több szűrővizsgálaton is részt vett és minden eredménye pozitív lett. Az orvosok szerint a daganatos betegséggel küzdő betegek esetében az első öt év a vízválasztó, ha ezután tünetmentesek, akkor gyógyultnak nyilváníthatók.
Fotó: Olajos Piroska
„Tünetmentesnek mondom magam, a »gyógyult« szót babonából nem merem kimondani még, de a legfontosabb az, hogy szerencsére jól vagyok. Azt leszámítva, hogy most éppen isiásszal küzdök – mondta a Blikknek a művésznő, aki néhány hete egy rossz mozdulat következtében mozgásképtelenné vált egy időre. – Két hétig alig tudtam megmozdulni, a házimunkában is segítséget kellett kérnem. Nagy szívfájdalmam, hogy két előadásomat is le kellett mondanom, pedig ilyet nem szoktam tenni, ám tényleg nem tudtam megmozdulni. Az egyik Tihanyban lett volna, az összes jegyet eladták, ám sajnos nem tudtam megjelenni. A lemondott előadások miatt a mai napig nagyon szomorú vagyok, hiszen színészként szörnyű érzés cserben hagyni a közönséget.”
A színésznő jelenleg rehabilitáción van, és bár nagyon ellenzi a gyógyszereket, most kénytelen fájdalomcsillapítót szedni. „Nem szeretek gyógyszert szedni, de pénteken a Játékszínben várt a közönség, ehhez bizony be kellett vennem egy tablettát, hogy fájdalom nélkül játszhassak. A Nyolc nő 225. előadását tartottuk meg, aminek a végén ovációt kaptunk a közönségtől, majd virágcsokorral és óriási tortával ünnepeltünk. Panaszkodni semmiképpen nem szeretnék, hiszen szép és mozgalmas nyaram volt! Az Olaszországban élő lányunokám nemrégiben szerezte meg a diplomáját, és én is nagyon aktív voltam. A közönség és az emberek szeretete pedig olyasvalami, ami mindig erőt ad. Az orvosnál is ezt tapasztalom, de az utcán is idegenektől. Hétvégén volt a Pozsonyi Piknik, ahol a XIII. kerület díszpolgáraként vettem részt egy beszélgetésen. Rengetegen jöttek el, a tűző napon álltak csak azért, hogy hallgathassanak, ami külön örömmel tölt el. Az emberek odajönnek hozzám, úgy köszöntenek, mint egy ismerőst. Igazi ajándék ez az élettől és gyógyír a fájdalmakra is.”
