Liptai Claudia interjú

Hogyan fogadtad a Szingli vagy svindli című műsor vezetésének a felkérését?

Ez relatíve egy rapidrandi volt, mert nem telt el egy hónap a felkérés és a kiutazás között. Ma már teljesen máshogy működnek ezek a műsorok, mint régen. Nincs már annyi idő felkészülni, és gyorsan kell dönteni mindenről. A legfontosabb mondandójuk azt volt, hogy a forgatás azzal jár, hogy egy hónapig távol kell lennem az otthonomtól. Ez egyben volt nehézség és kihívás is. Dubrovnik nincs annyira messze, de mégis 10 óra választott el a családtól. Tisztában voltam ennek a nehézségével, mégis egy hatalmas flash volt, és úgy éreztem, hogy ez jó kihívás lesz. A másik dolog, amin gondolkodtam, hogy ez egy párkereső reality, ami nyilván nem az első hasonló tematikájú műsor. Amikor viszont elmondták, miben más, rögtön megtetszett a koncepció. Imádom az ilyenfajta nyomozós, kicsit fifikusabb hozzáállást kívánó produkciókat. Dióhéjban, ez egy nagyon vonzó ajánlat volt, ezért nem is volt kérdés, hogy elvállalom.

A családod támogatott a döntésben?

Tudtam, hogy a férjem első szóra azt fogja mondani, hogy menjek, majd ő intézi a gyerekeket. Azt gondolom, éppen ez a lényege egy párkapcsolatnak. Az összes ilyen társkereső műsorban, meg az életben is, az ember arra vágyik, hogy olyan embert találjon, aki nemcsak balanszként van jelen az életében, hanem többet ad hozzá. Mindig lavírozni kell, olyan nincs, hogy nem kell figyelni a másikra, mert akkor élj egyedül és azt csinálsz, amit akarsz. Az ilyen műsorokban is fontos szempont, tudsz-e találni olyan embert, aki tényleg a társad lehet.

Liptai Claudia és Tápai Andi (Fotó: VIASAT3, Udvardi Attila)

Miben más ez a társkereső reality, mint a többi?

Abban mindenképpen más, hogy én benne vagyok. Viccesen hangzik, de közben tényleg nem elhanyagolható az a tény, hogy Andinak sokszor én voltam az élethez a kapaszkodó, ahhoz, hogy ne adja fel vagy ne mondja azt, nem bírja tovább. Mert ember legyen a talpán, aki bírja, hogy be van zárva egy hónapra, méghozzá egyedüli nőként. A nők nem véletlenül vannak úgy berendezkedve, hogy szeretik egymással megbeszélni a dolgaikat, még ha nem is azért, mert tanács kellene, hanem azért, mert szeretnénk elmondani valakinek azokat, amik bennünk vannak. Andi viszont teljesen egyedül volt egy rakás férfival szemben, akikről azért tudjuk, még ha egymás ellen is küzdenek, összefognak. Egy idő után mindenki falkába akar tartozni, mert hosszú ideig senki nem akar egyedül lenni. Éppen ezért voltam egyedül Andinak, aki támogatni, segíteni tudta, úgy, hogy én sem mondhattam el neki semmit abból, amit tudtam. Hozzáteszem, sokáig én sem tudtam semmit arról, hogy ki szingli és ki svindli (azaz kinek van barátnője), mert kifejezetten kértem, ne árulják el, hogy én is nyomozni tudjak, és valódi érzelmeket tudjak mutatni. Mindezeken kívül Andi személye különleges meglepetés lesz a nézőknek. 

Nagyon különleges kombinációja mindennek, és ki kell mondanom, le a kalappal előtte, ahogyan ezt végigjátssza. Hatalmas meglepetéseket okoz, még nekem is, éppen ezért azt gondolom, ettől nagyon különleges ez a műsor. Nem sztereotípia, ami történik és mégis az. Míg világ a világ, az emberek imádják nézni a másik vergődését, örömét, szenvedését, ezért is működik egy reality.

Te hol helyezkedsz el Andi és a fiúk között?

Muszáj nagyon objektívnek lennem, és úgy viselkednem, hogy senkit nem buktathatok le. De nekem lesz olyan konfliktusom, pontosan a saját karakteremből kiindulva, amikor nagyon helyreteszek majd játékosokat, ugyanis otrombán viselkednek, még velem is. Az egyetlen dolog, amit nem viselek el, a tiszteletlenség, mert ha én megadom mindenkinek, akkor fordítva is azt várom el. Kapnak majd a fejükre. Természetesen először mindenki nagy mellénnyel érkezik, de egy idő után a fiúknak is olyan leszek, mint az anyukájuk vagy a barátjuk. A férfiak nem tudnak létezni nők nélkül, a nők pedig nem tudnak létezni férfiak nélkül. Tudom, hogy nem a nagy bölcsességről szólnak a műsorok, viszont nekem fontos része ebben, hogy ez kiderül. Mondhatjuk, hogy a világ elidegenedik és mindenki a telefonját bújja, de mindenki vágyik a kapcsolatokra. Nemcsak a férfi-női, hanem az emberi kapcsolatokra. Látszik a műsorban is, ha valaki nem tud beilleszkedni a fiúk között, akkor ő halálosan rosszul érzi magát. Én az egészet úgy néztem, mint egy bogárgyűjteményt: ki hogyan viselkedik, miért olyan, amilyen. Hiszek abban, hogy mindenkiben ott a vágy, hogy jó/jobb élete legyen, csak kérdés, hogyan érik ezt el. Kritikával, nyitottsággal, vagy képtelenek rá?

Milyen volt a forgatás hangulata?

Nem véletlen, hogy ezeket a műsorokat ilyen helyeken forgatják, mert ez plusz inger az embereknek. A stáb ilyenkor olyan, mint a családom, hiszen egy hónapig sok időt töltünk együtt. Minden reggel jöttek a lányok megcsinálni a hajamat, a sminkemet, összerakni a szettemet. Együtt kávéztunk, csináltam nekik reggelit. A stábnak a háromnegyedét ezer éve ismerem, és hatalmas élmény volt együtt lenni, dumálni, kávézni, nevetni. Amikor volt időnk pihenni, együtt elmentünk strandolni. Elképesztő élmény volt. Éppen akkorra esett a születésnapom, amikor az Ádám és Marci is meglátogattak három napra, de az egész stáb is megünnepelt. Ugyanakkor úgy vélem, elhatározás kérdése, hogy jól érzed magad. Ugyanannyi energia rosszul érezned magad, mint jól, csak máshogy kell nézni.

Ráadásul kerek születésnapot ünnepeltél ott.

Az is elképesztően kedves volt a stábtól, hogy igyekeztek úgy intézni a forgatást, ami minden este volt akkor már, hogy amikor a családom kint volt, figyeltek arra, hogy tudjak velük időt tölteni. 

Azt mondtam, akkor leszek boldog, hogyha nem azzal foglalkozom, 50 éves lettem, hanem dolgozhatom, és így is történt. Reggel, amikor felkeltünk, mondta az Ádám, hogy van egy ajándéka, én pedig reméltem, nem egy fizikális ajándék, mert mindig jobban örülök az élménynek. Elővette a laptopját, és egy 1 óra 10 perces kisfilmet levetített, amiben mindenki, aki nagy valószínűséggel valaha az életemben benne volt, és még él, a Kern Andrástól Gálvölgyi Jánosig mindenki üzent és mondott valami szépet. Ha valami szívbe markoló és maradandó, akkor az ez. Csodálatos élmény volt.

Liptai Claudia (Fotó: VIASAT3, Udvardi Attila)

Hogy érezte magát a családod abban a pár napban?

Marci például nagyszerűen! Sokkal kevésbé kötötte le Dubrovnik, mint a vezérlő. Megengedték neki, hogy amikor nem volt történés, vagy amikor éppen átállás volt, akkor beülhessen a vezérlőbe és tanítottak neki ezt-azt. Marci imádja ezt a világot. Amennyire Pankát nem érdekli a színészet vagy bármi, ami extrovertált, addig Marcit minden: a kamera-összeszerelés, a technikai része, a hogyan működik, a szereplés. Szerintem neki ez volt a legmaradandóbb. Természetesen, ha volt időnk, akkor elmentünk hármasban várost nézni, enni, szóval jó napok voltak.

Volt kedvenc pillanatod a forgatásról?

Nehéz ezt elmondani, hiszen nem akarom lelőni a poént. Viszont volt egy olyan, ami szerintem ebben a műfajban televíziózás-történelmi pillanat lesz, mert maga az élet írja. Sokan azt gondolják, a realityket befolyásolják a szerkesztők. Mi viszont hagytuk, hogy Andi úgy gondolkozzon, ahogy akar, a fiúk azt csináljanak, amit akarnak. Az élet viszont dobott két-három olyan pillanatot, amik nagyon szélsőségesek voltak. Az igazság az, hogy kezelendő dolgok is voltak. Volt, hogy éjjel kettőkor kellett felkelnem, öltöznöm, sminkelnem és menni forgatni, mert olyan dolog történt. Izgalmas epizódok lesznek, az biztos!

Nyár elején ért véget a Clauságok és A Nő a tét című műsorod. Hogyan értékeled őket visszanézve?

A Nő a tét szerintem nagyon jól sikerült. Ahhoz képest, hogy egy olyan, ami nem csillogó-villogó, egymásra vágott, iszonyat sok ingert adó műsor, nagyon jó beszélgetések voltak és nagyon jó volt a nézettsége. Bárki, aki megnézte, azt mondta, az a jó, hogy valódi emberek, valódi dolgokról beszélgettek. Nagyon jó döntés volt. A Clauságok pedig elmondhatatlan, hogy ekkora siker lett, nekem ez volt a legfontosabb. 

Tipikusan az a helyzet, amikor megnyitsz egy csapot, csöpög a víz, majd ömleni kezd. Így jöttek a munkák. Nemsokára lesz a Játékszínben a Hölgyválasz, ami szerintem nagy durranás lesz, mert nagyon jó.

Mikor pihensz?

Majd pihenek. Amúgy olyan vagyok, hogy kiszedem magamnak. Imádom Londont és az Ádámnak a lányai még nem voltak, Pankával már voltam, de most majd október közepén elmegyünk három napra. Nem akkor megyünk ilyen helyekre, amikor másoknak szünet van, mert én akkor is játszom, hanem később kilopom magamnak azokat a pár napokat. Úgy vagyok vele, hogy ezek a munkák nem fárasztanak, mert imádom őket. Jobban fáraszt, amikor boldogtalan vagyok és nem érzem jól magamat a bőrömben. Most külsőleg és belsőleg is halálosan jól vagyok.

Claudia, a Szingli vagy svindli házigazdája (Fotó: Viasat3)

Milyen szakmabeli terveid vannak a jövőre nézve?

A következő szintén a Játékszínben lesz. Francia rúdugrás a címe és egy magyar darab. Nagyon vicces, a párkapcsolatokról szól, remek lesz és nagyon ajánlom mindenkinek. Nekem ennyi bőven elég, hogy ennyire előre tervezem, hiszen még szilveszterkor is játszani fogok kettőt. Szó szerint az év végéig megvagyok. Hogy aztán mi lesz? Vannak tervek, vágyak. Ha jól sikerül a Szingli vagy svindli, aminek szerintem jó esélye van, akkor annak is lesz második évada. Tavaszra is vannak tervek. A Clauságok is robog tovább. Mindemellett nagyon sok időt töltök a családommal, mindig figyelek arra, hogy legyek velük.

Említetted, hogy imádod a karácsonyt. Már készülsz is rá?

Igen, a karácsonyból nem adok. Ott is játszom majd körülötte, de már most kivettem decemberre pár napot. Olyankor bonbonokat készítek, mert az hagyomány és nagyon jól kikapcsol, és kidíszítem még a jó életet is, szóval alig várom.