Balázs Andi sosem titkolta, hogy mindig is voltak, sokszor még most is vannak démonai, amikkel küzd. Ilyen volt régen számára a pánikbetegség, amit sikeresen legyőzött, ebben pedig nagy szerepe volt a színpadnak is. Habár olyan, mintha egyenesen oda született volna: teltházas előadások és vastaps kíséri azokat az estéket, amelyeken színpadra lép. A színésznő ugyanakkor mégsem fürdőzik ebben a sikerben, rendkívül kritikus magával.
Fotó: Schumy Csaba
„Még öt évvel ezelőtt is rám szóltak a barátaim, mert nem tudtam kimondani, hogy színésznő vagyok. Mikor rákérdeztek mivel foglalkozom, mindig azt mondtam, hogy színházzal foglalkozom. Nem hittem el, hogy oda tartozom, 21 éve vagyok a pályán, de mindig, folyamatosan tanulok. Sosem vagyok kész” – mondta a Sláger FM-en a színésznő, aki állandóan felülvizsgálja színészi alakításait.
Soha nem vagyok magammal teljesen elégedett, 5000 hibát találok magamban. Nem könnyű velem az élet, elképesztően maximalista vagyok
– tette hozzá Andi, aki bár örül a vastapsnak, mindig szeretne jobb lenni.
„Persze, látom, amikor állva tapsol a közönség, ettől én is felszabadulok. Viszont amikor hazafelé megyek átfut az agyamon, hogy azt a sort másképp kellett volna mondanom. Vagy épp máskor kellett volna becsuknom azt az ajtót. Persze ezeket csak én veszem észre, de annyira szeretnék jót adni, hogy a közönség elhiggye, amit lát és arra a két és fél órára megfeledkezzen arról, ami kint van, hogy emiatt rendszeresen felülvizsgálom a játékom” – árulta el S. Miller Andrásnak Balázs Andi.
A teljes beszélgetést ITT lehet visszahallgatni.
