A Mikey női névként talán elsőre furcsa lehet, de ha azt mondom, hogy a színésznőt valójában Mikaela néven anyakönyvezték, a helyzet érthetőbbé válik. A Mikey a beceneve volt, és mivel észrevette, hogy senki sem hívja Mikaelának, végül a becenévből művésznév lett. Mikey Madisont a magyar nézők elsősorban a Sikoly V, illetve a Volt egyszer egy… Hollywood pszichopata gyilkosaként ismerhetik, de valójában jóval több van benne ennél.
Az Anora című filmben egy sztriptízklub táncosnőjét alakítja, aki összeszűri a levet az egyik kuncsaftjával, egy orosz oligarcha fiacskájával, aki egy görbe hétvégén úgy dönt, hogy a szülei akarata ellenére feleségül veszi a lányt. Ám a könnyűnek tűnő átgondolatlan döntés nem marad következmények nélkül. Az Anora Cannesban megnyerte az Arany Pálma-díjat, és a szakma a jövő évi Oscar-díj egyik fő várományosának tartja. És az is könnyen lehet, hogy Mikey Madison előtt is hasonló út áll, mint annak idején Julia Roberts előtt, aki egy aranyszívű prostituált szerepével hódította meg a világot. A színésznővel Zoomon beszélgettem.
Mi volt az első reakciód, amikor felajánlották neked az Anora főszerepét?
Természetesen azonnal igent mondtam, de közben azért meglepő és zavarba ejtő élmény volt. Örültem annak, hogy Sean Bakerrel dolgozhatok, de közben volt bennem egy félelem, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen: mi van, ha egy ponton majd elveszik ezt tőlem? Mivel a forgatás ekkor még jóval arrébb volt, próbáltam nem túlságosan beleélni magam a dologba, hogy ne csalódjak túl nagyot, ha végül mégsem jönne össze. Persze ettől még nagyon boldog és hálás voltam azért, hogy ilyen lehetőséghez jutottam.
Mikey Madison (Fotó: Emma McIntyre/Getty Images for SCAD)
Voltak kritikák, ahol azt mondták az Anorára, hogy tulajdonképpen a Micsoda nő realisztikus változata. Mit gondolsz erről?
Határozottan az volt az egyik célom ezzel a filmmel, hogy hiteles és reális képet mutassunk a szexmunkásokról. Úgy érzem, hogy Ani karakterén keresztül ez sikerült. A Micsoda nő kétségtelenül ikonikus film, de eszembe se jutott, amikor az Anorán dolgoztunk. Csak azután tűntek fel a hasonlóságok, hogy a már kész filmet látva mások az eszünkbe juttatták. A mai napig szeretem azt a filmet, semmi bajom nincs azzal, ha a filmünket hozzá hasonlítják.
A rendeződ, Sean Baker szerint elég zárkózott természetű vagy, ami pont az ellentéte az általad játszott karakternek, Anorának. Nehéz volt úgymond „kifordulni önmagadból”?
A színészet lényege számomra pont az, hogy olyan karakterek bőrébe bújjak, akik távol állnak a valódi személyiségemtől. Minél távolabb áll attól, amilyen én vagyok, annál könnyebbnek érzem a dolgom. Ugyanakkor tudnod kell, hogy ettől még egyáltalán nem válik könnyűvé a munkám. Minden egyes alakításomért megküzdök, rengeteg energiát fektetek a szerepeimbe. Ani egy igazi harcos, aki szemfüles módon csap le minden lehetőségre, amit az élet kínál. Ha úgy érzi valamiről, hogy az övé, azért képes akár a végsőkig elmenni. Mindig kiáll magáért bárkivel szemben, és ezt a bátorságát csak irigyelni tudom. Egy fiatal lány, akinek a szíve teli van reménnyel, és fontos volt, hogy ezt meg tudjam mutatni.
Mikey Madison a Torontói Filmfesztiválon (Photo by Gareth Cattermole/Getty Images for IMDb)
Hogyan lehet felkészülni egy ilyen szerepre?
Rengeteget olvastam a szexmunkásokról, dokumentumfilmeket és youtube videókat néztem, valamint sokat beszélgettem azokkal a szakértőkkel, akik a segítségünkre voltak a film készítésekor.
Rendszeresen jártam sztriptízklubokba, ahol figyeltem a lányokat
, és kaptam magam mellé egy profi táncoktatót, hogy megtanuljam, hogyan táncolnak a sztriptízklubokban és elsajátítsam a rúdtáncot (Mikey egy közönségtalálkozón azt is elárulta, hogy az édesanyja vette fel videóra a twerkelését, amit aztán átküldött a rendezőnek – a szerző). Eközben rengeteg kérdést tettem fel magamnak a karakterről: kicsoda ő és milyen múlttal bír?
Egy hónappal a forgatás előtt New Yorknak abba a részébe – Brighton Beachbe – költöztem, ahonnan Ani jött, hogy megnézzem a saját szememmel, milyenek az ott élő emberek és milyen akcentussal beszélnek. És persze annyit tanultam oroszul, amennyit ennyi idő alatt lehetséges. Azt akartam, hogy mire sor kerül a forgatásra, már ne legyenek kérdések bennem. Az volt a cél, hogy a kamerák előtt Aniként tudjak létezni.
Jelenet az Anora c. filmből
A sztriptízklubokban mit tudtál ellesni a lányoktól, ami aztán a hasznodra vált a kamerák előtt?
Főképp az apróságokra fókuszáltam. Hogyan veszik el a pénzt az ügyféltől, hová teszik, illetve hol tartják a pénzt, milyen ruhákat viselnek, amikor épp beszélgetnek a férfiakkal…
Rengeteg információt kaptam azáltal, hogy figyeltem őket, már csak azért is, mert soha korábban nem jártam sztriptízklubban.
Próbáltam a lehető legnyitottabban hozzáállni az élményhez.
Egy olyan karakter bőrébe bújva, mint amilyen Ani, megváltozik a saját szexualitásodhoz való viszonyod?
A tánctól megváltozott a szexualitásomhoz való viszonyom, illetve az, ahogyan a testemre gondolok. Új perspektívát adott nekem a saját szexualitásommal kapcsolatban, ami a karakter eljátszásában is a segítségemre volt. Aninak a szex a munkája, ezért magabiztos benne, és az, hogy a bőrébe bújhattam, nekem is önbizalmat adott.
Sean Baker híres arról, hogy szeret gerilla módon forgatni. Te is ezt tapasztaltad az Anora forgatásán?
Egyfajta hibrid stílusú forgatás az övé, ami sok rokonságot mutat azzal, ahogy a dokumentumfilmek készülnek. Egyetlen korábbi munkám sem készült így, ez mindenképp új tapasztalat volt.
Időnként csak oda kellett mennem gyanútlan emberekhez és megszólítani őket, amivel elmosódtak a valóság és a film közti határok. Sosem lehettem biztos abban, mi lesz az emberek reakciója
, így nyitottnak kellett maradnom, készen állva mindenre, ami jöhet, hiszen ők nem beépített statiszták voltak. A jelenetekben, amikor Ivant keressük a városban és mutogatom az embereknek a fotóját, hogy látták-e, volt, hogy véletlenül kétszer is odamentem egy társasághoz rákérdezni, ők meg kiosztottak, hogy „Már kérdezted ezt egy perce, csajszi, és hidd el, ez nem változott azóta”. Ez kellemetlen volt, de Sean pont az ilyen őszinte emberi reakciókat kereste.
A Jobb idők című sorozatban ismerhettek meg először a nézők. Az ott szerzett tapasztalataid segítették valamiben az Anorában végzett munkádat?
A Jobb idők volt az én bevezetőm a szakmába, az első komolyan vehető színészi munkám. Borzasztó keveset tudtam előtte a színészi munkáról vagy a forgatásokról, szóval ez volt az én filmes oktatásom, a filmsulim. Itt tettem le az alapjait a későbbi karrieremnek. Évadról évadra fejlődtem benne színészként és kreatív emberként egyaránt.
Fotó: XNY/Star Max/GC Images
Egy forgatáson jellemzően többségben vannak a férfiak, és a filmben amúgy is számos olyan jeleneted akad, ahol sok-sok férfival vagy körülvéve, és te vagy az egyedüli nő. Sosem érezted ilyenkor kényelmetlenül magad?
A sztriptízklubban játszódó jelenetekben Ani van nyeregben, ő manipulálja, irányítja a férfiakat és próbál a zsebükből annyi pénzt kicsalni, amennyit csak lehetséges. Praktikusan áll ezekhez a szituációkhoz, neki ez csak üzlet. Munkaként fogja fel az egészet, ahogy én is munkaként gondoltam rá. Amikor később a házban támadnak rá a férfiak, az egy egészen más szituáció Ani számára. Három férfi tartja őt fogva a házban, ahol az új férjével él. Fogalma sincs, mire számíthat, és ettől nyilván megijed. Pont ezért áll ellen és küzd úgy, mintha az életéért küzdene. Mivel harcos szellem, nehéz őt leállítani, a kis termetét pedig piszkos eszközökkel ellensúlyozza.
Úgy tudom, elképesztően intenzív forgatásotok volt. Melyik jelenet tett leginkább próbára?
Voltak jelenetek, amik fizikailag, más jelenetek pedig érzelmi szempontból bizonyultak keménynek. De a legnehezebb mégis az volt, hogy Anora egy olyan karakter, akihez még csak hasonlót sem játszottam korábban. Emiatt minden eddiginél keményebben készültem fel belőle, mert nem akartam, hogy bármi bizonytalanság maradjon bennem, amikor már élesben mennek a dolgok.
Az utolsó jelenet kapcsán eléggé ideges voltam, nagy nyomást helyeztem magamra, hogy az mindenképp jó legyen. És persze az is kemény volt, hogy bár csak egy rövid jelenetben táncolok, több hónapon át gyakoroltam, hogy abban a rövidke pillanatban olyan lánynak tűnjek, aki már évek óta ezt csinálja.
Mesélnél kicsit a film utolsó, meglepően érzelmes jelenetéről? Hogyan közelítetted meg, és szerinted mit árul el nekünk Anora karakteréről?
Seannal kezdettől fogva tudtuk, hogy vágás nélkül, egyben akarjuk felvenni. Mivel egy többperces jelenetről van szó, ez önmagában is nagy kihívás volt, és ezt még tetéztük, amikor úgy döntöttünk, hogy kivesszük belőle a dialógusokat.
Ez a jelenet nemcsak azért fontos, mert a film utolsó jelenete, hanem azért is, mert Ani végre kiengedi magából azt a sok fájdalmat, amit korábban végig magába fojtott. Hosszan alapozunk meg a végének, ezért nagyon fontos volt, hogy jó legyen. Nagy nyomást helyeztem emiatt magamra, így a felvétel előtt rendkívül ideges voltam. Tudtam, hogy ezzel a befejezéssel „csinálhatom meg” igazán a karaktert, ezen áll vagy bukik a munkám sikere.
Volt olyan nap, amikor érzelmileg készen álltam a jelenetre, de a külső körülmények ellenünk voltak: az autóra hulló műhó hamisnak tűnt, vagy épp azért kellett leállnunk egy érzelmi kitárulkozás közepén, mert a kocsi ablaktörlői fura hangot adtak ki. Több nap is belevágtunk a forgatásába, de valahogy nem akart összejönni. Végül felvettük, de ez mégsem okozott megkönnyebbülést: valamiért azt éreztem, hogy csalódtam magamban. Talán azért, mert nem úgy sikerült, ahogyan azt elképzeltem. A forgatás után is frusztrált ez a jelenet, többször is eszembe jutott, hogy üzenek Seannek, hogy próbáljuk meg újra felvenni.
Jelenet az Anora c. filmből
Mint később kiderült, a jelenet fantasztikus lett, és ez részben annak köszönhető, hogy pont olyan sebezhetőnek, bizonytalannak és szomorúnak éreztem magam a felvétele közben, ahogy Ani is érezte magát abban a helyzetben. Abban a pillanatban nem vettem észre, de eggyé váltam Anival a felvétel közben, és én is olyan defenzív és bezárkózó lettem, mint ő. Furcsa is volt, mert azokban a napokban megkaptam, hogy nem könnyű olvasni a gondolataimat és az érzéseimet, és még sohasem mondták ezt nekem korábban. Hatalmas megkönnyebbülés volt megnézni a jelenetet és látni azt, hogy eggyé váltam a karakterrel. Mikeyt sehol nem látom, csak Ani van. A jelenet pedig talán azért annyira erős, mert egy bezárkózó, defenzív embert láthatsz egy pillanatra őszintén megnyílni.
A valódi őszinteségnek nagy ereje van.
De ettől még iszonyatosan stresszes volt leforgatni. (nevet)
Úgy tudom, hogy volt egy különleges vetítésetek, ahol szexmunkásoknak vetítettétek le a filmet, akik taps helyett a magassarkúik sarkának összeütésével gratuláltak nektek. Milyen élmény volt számodra ez a vetítés?
A vetítés Los Angelesben volt, és nagy öröm volt, hogy én is ott lehettem. A sztriptíztáncosok olyankor szokták használni a sarkaik összecsapását, ha azt akarják, hogy rájuk figyeljenek: „Hé, engem nézz!” Nagyon vicces és egyben csodálatosan megható volt, hogy a vetítésen az elismerésük jeleként használták felénk. Szerencsére rengeteg vetítésen ünnepeltek már minket és a filmet, és mindegyikért hálás vagyok, de messze ez jelentette nekem a legtöbbet. Mert ez a „taps” azt üzente, hogy a film azoknak is tetszik, akikről szól.
Az Anora november 7-től látható a hazai mozik műsorán.
