„Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet!” – szólt az isteni parancs. Az ember pedig sokasodik, mióta világ a világ. Ám ugyanilyen régóta próbálja valamiféle módon szabályozni, keretek közé szorítani is ezt a bizonyos „sokasodást”.
A nem kívánt terhesség elleni védekezés tehát nem új keletű, az ókorban és a középkorban is tettek, vagy legalábbis igyekeztek tenni azért, hogy a nemiség ne feltétlenül járjon együtt gyerekáldással. Őseink fogamzásgátló módszerei nem egyszer valóban működőképes elveken alapultak, bár hatásfokuk sok esetben alacsonyabb volt, mint a modern eszközöké.
Ősidők (Fotó: Profimedia)
Krokodilkaki a hüvelybe
Az egyiptomi Kahun-papirusz az időszámításunk előtti 19. században keletkezett, és az egyik legrégebbi születésszabályozással kapcsolatos dokumentumnak tekinthető. Az irat beszámol spermaölő hatású szerek használatáról. Többek között említi a gumiarábikumot is, amely a mai napig használatos egyes fogamzásgátló szerekben. A mézzel elkevert krokodilürülék mai szemmel nézve meglehetősen bizarrnak és fertőzésveszélyesnek tűnik, de a Nílus partján szintén bevett módszernek számított.
Az arab világban gránátalmadarabokat kevertek össze citromlével és timsóval, ezt helyezték a hüvelybe. Az óvszer szintén az ókorban jelent meg először, Egyiptomtól Rómáig használatos volt, elsősorban állati bőrből vagy bélből készítették, a késő középkorban pedig lenvászonból gyártották, de ekkor elsősorban nem a terhességet, hanem a szifiliszt próbálták elkerülni vele. (Maga Casanova is melegen ajánlotta használatát.) Az első gumióvszer 1855-ben készült el.
Egyél férfias ételeket!
Nagyon sokáig a fiúgyerek születése kívánatosabbnak bizonyult a lánygyerekénél, így a legkülönbözőbb trükkök segítségével próbálták elérni, hogy a kívánt nemű utóddal gyarapodhasson a család. Hippokratész még gyakorlati tanácsokkal is szolgált kora asszonyainak a fiúgyerek születéséhez, a görög gyógyítót azonban nem ezen ötletei miatt tiszteli a szakma a mai napig, szerinte ugyanis a leendő anyának száraz, meleg, „férfias” ételeket kell fogyasztania, ha „kis trónörökösre” vágynak. (A római köménnyel megszórt vörösbor számított a „csodaszernek” ebben a kategóriában.) Mai szemmel még meghökkentőbb az a tanács, hogy a nők terhességük első hónapjaiban aludjanak a jobb oldalukon. A fiúk ugyanis Hippokratész elképzelése szerint a méh jobb oldalában fejlődnek ki.
Szilifon, a szuperfegyver
A fogamzásgátlás az ókori Rómában sem volt ismeretlen. Többek között különböző növényeket alkalmaztak e célból, közöttük a legnagyobb karriert a szilifon nevet viselő gyógynövény futotta be. Az édesköményhez hasonló szilifon fogyasztása állítólag csökkentette a teherbeesés valószínűséget, így meglehetősen nagy volt rá a kereslet. A „bökkenő” annyi volt csupán, hogy a növény alkalmatlannak bizonyult a termesztésre, csak és kizárólag vadon nőtt. Csempészete jól jövedelmező üzletággá vált, egyesek nagyon meggazdagodtak belőle. Sikere viszont nem bizonyult örök életűnek, ahogy maga a gyógynövény sem: valamikor időszámításunk kezdete felé kihalt.
Felvilágosult nők a forradalmárok között
A 19-20. század feminista mozgalmai a születésszabályozás terén is előbbre vitték a világot. Az amerikai Margaret Sanger 1879-ben született, és saját környezetében már fiatalon tapasztalhatta, hogy a nők számára milyen hátrányokkal járhatnak a fogamzásgátlás, és általában a tudatos gyerekvállalás hiányosságai. Édesanyja ötvenéves kora előtt hunyt el, tizennyolc terhességéből tizenegy gyermeke született. Margaret később nővérként dolgozott New York egyik nyomornegyedében, ahol nap mint nap szembesülnie kellett kisgyerekek, csecsemők halálával és az illegális abortuszok egészségügyi következményeivel. A tragikus tapasztalatok után a nővér hírlevelet alapított The Woman Rebel néven, és újságcikkeket írt, amiben világosan kimondta, hogy minden nőnek joga van rendelkeznie a saját testével. 1916-ban megnyitotta az Egyesült Államok első családtervezési klinikáját. A hatóságok folyamatosan zaklatták, írásait obszcenitásnak minősítették, volt hogy harminc nap elzárása ítélték, de ő töretlenül folytatta a munkát. Margaret Sanger 1966-ban hunyt el, nyolcvanhat évesen. Halálakor a fogamzásgátlás már törvényes és bevett gyakorlat volt az USA minden államában.
A brit születésszabályozás úttörőjének számító Marie Stopes tipikusan nem nőinek számító pályán indult el. Botanikát és geológiát tanult az egyetemen, több tudományos társaságnak volt első nő tagja. Az 1880-ban született Marie első frigyének érvénytelenítése után döbbent rá annak elfogadhatatlanságára, hogy ő – egyetemet végzett, középosztálybeli nőként, egy házassággal a háta mögött – szinte semmit nem tud a szexualitásról. Megriasztotta a gondolat, hogy a lakosság zömét kitevő tanulatlanabb nők mennyire tájékozatlanok lehetnek ezen a téren. Második férjével, Humphrey Roe-val közösen nyitották meg Anglia első születésszabályozással foglalkozó klinikáját Londonban, 1921-ben, ahol elsősorban a nem kívánt terhességek megelőzéséhez adtak tanácsot és információt a hozzájuk forduló férjezett nőknek. Marie és munkatársai élesen ellenezték az abortuszt, a korban ismert fogamzásgátló módszereket ismertették meg pácienseikkel. Ilyenek voltak a különböző hüvelysapkák, a megszakított közösülés, illetve a spermicid hatású készítmények. Ez utóbbiak közül Marie az olívaolajjal átitatott szivacsot különösen hatékonynak ítélte.
És egy másmilyen nő…
A második világháború pusztítása után a magyar állam úgy vélte, hogy minél több gyerek lenne kívánatos a társadalom számára. A magánéletbe előszeretettel beavatkozó diktatúrák hagyományainak szellemében születettek meg a Ratkó Anna nevével fémjelzett népességpolitikai intézkedések 1948-ban. Az „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” elv hangoztatása mellett gyakorlati intézkedésekkel is igyekeztek az általuk helyesnek vélt útra terelni a lakosság gyermektelen részét. Az abortusztilalom mellett a gyermektelenségi adó tekinthető a „renitensek megszabályozásáért” tett legfontosabb lépésnek. A köznyelv agglegényadóként emlegette, holott a nőktől ugyanúgy beszedték, mint a férfiaktól. A törvény szerint minden önálló jövedelemmel rendelkező, húsz év feletti állampolgár köteles volt fizetni, amennyiben gyermektelen volt. A plusz anyagi terhektől a nők negyvenöt, a férfiak ötvenéves koruk után szabadultak meg. Ez az adónem szerencsére nem bizonyult hosszú életűnek, az 1956-os forradalom után végleg eltörölték.
