A 19. század vége nemcsak a nők szavazati jogáért vívott harc ideje volt, de a fényképezés elterjedéséé is. Sajtófotósok tucatjai járták az utcákat folyamatosan, hogy elkapják a legjobb pillanatokat – így a szüfrazsettek mozgalma lett az első politikai harc, amelyről valódi, hiteles képünk van. Sajnos mind fekete-fehér, és ezért nem adja vissza azt a színharmóniát, amire pedig nagyon is tudatosan törekedett a mozgalom.
Egy újságíró, Emmeline Pethick-Lawrence, a Szavazati jogot a nőknek (Votes for Women) című lap társszerkesztője találta ki, hogy a mozgalom támogatói három színt használjanak. „A lila, mint mindenki tudja, királyi szín, és ez jelenti a királyi vért, amely minden szüfrazsett ereiben folyik. Ez a méltóság és a szabadság színe. A fehér a tisztaságé, mind a magánéletben, mind a közügyek terén. A zöld pedig a remény színe és a tavasz jelképe” – írta.
Angolul ez jóval frappánsabban összefoglalható. A zöld green, a fehér white, a lila pedig violet, így a Give Women the Vote”(azaz: Szavazati jogot a nőknek) szlogen szavainak első betűje épp kiadja a színek nevét. Ez a fajta egyszerű, jól megjegyezhető színszimbolizmus nemcsak elméleti, de nagyon is kézzel fogható kereskedelmi sikerré vált, ami komoly pénzügyi bevételt jelentett mindenkinek, akinek volt egy kis esze, és meglovagolta.
Társasjáték
Amikor 1909-ben Herbert Asquith angol miniszterelnök visszautasította, hogy tárgyaljon a nők szavazati jogáról a mozgalom vezetőjével, a szervezet kiadta a Pank-a-Squith társasjátékot. A játék célja, hogy egy spirál alakú pályán eljuttassuk a szüfrazsett bábut az „egyetemes választójoghoz”, elkerülve az olyan csapdákat, mint a Scotland Yard detektívje, a bíróság és a börtön. Az eredeti darabokból kevés maradt fenn, és ezek ritkán kerülnek árverésre – áruk 1-2 millió forint között van. Szerencsére jóval olcsóbb modern másolatok is léteznek.
Pank-a-Squith társasjáték (Fotó: Ken Florey Suffrage Collection/Gado/Getty Images)
Óriási anyagi siker
A lila, a fehér és a zöld három amúgy teljesen ártatlan és a korban egyébként is népszerű szín volt – de 1908-tól kezdve mégiscsak megváltozott a jelentésük. Aki felvette, egyértelműen jelezte, hogy támogatja a nők szavazatának ügyét. Erre pedig a mozgalom vezetői is rájátszottak, amikor a tüntetéseken részt vevő nőktől kifejezetten kérték, hogy ezekben a színekben érkezzenek. Így amikor sokan összegyűltek, szinte olyan volt, mintha egyenruhát hordtak volna, és ez sokkal egységesebbnek és nagyobbnak tüntette fel a mozgalmat.
De a speciális színpalettában az akkoriban éledező óriási áruházak, mint a Selfridges vagy a Burberry is meglátták a lehetőséget, és a szüfrazsetttrikolór náluk is minden szinten megjelent. Nemcsak ruhákat, kalapokat árultak ezekben a színekben, de alsóneműt, kalapot, táskát, jelvényeket, cipőt, papucsot, sőt még szappant is. A Mapplin&Webb ékszerbolt külön szüfrazsettkatalógust adott ki, ahol háromszínű brossokat, fülbevalókat és kalaptűket lehetett venni. (Utóbbiaknak a méretét egyébként 1913-ban az eddiginél jóval rövidebben határozta meg egy törvény, mert attól féltek a rendőrök, hogy a nők majd fegyverként vetik be azt a tüntetéseken.)
Jelenet a Szüfrazsettek c. filmből
Mivel aztán ezek a boltok egész oldalas hirdetéseket helyeztek el a Szavazati jogot a nőknek című magazinban – amelyből fénykorában heti 40 ezer darabot adtak el –, végső soron a mozgalom legnagyobb anyagi támogatóivá váltak.
Szüfrazsettbross
Bármekkora pénztárcája is volt valakinek, a nagy kínálatban könnyen találhatott magának valamit, amivel kifejezhette, hogy támogatja a szüfrazsettek harcát. Nem kellett ehhez feltétlenül olyan színű ruhába öltöznie – az is elég volt, hogy feltett egy ilyen szín-összeállítású ékszert. Míg az előkelő hölgyek szüfrazsettbrossában smaragd, igazgyöngy és lila zafír volt, az olcsóbb verzióban a peridot adta a zöldet, ametiszt a lilát, és igazgyöngy vagy zománc a fehéret.
A szüfrazsettbross (Fotó: Paul Thompson/Getty Images)
A nőiesség álcája
A szavazati jogukért harcoló nőket a korabeli gúnyolódó újságok mindig ugyanúgy rajzolták meg a gonosz kis karikatúráikon: kövér, bajszos, rút némberek, akik cigiznek, isznak, és elhanyagolják síró családjukat. A valóság azonban nagyon is távol állt ettől. Ha megnézzük a korabeli fotókat, jól látható: a nők elegáns ruhában, hatalmas, tollas kalapban és magas sarkú cipőben vonulnak a tüntetéseken.
Ez pedig egy nagyon is tudatos döntés következménye volt. Alapelvnek számított, hogy egy szüfrazsett soha nem lehet rosszul öltözött. Mivel a „férfias” volt az a jelző, amivel a leggyakrabban támadták őket, a nőies szabású ruhákkal, finom anyagokkal jelezték vizuálisan: nem törnek a férfiak babérjaira.
Amikor pedig sok ezer nő fehér ruhában, lila-fehér-zöld szalaggal a mellén átvetve vonult fel, az maga volt az elegancia, az ártatlanság és a nőiesség felvonulása, és a rendőrség számára is nehezebb volt fellépni egy ilyen jól öltözött, tisztaságot árasztó tömeg ellen.
Sok olyan fotó van, amelyen szüfrazsetteket rendőrök vesznek körbe – és ezek a képek pont a nők elegáns öltözete miatt nagyon sok szimpátiát szereztek nekik. Olyan kor volt ez, amikor elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy rendőr durván bánjon egy úrinővel – és amikor ez mégis megtörtént, akkor az országszerte felháborodást keltett. Jóval nagyobbat, mintha egy piszkos, rosszul öltözött tüntető lett volna az áldozat.
Egy szüfrazsettet tartóztatnak le a londoni rendőrök a Buckingham-palota előtt 1914-ben (Fotó: George Rinhart/Corbis via Getty Images)
Az a tény, hogy sok szüfrazsett börtönbe került, országos felháborodást keltett, de az növelte meg igazán a népszerűségüket, amikor a börtönben éhségsztrájkot tartó nőket brutális módon, az orrukon vagy szájukon keresztül bevezetett cső segítségével etették meg erőszakkal.
Amikor az állam megpróbálta ezt elkerülni (pont a társadalmi felháborodás enyhítésére), és 1913-ban kihirdették a Börtönlakók időleges elbocsátása egészségügyi okokból nevű törvényt, az csak olaj volt a tűzre. A közvélemény ugyanis nemes egyszerűséggel „macska-egér törvénynek” nevezte, mert a törvény valójában arra adott lehetőséget, hogy az éhségsztrájkoló nőket hazaengedjék, majd amikor kicsit megerősödtek, újra börtönbe zárták őket.
Börtönbüszkeség
A Holloway-brosst Sylvia Pankhurst tervezte, és azok a nők kapták ajándékba, akiket börtönbe zártak a nők szavazati jogáért vívott harc során. Amikor kiengedték őket, minden alkalommal nőtársaik vártak rájuk, és átadták mártíromságuk jutalmát: ezt az ékszert. A rácsos háttér a börtön rácsait jelképezi, két oldalt a rabság láncai lógnak le róla, és persze középen a háromszínű szalag látható. Nagyon kevés maradt fenn belőle. Még kevesebb maradt fenn azokból a medálokból, amelyeket az éhségsztrájkot választó nők kaptak ajándékba.
Fotó: Dix Noonan Webb aukciósház és galéria
Kalapos terroristák
Több évtizednyi békés tiltakozás, 16 ezer (!) sikertelen parlamenti petíció és számtalan tüntetés után egyre több nőnek lett elege abból, hogy semmibe veszik őket – és úgy döntöttek, hogy radikálisabb eszközökhöz nyúlnak. Senki nem gondolta, hogy az elegáns nemesasszonyok bármi rosszra képesek lennének, és radikális terrorista eszközökkel harcolnak majd a céljaikért – de mint később kiderült: a látszat igencsak csalt.
Kezdetben a szüfrazsettek templomokat és ismert politikusok házát gyújtották fel, és levélbombát is küldtek – de mivel valójában nem akarták, hogy bárki is megsérüljön, rájöttek, hogy ugyanolyan jól elérik a céljukat (a nyilvánosságot), ha kirakatokat törnek be. 1911-től ezért ez lett a szervezet hivatalos tiltakozási formája is, pont azért, mert ennél volt a legkisebb az esély arra, hogy valaki megsérüljön.
Karamellkalapács
A szüfrazsettek titkos fegyvere az a kis méretű kalapács lett, amit édességboltokban arra használtak, hogy feldarabolják vele a kemény cukorkákat. Ez tökéletes eszköznek bizonyult: kicsi volt, így könnyedén elrejthették a ruhájuk alatt, könnyű volt, és nagyon is hatékony. A kalapács hamarosan a mozgalom szimbóluma lett, és népszerűek lettek az ilyen alakú ékszerek is.
Korabeli kirakattörős szüfrazsettplakátok (Fotó: Ken Florey Suffrage Collection/Gado/Getty Images)
